A Lényeg

2021.sze.24.
Írta: Tollforgato 8 komment

Ki nyerte a második, RTL-es vitát a Google keresésekben?

Mivel legutóbb, az első, az ATV-n rendezett miniszterelnök jelölti vita után is végeztem egy gyorselemzést a Google keresések alapján, ezért gondoltam, hogy megteszem ezt a második alkalommal is. 

A grafikon alapján most is felrobbant a Google a vita alatt. Az alábbi grafikon az elmúlt 24 óra adatsorát mutatja. 

Ha szűkítjük a vizsgált időszakot az elmúlt 4 órára (17:36 és 21:36 közötti időszak), akkor ezt láthatjuk:

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy ebben a 4 órás időszakban a felfokozott keresési aktivitás hogyan oszlott meg az egyes jelöltek között, akkor ezt láthatjuk:

Ahogy az a grafikonon látható, a legtöbb keresés Márki-Zay Péterre érkezett, szám szerint a keresések 38%-a őrá irányult. A második helyen Dobrev Klára végzett a keresések 21%-ával. A harmadik legtöbb keresés Jakab Péterre érkezett. Érdekes, hogy Karácsony Gergelyre alig 1%-kal érkezett több keresés, mint Fekete-Győr Andrásra, 13% és 12%.

Márki-Zay egyébként már az elmúlt két hétben is a keresési listák élén állt. Ha ma kellene tippelnem, akkor a Google keresések alapján azt mondanám, hogy Márki-Zay Péter fogja megnyerni az előválasztás első fordulóját. 

Ki fogad velem?

 

Számolni tudni kell! Botrány az online előválasztás körül

A címben tett kijelentés kiegészítése: Kapacitást számolni.

Nehezen tudom türtőztetni magamat miközben ezeket a sorokat írom. De valójában nem is tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. 

Elképesztő az a dilettantizmus, ami az előválasztás online voksolása körül zajlik. Még csak a harmadik napnál járunk, de már legalább másodjára fogynak el és telnek be a megnyitott helyek az online azonosításra. 

Lehet, hogy egy kép erről: , szöveg, amely így szól: „FOLYAMATOSAN NYÍLNAK ÚJ IDŐPONTOK AZ ONLINE SZAVAZÁSRA Online Azonosítás Sajnos korlátozott kapacitás miattne pirosabb az idÅpont, 2021 szeptember 23. csütörtök tudjuk garantálni, hogy foglaltak arra idÅpontra. adott dÅpontban sorra t 2021 szeptember 24. péntek kerül, olyamatosan dolgozunk kapacitás 2021. szeptember 25., szombat 2021. szeptember 26. vasárnap 10-11ora 10óra 13-10ra 14-15ora 15-16ora 11-12óra 12-13óra 13- 14óra 14-15ra 15 16óra 11-12óra 12-13óra 13 -14óra 13óra 6- 13-14óra 14-15óra 15-16óra 6óra 16-17ora 17-18ora 18-150ra 19~200r8 20-21ora 14-15óra 17-18óra 18-19óra 16óra 17-18óra 18-19óra 20óra 20-21óra 17-18óra 18-19óra 19-20óra 20-21óra 19-20óra 20-21óra MOMENTUM”

Mit jelent ez? Azt, hogy sokkal kisebb kapacitást allokáltak a szervezők, mint amennyire igény lenne. Na de mennyit allokáltak vajon? 

Nézzük, hogy miből indulhattak ki. 2019-ben a főpolgármesteri előválasztáson 68.240 szavazó adta le a voksát. Mivel ezen csak budapestiek vehettek részt, így várható volt, hogy hasonló mértékű országos érdeklődés esetén legalább 350 ezren fognak részt venni a mostani előválasztáson.350 ezer minimum. Ezt a számot jegyezzük meg.

Ehhez képest a hivatalos tájékoztatás szerint eredetileg 50 operátor állt csatasorban, hogy elvégezze az online szavazni vágyók azonosítását.

Mit jelent ez? Hány online szavazót lettek volna képesek feldolgozni?

Ez elsősorban attól függ, hogy mekkora a folyamat időszükséglete. Csak bízni tudok abban, hogy a szervezők letesztelték a folyamatot és rendelkeztek előzetesen folyamatidő adattal. Nekem ez nem áll rendelkezésemre, bár mivel én már szavaztam, ezért 'ügyfél' oldalról van tapasztalatom. Számoljunk az egyszerűség kedvéért átlagosan 3 perces folyamatidővel.

Ez alapján 1 operátor óránként 20 személyt képes azonosítani, 8 óra alatt pedig legfeljebb 160 főt. Így az eredetileg tervezett 50 fős stáb napi legfeljebb 8000 főt lett volna képes átfuttatni a rendszeren, ami 9 nap alatt 72 ezer fő

Tehát legjobb esetben is csak 72.000. Azaz a legkevesebb várható 350 ezres szavazóközönségnek maximum a 20%-a. 

De ha a folyamatidő nem 3, hanem mondjuk 4, vagy 5 perc átlagosan, akkor a maximális kapacitás már nem 72 ezer fő, hanem csupán 54, vagy 43 ezer fő. Azaz a minimum várható 350 ezres célközönségnek ekkor már csupán a 12-15%-a.

De mi van, ha ez az előválasztás többeket mozgat meg? Ha nagyobb az érdeklődés? Ha nem 350 ezren vesznek rajta részt, hanem 400 vagy 450 ezren? Ne adj' isten 500 ezren? Ez esetben a szervezők által allokált online előválasztási kapacitás mindössze a várható résztvevői létszámnak csupán a 10-15%-a. 

Ismételjük meg: a potenciális résztvevők 10, maximum 20%-ára volt elegendő kapacitás allokálva.

 

WTF?

Tehát adott egy helyzet, ahol

  1. az ellenzék elvileg felszántja a terepet, hogy minél többen vegyenek részt az előválasztáson.
  2. Megteremtik - nagyon helyesen - az online szavazás lehetőségét. 
  3. Túl vagyunk a koronavírus járványon, ahol még azok is megismerték az online vásárlás, ételrendelés és ügyintézés lehetőségét, akik előtte soha nem tettek ilyet
  4. ...és allokálnak a várható résztvevők jó esetben maximum 10-15%-ának elégséges kapacitást...

No comment... Welcome to the digital age!

 

Kérdés, hogy mi történt? Nem volt senki, aki feltette volna a kezét, hogy "hé srácok, nem lesz ez a kapacitás kevés?" Vagy volt ilyen, csak a többiek, vagy valamely párt konkrétan lehurrogta? Vagy el sem végezte senki a fenti egyszerű számítást?

Hiszen ne menjünk el amellett, hogy az online szavazás nem minden ellenzéki pártnak áll ugyanannyira az érdekében. A Momentum alapvetően fiatal szavazói valószínűleg az átlagosnál sokkal nagyobb mértékben vennék igénybe az online voksolást, szemben például a DK és az MSZP átlag feletti reprezentációval bíró nyugdíjas szavazóival. Ha én DK kampányfelelős lettem volna, akkor nagyon is megfelelt volna nekem, a szándékosan alulkapacitált online csatorna. Azt viszont őszintén nem értem, hogy hogyan asszisztálhatott ehhez a tervhez a Momentum delegáltja? Nem látta ennek a problémának a méretét, mértékét? Akkor teljesen dilettáns. Ha pedig látta, akkor miért nem nyomta meg a vészcsengőt, hogy gáz van?

 

Hol tartunk most?

Mikor e sorokat írom, csütörtök este 19 óra után pár perccel, úgy állunk, hogy 

  • Hétfőn leadtak 66.955 szavazatot
    • ebből 4.642 volt online (6,9%)
  • Kedden leadtak 72.804 szavazatot
    • ebből "közel 3,5 ezret online" (4,8%)
  • két nap után tehát úgy állunk, hogy
    • van összesen 139.759 szavazat összesen
    • amiből van legfeljebb ~8.100 online szavazat (5,8%)

 

Ami pedig az operátorok számát illeti, épp pár perce nyilatkozta Hajdú Gergely, a lebonyolításért felelős aHang vezetője, hogy idézem: "az operátorok száma már a 100-hoz közelít."

Szuper! Kár, hogy kb ennek a duplájára lenne szükség...

De könnyen lehet, hogy a helyzet még tragikusabb. Ha abból indulunk ki, hogy az első két nap során csupán ~4-4 ezer volt az elvégzett azonosítások száma elvileg 50 emberrel, akkor az 1 operátorra eső tényleges napi feldolgozói kapacitás mindössze 80 darab. Azaz óránként 10. Vagyis az átlagos folyamatidő nem 3 perc, hanem inkább 6 perc...

Ilyen folyamatidővel a 9 napos teljes kapacitás az eredetileg allokált 50 fővel mindössze 36 ezerre jön ki. Ha a szervezők lemérték és letesztelték a folyamatukat - amiben nagyon bízom - és tudták, hogy valós környezetben a folyamatidő átlagosan 6 percet vesz igénybe, akkor az allokált kapacitás alultervezése még drámaibb. Kisebb, egyenlő, mint 10%.

 

Lássunk egy kapacitás becslést!

  • adott egy várhatóan minimum 400 ezer főt megmozgató előválasztás (vélhetően ennél sokkal többen lesznek a végére, de azt szeretném bemutatni, hogy miből lehetett volna eredetileg is kiindulni)
  • meg kell becsülnünk, hogy ennek hány százaléka szeretne online voksolni? 
    • figyelembe véve, hogy 2021-ben vagyunk, ráadásul mögöttünk van a covid karantén időszak, ami nagymértékben megdobta a társadalom digitalizációs színvonalát
    • nyilván véleményes, de szerintem reális lett volna legalább 50%-os online részaránnyal számolni
  • azaz van ~200 ezer online előválasztó, akiket le kell tudni kezelni a folyamattal és kapacitással
  • van továbbá 9 napunk
  • így adódik, hogy napi ~22 ezer fő szavazási szándékát kell tudni naponta átlagosan feldolgozni
  • ha maradunk a 4 perces átlagos folyamatidőnél,
  • akkor 1 munkatárs 8 óra alatt 120 személyt tud azonosítani
  • így egyszerű osztással kiszámítható, hogy 183 munkavállalóra van szükség minden egyes nap

 

Na ehhez a ~180 szükséges operátorhoz képest indultak neki a pártok mindössze 50 fővel. 

"OK, akkor kell 180 operátor és minden rendben lesz, ugye?"

Nem egészen. A 180 operátor ugyanis akkor lett volna elég, ha rendelkezésünkre áll mind a 9 nap. De már eltelt ebből 3 nap. (A mai eredményeket még nem ismerem, ezért maradjunk a tegnap esti helyzetnél.)

Ha feltételezzük, hogy továbbra is igaz, hogy összesen van 200 ezer online szavazni szándékozó személy, akik közül ~8 ezren tudtak eddig szavazni, akkor még mindig van további 192 ezer feldolgozandó szavazói igény. És erre maradt 7 nap. (Tegnap esti állapot szerint.)

Így a korrigált számítás az alábbi:

  • 192 ezer szavazó
  • 7 nap
  • szükséges napi feldolgozói kapacitás tehát 27 ezernél is több
  • amihez 225 operátorra van már szükség

A szükséges operátorok száma tehát már ~40 fővel magasabb, mint eredetileg lett volna. És ez minden egyes olyan nappal, amikor alulkapacitáltan működik a rendszer, napról-napra magasabb lesz.

Ha abból indulunk ki, hogy már csak 6 napunk van hátra (szerda esti állapot) a ~180 ezer igény feldolgozására, akkor ahhoz már napi 30 ezer igényt kellene tudni feldolgozni. Ehhez pedig már ~250 operátorra lenne szükség. (ha tényleg 6 perc az átlagidő, akkor viszont a szükséges létszám valójában 375 fő...)

Ez a 250-es létszám ahogy jeleztem fentebb több, mint a duplája annak, mint ami jelenleg rendelkezésre áll. 

Normális tervezés és felkészülés helyett, most megy a kapkodás és improvizált fejvesztett kapacitás bővítés napról-napra, futva az események után.

 

Mi a teendő?

A feladat jelenleg az, hogy minél hamarabb felduzzasszák az azonosítást elvégezni képes operátorok létszámát legalább 250 főre. Ha ez nem megy egy nap alatt, akkor a helyzet tovább fog romlani, azaz a határidő végéhez közeledve exponenciálisan több operátorra lesz / lenne szükség. Ha ez nem oldódik meg, akkor pedig az a helyzet áll elő, hogy lesznek, akik nem fognak tudni kapacitásszűke miatt részt venni az előválasztáson. 

Ha ezt a kapacitáskrízist nem tudják a pártok megoldani önkéntes aktivistákkal - hiszen ne feledjük, hogy itt nem csak emberekre, hanem informatikai eszközökre is szükség van - akkor lehetőség lenne bevonni munkaerő kölcsönző cégeket, mint az Adecco, vagy a Trenkwalder, és társaik. Ezek a cégek jó pénzért készséggel kölcsönöznek munkáskezeket és informatikai eszközöket és helyiséget is. Nyilván ennek megkérik az árát. Ilyen sürgős helyzetben ennek nyilván komoly ára lenne, de mivel relatíve rövid időrre van szükség erre a munkaerőre, ezért a végösszeg nem lenne vállalhatatlanul magas. Ha szombattól keddig lenne szükség 4 napra például 200 plusz főre, az fejenként 150 ezer forintért valószínűleg megoldható lenne. 30 millió forint. Sok, kevés? Mihez képest. Egy magánszemélynek nyilván sok, de 5 parlamenti és 1 parlamenten kívüli, de állami támogatásban részesülő pártnak ha ennyi nem fér bele, az probléma. 

Ne feledjük, hogy a péntek esti RTL Klub miniszterelnöki vita várhatóan újabb jelentős érdeklődési hullámot fog az online szavazóportálra irányítani, ahogy várhatóan szombat-vasárnap is erős érdeklődésre és regisztrációs igényre lehet számítani. Vajon a kampánystáb fel van erre készülve? 

Ha pedig az akut krízis elhárult, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy mindez hogyan fordulhatott elő? Hogy lehetett ilyen dilettáns a szervezés, hogy senki nem végezte el a fenti egyszerű számítási feladatot? 

Vagy ha valaki elvégezte, akkor hogyan lehetséges, hogy egyik résztvevő pártnak sem tűnt fel az, hogy az allokált kapacitás előre láthatóan súlyosan elégtelen?

A DK-nak nyilván kényelmes ez a helyzet, talán még örülnek is neki, hiszen az átlagosnál idősebb szavazótáboruknak kevésbé jelent problémát személyesen elmenni a sátrakhoz. A Momentum ellenben a fiatal és online affinis támogatói körével finoman szólva kényelmetlen helyzetben van. Úgy néz ki, hogy a DK ismét jobban taktikázott...

Mindenesetre, ha valaki kormányozni szeretne, akkor ennél komplexebb kihívásokat is tudni kell kezelni, mint egy egyszerű kapacitás számítás...

 

UPDATE: megérkeztek a szerdai adatok:

  • személyesen szavaztak 57.806-an
  • online szavaztak 3.902-en (6,3%)

Azaz úgy tűnik, hogy minden eddig bejelentett kapacitás bővítés ellenére sem sikerül érdemben elmozdulni a napi ~4000 online szavazat feldolgozás szintjéről. Ha ezt szerdán már a korábban bejelentett 100 operátorral tudták összehozni, akkor a helyzet gyakorlatilag katasztrofális. 

Fontos megjegyezni, hogy ez az alacsony online szavazatszám nem az alacsony érdeklődés miatt van, hanem a kapacitás korlátossága miatt. Nagyon úgy tűnik, hogy az online szavazás lehetősége valójában csupán egy szépségtapasz, de érdemben nem fog lehetőséget nyújtani tömegeknek a vélemény nyilvánításra. 

Mint a mesében: hoztam is, meg nem is. Van is online választási lehetőség, meg nem is. 

 

UPDATE 2: időközben megérkeztek a csütörtöki részvételi adatok is:

  • személyesen szavaztak: 63.006
  • online szavaztak: 8.315

Azaz csütörtökön végre elmozdult az online szavazatok mennyisége az első három napon látható ~4000 körüli értékről, gyakorlatilag megduplázódott. 

Ez természetesen örömteli hír. A probléma csupán annyi, hogy Fekete-Győr András mai bejelentéséből tudhatjuk, hogy az online szavazásra regisztráltak száma már eléri a 125 ezer főt. Ehhez képest az első 4 nap alatt összesen sikerült ~20 ezer főnek online voksolnia, és már csak 5 nap van elvileg hátra. Ráadásul ez a 125 ezres regisztrált szám egy nap alatt nőtt ~25 ezer fővel, mert csütörtök délelőtt Béres András a Párbeszéd előválasztási bizottságba delegált tagja még arról nyilatkozott, hogy "körülbelül 100 ezren akarnak online szavazni".

Tehát ha egyetlen újabb online szavazni szándékozó sem regisztrálna már, akkor is az lenne a helyzet, hogy van még ~100 ezer regisztrált a rendszerben, akiknek 5 napja van a mai nappal együtt, hogy voksoljanak. Ez napi 20 ezer szavazat feldolgozását igényelné, ami a tegnapi mennyiség 2,5-szerese. Szintén Fekete-Győr bejelentéséből tudjuk, hogy tegnap végre átlépte az operátorok száma a 100 főt. Azaz nagyjából stimmel, hogy legalább 250 fő párhuzamos munkájára lenne szükség még akkor is, ha további személyek nem regisztrálnának. Ami nyilván életszerűtlen.

Őszintén jelenleg nem látom, hogy hogyan fog tudni szavazni a már a rendszerbe regisztrált óriási tömeg a kedd esti határidőig... Vagy egy kisebb hadsereget kellene hirtelen csatasorba állítani, vagy kénytelenek lesznek kitolni az online szavazás határidejét. Ebben az esetben akik az előválasztás keddi zárórája előtt elvégeznék a regisztrációt, azokat a következő napokban még azonosíthatnák az operátorok és így leadhatnák a határidő után is a szavazatukat. Természetesen amíg ezzel nem végeznek, addig a fizikai szavazatok számlálása sem kezdődhetne meg. És látva a létező operátori kapacitásokat, ez az utószavazás még napokat vehet igénybe...

 

Európa jövője a világban

Szeretek hosszútávú trendeket elemezni, és eltávolodni a mindennapi rövidtávú kakofóniától. Valahogy sokkal tisztább és egyértelműbb a hosszútávú trendek felismerése, mint bármilyen rövidtávú előrejelzés. 

A méret igenis számít

Ha ugyanis hosszútávú trendeket nézünk, akkor olyan tényezők válnak hangsúlyossá, mint például a demográfia, ami egy elég pontosan előrejelezhető adatsor. Európa esetében például a korfa egyértelműen megjósolja a jövőt: a társadalom elöregszik, és a csökkenő gyermekvállalási hajlandóság miatt csökken a népessége. 

Márpedig egy ország, vagy térség gazdasági és politikai potenciálja szempontjából az egyik legfontosabb faktor a népesség mérete. A másik természetesen az egy főre eső gazdasági teljesítmény, azaz egy kisebb népességű ország is képviselhet nagy gazdasági potenciált, amennyiben magas az egy főre eső összeg. Ezzel együtt is igaz, hogy a hasonló fejlettségű országok között a népesebb országok válnak dominánsabbá. A világpolitikában és világgazdaságban igenis számít a méret. 

Az EU persze egyelőre nem áll rosszul ebben a versenyben, legalábbis ha csak egy pillanatképet nézünk, hiszen a világ GDP-jének valamivel kevesebb, mint 14%-át itt állítják elő. Ez annak fényében különösen impozáns, ha figyelembe vesszük, hogy az EU a világ népességének mindössze a 6%-át teszi ki. Ám ha a trendeket is vizsgáljuk és nem csak a pillanatfelvételt, akkor azt láthatjuk, hogy az EU részesedése a világ népességéből várhatóan tovább fog zsugorodni, míg a gazdasági teljesítményünk részaránya évtizedek óta csökken és várhatóan ez folytatódni is fog. A világ többi része gyors ütemben zárkózik fel. 

Itt Európában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy óriásiak vagyunk, és miénk a világ. Ez persze érthető, hiszen úgy nő fel minden generáció, hogy megtanulja az eurocentrikus történelmet, azt hogy ~500 éven keresztül Európa volt a világ vezetője. Sőt, nem is valamilyen egyesült Európa, hanem annak csupán egyes államai. 

Hiba azonban azt gondolni, hogy ez az előnye Európának a jövőben is garantált. Ezt a dicsőséges fél évezredet Európa technológiai fölénye biztosította. Ez az előny azonban az elmúlt 70 év alatt szép lassan eltűnt. A technológiai innovációt ma már nem Európában írják, hanem az Egyesült Államokban és Ázsiában. A világ vezető technológiai cégei között alig találni európai szereplőt. Az egykor a világot uraló európai autóipar vagy elektronikai ipar nagyágyúi mellé felzárkóztak olyan ázsiai szereplők, akik 40-50 éve még nem is léteztek (mint például a koreai Samsung, vagy KIA), és ezek egyre nagyobb részt hasítanak ki a világpiacból az európai cégek rovására. 

 

Nem a liberális demokrácia a siker kulcsa, hanem a technológiai fölény és a méretbeli előny

Könnyen abba a hibába eshetünk, hogy azt gondoljuk, hogy Európa politikai berendezkedése, a liberális demokrácia önmagában biztosítja a vezető helyünket a világban. De Európa előnyét a világ többi része felett nem a demokrácia biztosította, hanem a technológiai előny és a méretbeli fölény együttese. Ha azt gondoljuk, hogy például a feltörekvő Kínával szemben versenyelőnyt jelent majd a demokratikus berendezkedés, az végzetes elbizakodottságot és önhittséget jelent, és ráadásul tévedés is. 

Elég ha megnézzük az európai történelmet. Az 1600-as években zajlott a francia-holland háború, a köztársasági Hollandia és a Francia Királyság között. Hollandia egy haladó, egalitárius köztársaság volt, liberális államszervezési elvekkel és a korban ritkaságnak számító vallási toleranciával. Ezzel szemben Franciaországot ekkor XIV. Lajos, azaz a Napkirály vezette despotikus módszerekkel. Ám a háborút végül mégis a franciák nyerték meg, és nem a hollandok. Mert a Francia Királyság volt a korabeli Európa legnépesebb országa, messze nagyobb erőforrásokkal rendelkezett, mint a hollandok. Így hiába volt progresszívebb a holland politika, mégis alulmaradt az autoriter franciákkal szemben. Mert a franciák bár autoriter államban éltek, de XIV. Lajos alatt Franciaország a kor legmodernebb technológiáit honosította meg. 

Azaz vagy méretben, vagy technológiában (ideális esetben mindkettőben) a vetélytársak fölé kell kerekedni, ellenkező esetben végzetesen lemaradunk a tőkeakkumulációban, és globális érdekérvényesítésben. 

Hogy a siker mennyire nem a liberális demokráciától függ, arra kiváló példával szolgálnak a XX. századból az ún. ázsiai Kistigrisek, azaz Dél-Korea, Tajvan, vagy Szingapúr. Mindegyikükre elmondható, hogy nem nem demokratikus keretek között indult meg a fejlődésük. Tajvan 1987-ig, Dél-Korea 1988-ig, Szingapúr pedig 1990-ig diktatúraként működött. Ma mindannyian fejlett gazdaságok a globális innováció élvonalában. És ma már plurális demokráciaként működnek, de a felemelkedésük időszakában ez bizony nagyon nem így volt még.

Ezért is tévedés azt gondolni, hogy a demokrácia önmagában nyújt akkora társadalmi versenyelőnyt, ami elegendő a világ gazdasági-technológiai-nagyhatalmi élvonalában maradni.

 

Mekkorák is vagyunk a világban?

Hogy képet alkothassuk, hogy mi is a helyünk a világban, érdemes ránézni a világországainak népességi adataira. Ha az EU egyetlen ország lenne, akkor a népességi listán az előkelő 3. helyen állna, és pusztán az 1,4 milliárd lakosú Kína, és a majdnem 1,4 lakosú India előzne meg bennünket. 

De az EU valójában nem egy állam, csak egy államszövetség, és egyelőre nincs is jele, hogy érdemben szorosabbá válna a föderáció a jövőben. Az európai szuperállam csak papíron létezik, vagy még ott sem. A valóságban Európában Németország a legnépesebb, a maga 84 milliós népességével, majd őt követik a franciák és olaszok 60-60 millió körüli lakossággal. 

Ehhez képest odakint a nagyvilágban olyan mamutok vannak, mint

  • Indonézia 273 millió lakossal
  • Pakisztán 220 millió lakossal
  • Brazília 212 millió lakossal
  • Nigéria 206 millió lakossal

De ha csak Európa 'környezetében' nézünk szét, akkor is olyanokat láthatunk, mint Egyiptom a Földközi-tenger túloldalán 102 millió lakossal, vagy tőlük délebbre Etiópia 115 millió lakossal. Ázsiában pedig még ott van Vietnám 97 millió lakossal, vagy a Fülöp-szigetek 109 millió lakossal.

Oroszországot nem számítva az első európai állam a listán a 19. helyen álló Németország. 

A világgazdaság konvergenciája, azaz a tény, hogy a feltörekvő országok gazdaságai gyorsabban nőnek és így folyamatosan zárkóznak fel, azzal jár, hogy ezek a nagy és népes országok néhány évtized távlatában komolyabb gazdasági potenciálra tesznek szert, mint a legnagyobb európai országok. 

Jelenleg persze még sokkal alacsonyabb az egy főre eső gazdasági teljesítményük, ám trendszerűen magasabb a növekedési ütemük, így csupán idő kérdése, hogy érvényesüljön a méretbeli fölényük. 

 

Miért őrizheti meg Európa mégis a gazdasági fölényét?

Hogy kicsit vitatkozzak a saját magam által fentebb leírtakkal, korántsem eleve elrendelt tény, hogy ez így is fog történni. Hiszen segíti az európaiakat egyrészt a felhalmozott  pénzügyi, másrészt a tudástőke. Ebből az első, ahogy azt Kína példája is mutatja, relatíve könnyen ledolgozható. Hiszen Kína esetében valójában épp a fejlett nyugat volt az, amelyik kezdetben feltőkésítette Kínát, amikor odatelepítette a termelését, majd később ezek a termelőüzemek működésük során generáltak hatalmas külkereskedelmi többletet. 

A második, a tudástőke hátrány ledolgozása ellenben sokkal keményebb dió. Persze a történelemben ez sem példátlan, hiszen az 1800-as években épp ezt tette Japán, lemásolta a nyugati mintákat, aki első nem európai hatalomként sikeresen iparosodott, majd ugyanez történt Koreában, Szingapúrban, Tajvanon, és zajlik Kínában, Vietnámban, Thaiföldön, Malajziában. 

És itt érkezünk el talán a legkritikusabb ponthoz egy felzárkozó, feltörekvő gazdaság esetében. Ha megnézzük a relatíve kicsiny (51 milliós) Koreát, akkor azt látjuk, hogy az 1 főre eső GDP tekintetében szinte utolérték a nyugat-európai fejlett országokat, holott a világháború végén még Ghánával voltak egy szinten. Ma pedig koreai cégek vannak a globális innováció élvonalában.

Korea bámulatos befektetést hajtott végre a humán tőkéjébe. Amíg 1945-ben a lakosságnak csupán a 22% tudott írni-olvasni, és mindössze 2% vett részt felsőoktatásban, addig 2018-ban a 24 és 35 év közötti korosztálynak a 70%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ez a legmagasabb érték az OECD tagállamok között. Összehasonlításul Magyarország ugyanezen mutatója 31%. 

 

Képzetlen társadalommal nem lehetséges a felzárkózás

Ha pedig egy kicsit szétnézünk képzettség terén a fentebb már említett népes országok között, akkor rögtön megértjük, hogy miért nem értek még utol bennünket. 

Pakisztán például a Föld 5. legnépesebb országa, a GDP alapján mindössze a 40. helyen áll. A 220 milliós ország gazdasági teljesítménye kisebb, mint az 5 milliós Írország, vagy az 5,7 milliós Dánia gazdasága. 

Nagy potenciál van bennük, de ha megnézzük, hogy a lakosságnak csupán az 59%-a tud írni-olvasni, akkor már kezdjük megérteni az okokat. A 21. században semmit nem lehet elérni analfabéta társadalommal. Nem hogy mérnöki innovációra nem lesznek képesek, de még betanított gyári munkásként sem alkalmazható egy analfabéta személy. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya nem éri el a 9%-ot.

Nigériában is hasonló a helyzet. A társadalom mindössze 62%-a tud írni-olvasni. Felsőfokú végzettsége pedig csupán a lakosság 10%-ának van. Bár hozzá kel tenni, hogy 1976-ban még mindössze 0,8% volt ez az arány. 

Etiópiában szintén komoly az elmaradás, mindössze 51% tud írni-olvasni, bár a 15-24 éves korosztályban már jobb a helyzet 73%-kal, de ez még mindig elégtelen. 

Nem véletlen, hogy a kelet-ázsiai országok tudnak felzárkózni, hiszen például Vietnámban, Malajziában és Indonéziában is 94-96% az írástudók aránya. A felsőfokú végzettségűek aránya pedig Vietnamban 29%, Malajziában 43%, Indonéziában pedig 16%. Így érthető, hogy az alig 31 milliós, tehát 1/7 akkora Malajzia gazdasági teljesítménye nagyobb, mint a 220 milliós Pakisztán gazdasága. 

A felsőfokú végzettségűek aránya és az 1 főre eső gazdasági teljesítmény között rendkívül szoros a korreláció. 

 

Egy szó mint száz, demográfiai szempontból Európa vesztésre áll a következő évtizedekben. A népes feltörekvő országoknak minden esélye megvan, hogy a gazdaságuk mérete felzárkózzon a lakosságuk méretéhez, és megközelítse az egykori gyarmattartó európai nagyhatalmak gazdaságait. Ez az esély azonban nem valósul meg magától. Ha valamely ország nem invesztál eleget az oktatásba - az alapfokú és a felsőfokú oktatásba egyaránt - akkor az az ország nem lehet sikeres a 21. század tudás alapú világgazdaságában. 

És hogy mi Európa jövője? Megőrizzük-e gazdasági és jóléti előnyünket a világ többi részével szemben? Sajnos ez leginkább nem rajtunk, hanem a versenytársainkon múlik. Európa előnye fogyatkozik, és várhatóan tovább fog olvadni. A világ 500 év európai hegemónia után a gazdasági és technológiai kiegyenlítődés irányába halad. Rosszabbul nem fogunk élni, de mások utol fognak érni minket. 

Miért olyan a Fidesz politikája, mint egy trash-reality?

Már régóta szerettem volna megírni a következő posztot. Évek óta olvasom úton-útfélen a balliberális médiában, hogy mennyire 'anti-demokratikusan' politizál a Fidesz. Meg, hogy Magyarországon puha diktatúra van. 

Szerintem itt súlyosan keverednek dolgok. Egyfelől valóban van egy a demokratikus konszenzustól meglehetősen távoli hatalomgyakorlási módszer, ami kétségtelenül anti-demokratikus viselkedés. Ilyen a közmédia kisajátítása és propaganda célokra használata, vagy az ellenzéki hangvételű médiumok elleni pénzügyi és adminisztratív hadjárat, mint a Népszabadság felvásárlása és bezáratása, az Index felvásárlása, vagy a különféle frekvencia engedélyek pártszimpátia alapján történő megújítása. 

Aztán vannak azok az intézkedések, amelyeket előszeretettel neveznek anti-demokratikusnak, ám valójában csupán a demokráciákban illendő politikai konszenzus hiányzik belőlük, mint a médiatanács kizárólag fideszes delegáltakkal való feltöltése. 

De a Fidesz működésében, politikájában és hatalomgyakorlásában rejlő logika valójában nem hogy nem anti-demokratikus, hanem éppen hogy a demokrácia lényegéből és működéséből fakad. 

Hiszen mi is a demokrácia? A társadalom mindenkori többségének uralma rendszeres, kompetitív, szabad választásokon keresztül. 

A Fidesz azért politizál úgy ahogy, mert megértette a demokrácia lényegét, ami úgy foglalható össze, hogy: népszerűnek lenni és népszerűnek maradni. 

Bár morálisan és etikailag számtalan intézkedése megkérdőjelezhető a kormánypártnak, ám ezek többsége valójában nem szolgál más célt, mint növelni, vagy legalábbis megőrizni a politikai népszerűséget. 

Vajon egy szabad választások nélküli világban, ahol a kormánypárt nem eltávolítható a hatalomból, mi szükség lenne rezsicsökkentésre?  Mi szükség lenne migránsozásra? Mi szükség lenne adóvisszatérítésre? 13-ik havi nyugdíjra, családi adókedvezményekre, CSOK-ra, babaváró hitelre, minimálbér emelésre?

Ezek mind-mind kivétel nélkül szavazatvásárlási célú intézkedések. Azért történnek, mert népszerű intézkedések, élvezik a társadalom többségének a támogatását. És pont azért hoz ilyen intézkedéseket a kormány, mert érti a demokrácia lényegét, és fél is a demokrácia működésétől: attól, hogy ha elveszíti a társadalom többségének szimpátiáját, akkor elveszíti a választást és elveszíti a hatalmat. 

Minél jobban működik egy demokrácia, minél kompetitívebb a politikai rendszer, annál nagyobb a nyomás egy politikai erőn, hogy populista (azaz populáris, tehát népszerű) intézkedéseket hajtson végre. Ha nem lenne politikai pluralizmus és zéró lenne a választások (vagy csupán a hatalom) elvesztésének esélye, akkor a kormánynak esze ágában sem lenne népszerűség-vadász intézkedésekkel operálni nap, mint nap. 

Ettől még természetesen lehet gyomorforgatónak tekinteni (mert szerintem is az), a vég nélküli sorosozást, migránsozást, brüsszelezést és buzizást. (Elnézést.) De látni kell, hogy ezek mind egytől-egyig nem a demokrácia ELLENÉRE, hanem sajnálatosan éppen a demokrácia MIATT történnek, mert ezek a szlogenek sajnos élvezik a magyar társadalom többségének a szimpátiáját, még akkor is, ha ez legtöbbünk számára megdöbbentőnek és hihetetlennek is tűnik. 

Nem a Fidesz propaganda hatására lesz homofób és idegengyűlölő a magyar társadalom, hanem pont fordítva. Azért tűzi ezeket a témákat zászlajára a Fidesz, mert megkutatta, megmérte és felismerte, hogy ezek a többségi vélemények. Bármennyire is sajnálatos ez. 

Azaz a Fidesz politizálása valójában nem a probléma oka, hanem csupán az okozata. A Fidesz politikája, és annak sikeressége, azaz a tény, hogy a kormánypárt évek óta tartósan a legnépszerűbb politikai párt és élvezi a szavazni vágyó közönség 45-50%-ának a támogatását, az annak a tünete, hogy a magyar társadalom jelentős résznek igenis erre van igénye. A probléma gyökere így nem a Fidesz politikája, hanem az a társadalmi közeg, amiben ezek az intézkedések élvezik a többség egyetértését és támogatását. 

Ha ezek a kezdeményezések nem lennének népszerűek és nem találnának támogatásra a társadalom többségénél, akkor a Fidesz lenne az első, aki dobná őket és keresne más, népszerűbb témákat. A kormánypárt ugyanis minden balliberális állítással szemben nem befolyásolja a közvéleményt (lásd még: "agymosás"), csupán olvassa azt. Nem meggyőzni, vagy átnevelni akarja a társadalmat valamiről, hanem csupán felkarolja és magáévá teszi a többségi véleményt, bármi is legyen az. Igazi opportunista és populista módjára. 

De vajon anti-demokratikus viselkedés-e egy demokráciában, ha egy politikai erő népszerűségre hajt, azaz populista és opportunista? Persze feltehetjük a kérdést, hogy hol van a határa az opportunizmusnak. Mi az az erkölcstelenség, etikátlanság, uszítás, és gyűlöletkeltés, ami nem fér bele. De valójában a demokrácia nem jelenti azt, hogy feltétlenül erkölcsös és etikus a rendszer működése. Lehet valami demokratikus és immorális egyszerre. 

Sőt, hiszen ezt maga a demokrácia játékszabályai kényszerítik ki a politikai szereplőkből. Aki nem 'népszerűség hajhász' módon politizál, az vagy szimplán idealista, és nem érti a demokrácia működését, vagy egyszerűen sikertelen és tehetségtelen politikus. 

Épp egy valódi diktatúrában veheti semmibe a vezető politikai erő a társadalom többségének a véleményét. Kádár Jánosnak (vagy manapság Hszi Csin Pingnek) nem kellett négyévente megküzdeni a szavazatok többségéért (bár valamekkora legitimitásra és társadalmi támogatottságra a legkeményebb diktatúráknak is szüksége van, hiszen egy forradalom, mint a demokratikus vélemény nyilvánítás végső eszköze, mindig ott van a lehetőségek között...)

 

Ez a működés tehát a demokrácia, mint rendszer lényege, és a megtapasztalt látszólagos hibajelenség nem valamilyen speciális magyar torzulás, vagy gyermekbetegség. Jól mutatja ezt, hogy a demokrácia egyik bölcsőjének tekintett, több, mint 200 éves demokratikus múltra visszatekintő Egyesült Államokban is hasonló jelenség figyelhető meg Donald Trump 2016-os hatalomra kerülésében, és aztán a hajszállal elveszített legutóbbi választással. 

 

A demokrácia soha nem tud jobban, szebben, elegánsabban, kulturáltabban és hatékonyabban működni, mint amilyenek az azt működtető társadalom polgárai és szavazói. Minden demokrácia olyan, amilyenné az adott társadalom szavazópolgárai teszik. 

 

Idiocracy

Itt akár be is fejezhetném a posztomat. De van még egy jelenség, amit nem tudok nem leírni. Ez pedig nem más, mint a vélemények és a tömegkommunikáció demokratizálódása, és a kulturális elit kommunikációs monopóliumának a vége. 

A technológiai fejlődésnek, konkrétan az internetnek köszönhetően ugyanis az elit elveszítette a kontrollt a tömegkommunikáció felett. Amíg a nyomtatott újságok, majd a rádió, végül később a televíziók jelentették a vélemények befolyásolásának legfontosabb csatornáit, addig nagyon könnyű volt 'őrizni a kapukat'. Ezek a kommunikációs csatornák egy relatíve szűk kulturális elit kezében voltak, és csak azok a vélemények kerülhettek be a fősodorba, amelyek elnyerték az engedélyt. De ma, amikor a Facebooknak és YouTube-nak köszönhetően bárkiből 'média tartalom előállító' lehet, ami képes virálisan körbefutni a világot, nincs senkinek kontrollja afelett, hogy miből lesz hír, mit láthatnak vagy hallhatnak a tömegek. Senki engedélye nem kell ehhez. Ez a tömegkommunikáció demokráciája. Ezek a primitív tömegek mindig ott voltak a háttérben, csak korábban nem látszódtak ennyire, mint manapság. Úgy tűnik, mintha a világ elbutulna, pedig csak annyi történik, hogy ma már reflektor fénybe kerülhetnek a plebejus tömegek is.

A szocialista Magyarországon ez még egészen másként volt az egyetlen televíziócsatorna korában. Akkoriban a Delta ismeretterjesztő műsor ment a tévében Kudlik Júliával. Ma valóságshow, celeb bulvár, meg jobb esetben tehetségkutató. Jó persze, sarkítok, hiszen az átkosban is volt Ki mit tud. Abban a korban a TV a népnevelés, a kultúra és tudás átadásának az eszköze volt. Ma egy kereskedelmi tévén elképzelhetetlen bármilyen ismeretterjesztő műsor. Ezeket száműzte a tévézés a kis rétegcsatornákra, ahol a társadalom erre fogékony töredéke nézheti, ha akarja. 

De a főcsatornákat nem high-culture tölti ki, hanem primitív szórakoztatás. Mert erre van nagyobb igény. Panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszt a népnek, tudjuk ezt az ókori Róma óta.

Márpedig ugyanaz a társadalom nézi nagy lelkesedéssel a legprimitívebb trash-reality-t, találgatja kíváncsian, hogy vajon miért rohant ki a forgatásról Tóth Gabi, meg kattint eszeveszetten a háromezredik cicás videóra, mint aki aztán választani is jogosult. Akkor meg min csodálkozunk? 

A Fidesz nem csinál mást, mint a nagy kereskedelmi tévécsatornák. Csak ő nem a nézettséget akarja maximalizálni, hanem a szavazatait. De a módszer ugyanaz: azt kell nyújtani a közönségnek, amire a legtöbben vevők. Lehet hiányolni persze a politikából a minőséget, meg érdemi tartalmat, de aki ilyen politikát akar kínálni, az nagyjából arra számíthat, mint a Spektrum TV, ami a nézők 0,78%-át képes megszólítani, míg az RTL Klub tizenötször többet.

A modern tömegkommunikáció korában a politika a leghitványabb trash-reality szinvonalára süllyedt. Mert minden szavazat egyenlő, és a kérdés így csupán az, hogy milyen nézőből van több, mert ez határozza meg a műsort. Ez a demokrácia.

 

P.S. Aki nem látta, érdemes megnézni az Idiocracy című filmet. Sajnos nagyon tanulságos.

 

UPDATE: Annyival egészíteném ki a fentieket, hogy nem csak a Fidesz politikája van trash-reality szinten, hanem némely ellenzéki szereplő is ott érzi magát, vagy odavaló. Lásd: Jakab Péter tegnapi börtönben seggbe*** nyilatkozatát a Parlamentben... Hát, ha csak ezt tudja kitermelni magából a demokrácia, akkor valóban el kell gondolkodni azon, hogy biztosan ez-e a legjobb társadalmi rendszer...

Miért Fekete-Győr profitált a legtöbbet a vasárnapi vitából?

Tegnap éjjel már készítettem egy gyorselemzést az ellenzéki miniszterelnök jelöltek első tévévitájáról. Abban a nézők reakcióit elemeztem a Google keresések alapján. Ma reggel vettem a fáradságot és megnéztem az egyes résztvevők Facebook oldalait, és az oda érkezett kommenteket, hogy abból is képet kaphassak a közönség reakciójáról. 

Az a vitát nézve is egyértelmű volt, hogy a jelöltek finoman szólva is erősen tartózkodnak a valódi, tényleges vitától. Gyakorlatilag kortesbeszédet hallhattunk közel 2 órán keresztül. Az egyetlen egy vitát generáló téma a zuglói Tóth Csaba vs. Hadházy Ákos előválasztási küzdelme volt. 

Ez a kiherélt vita szerintem totális tévút. Nyilván értem a jelöltek óvatosságát, hiszen ez az előválasztás valójában úgy versengés, hogy igazából össze vannak fogva, így szövetségesek közötti küzdelem. Így minden jelölt tart attól, hogy ha túl keményen száll bele a versenytársába, akkor az ellenzéki közönség nem fogja díjazni az 'agresszivitását', vagy azt, hogy 'bomlasztja' az egységet. 

De ez így nem fog menni. Nem lehet megküzdeni küzdelem nélkül, és nem lehet vitázni vita nélkül. Ha mindenki mindenben egyetért, az nem vita. De nem ez a legnagyobb probléma. Hanem az, hogy ha a választók számára nem látható a jelöltek közötti különbség, akkor a tartalomtól független szimpátia alapján fognak szavazni. 

Ki kell tűnni a többiek közül - "Miben különbözök a mellettem állóktól?"

Ez a magatartás természetesen az esélyes, éllovas jelölteknek kedvez, az ő részükről érthető is az óvatosság, hiszen ők szeretnék veszteség nélkül letudni az ilyen vitát, és minél hamarabb végére jutni a kampánynak. ("Stop the count", ugyebár Trumpot idézve.)

Az, hogy ehhez miért asszisztálnak a kevésbé esélyes, feltörekvő jelöltek, az már fogósabb kérdés. Ha valaki hátrányban van a népszerűségi versenyben, akkor politikailag logikátlan dolog belesimulni az egyen-bullshit versenybe. Ha pozíciót akar javítani valaki, akkor képesnek kell lenni kitűnni a versenytársak közül. Ha ez a cél, akkor bizony ki kell domborítani, hogy miben különbözik a mellette álló jelöltektől, mibe

Ha mindenki finomkodik és betegesen kerüli a konfliktust, akkor a sorrend sem fog változni, aminek a favorit, vagy favoritok természetesen roppantul örülnek. Miközben jól látható, hogy ha valaki akár csak egy ártatlan pillanatra is kilép ebből a félreértett udvariassági konszenzusból, ahogyan azt Fekete-Győr tette a 'tóthcsabázásal', az rögtön megzavarja a versenytársat, improvizációra készteti az illetőt, és kibillenti az előre tudatosan felépített stratégiájából, ahogy azt láthattuk Jakab Péter esetében. 

De mit szólnak ehhez az ellenzéki választók?

Nyilván értem az ódzkodását a jelölteknek attól, hogy intenzívebben jelezzék az eltérésüket a többi jelölttől, mert nem akarnak úgy tűnni, mintha 'támadnák' a jelölt társukat. Azt gondolják, hogy ez visszatetszést kelthet a választó közönségben. És itt térek vissza a ma reggeli komment elemzésemhez. Az jól látható, hogy sokaknak feltűnt, hogy Fekete-Győr András 'személyeskedést gerjesztett', ahogy azt egy kommentelő írta. 

Így természetesen lehet olyan érzése egy politikusnak a kommentfalakat nézve, hogy nem kifizetődő az erősebb odaszólás. De ez tévedés. Tévedés, mert nyilván az a személy fog ilyesmit odakommentelni, aki amúgy sem szimpatizál az adott jelölttel, azaz aki amúgy sem szavazott volna rá. Az, hogy adott esetben Jakab Péter egyik, vagy akár számos rajongójának nem tetszik Fekete-Győr megnyilvánulása, az a politikai haszonszerzés csatamezején teljességgel lényegtelen. 

Nem azokat kell ugyanis meggyőzni az előválasztás során, akiknek már fix, kialakult preferenciája van arról, hogy kit választanak, hanem azokat, akik még nem döntöttek. De a Facebook kommentfalakon ez persze nem szétválasztható, így nem látható, nem érzékelhető.

Nem az a baj tehát, ha magamra haragítok pár szavazót, aki amúgy sem szavazott volna rám, hanem ha nem sikerül elnyernem kellő mennyiségű szavazó szimpátiáját és szavazatát. Azzal senki nem fog előválasztást nyerni, ha csupán annyit sikerül elérnie a szavazóközönség körében, hogy "de jó fej ez a jelölt, hogy nem bántja az én jelöltemet". El lehet persze ezzel a hozzáállással érni, hogy kevéssé megosztónak tekintsenek minket, de mit ér az, ha jófejnek tekintenek minket, ha közben elveszítjük az előválasztást?

Donald Trump sok szempontból nem példaértékű politikus, de az elvitathatatlan, hogy azzal nyerte meg az előválasztást, és vált a republikánusok elnökjelöltjévé, hogy kitűnt a tömegből, és nem az íratlan szabályok szerint kampányolt. 

Persze erre lehet mondani, hogy de hát az előválasztás után a versenytárs jelölt támogatóira is szükség lesz a valódi választáson a Fidesz ellen és ezért nem lehet túl sok sérelmet okozni az előválasztáson. De vajon lehet, ezekkel a kis kakaskodásokkal akkora sérülést okozni az ellenzéki érzelmű szavazópolgárokban, hogy végül az illető inkább sértettségében a Fideszre voksoljon, vagy otthon maradjon? 

Mi értelme a vita nélküli 'vitának'?

Ennek a vitának így ebben a formában semmi értelme nem volt. A választóknak nem sikerült megtudniuk, hogy a jelöltek valójában miben is különböznek egymástól, hogy miben tér el az értékrendjük. Mert a programjukról vitázni nem sok értelme van, hiszen az nyilvánvaló, hogy ha győzne is az ellenzék, akkor mindannyian ugyanazt a programot valósítanák meg, hiszen a koalíciós kényszer mindegyiküket ugyanabba az irányba fogja mozdítani. De arról igenis érdekes lett volna hallani, hogy miként képzeli a korrupciómentességet az a jelölt, aki teljes mellszélességgel támogat egy erősen korrupciógyanús alakot...

Az, hogy összefogtak az ellenzék pártjai, még nem jelenti azt, hogy el kell rejteni a véleménykülönbségeket. Ez a demokrácia lényegének a félreértése. Ez most az előválasztási szakasz, ahol szabad a verseny. Most van itt az alkalom, hogy kibeszéljenek és vitatkozzanak. Aztán az előválasztók döntenek és ONNANTÓL már tilos a széthúzás. De összekeverni a kampányfolyamat két fázisát tévedés és hiba. 

Fekete-Győr Andrásnak épp ezért jár a pirospont, mert felvállalta a különvéleményét, ami abszolút normális egy VITÁBAN. 

Ki nyerte az első miniszterelnök jelölti tévévitát?

Bizonyára sokan láttuk tegnap este az első miniszterelnök jelölti tévévitát. Jó volt 15 év után újra látni egy nyilvános politikai vitát, és érezni a demokrácia fuvallatát. 

Bár vitának nevezni talán túlzás, hiszen szignifikáns véleménykülönbség nem igazán volt a résztvevők között. Talán egyetlen momentumot leszámítva: amikor a vita vége felé Fekete-Győr András és Jakab Péter között kialakult egy kis csörte a zuglói előválasztás kapcsán, ahol a Momentum kivételével az összes többi ellenzéki párt Tóth Csabát támogatja Hadházy Ákos ellenében.

Na de ki 'nyerte' vajon a tegnapi vitát?

Nos a válasz előtt nézzük meg, hogy mit mutatnak a Google adatai. 

A grafikonon jól látható a műsor adásideje, mert a kezdés pillanatában kilőnek a keresési számok, és a műsor végével pedig szépen visszaesnek. 

Az elmúlt 24 óra keresési adatait vizsgálva, amiből a legtöbb keresés a fenti grafikonon látható módon a vita ideje alatt született, az látható, hogy a legtöbb keresés Márki-Zay Péterre érkezett. 

Ez persze nem meglepő, hiszen az sejthető volt, hogy Márki-Zay kevésbé ismert jelölt, mint a főpolgármester, a Jobbik elnöke, vagy a DK 2019-es EP választási kampányának arca. Márpedig ha valaki kevésbé ismert, akkor arra inkább keresnek az emberek, hogy megtudják, hogy ki az illető.

A Google Trends-ben az a jó, hogy az is látható, hogy akik az adott személyre kerestek, azok milyen más keresési kifejezéseket használtak átlag felett. Az egyes jelöltek esetében az alábbiakat láthatjuk.

Márki-Zay Péter

Jól jelzi, hogy sokan nem ismerték Márki-Zay Pétert a vita előtt, hiszen a harmadik kapcsolódó keresés MZP Wikipédia oldalára vonatkozik. Jól tükröződik a keresési listán az MZP egyik fő kampánytémája, az elszámoltatás és ehhez kapcsolódóan az ügyészség, és a legfőbb ügyész, Polt Péter. Sokan rákerestek, hogy ki is az a Polt Péter. 

Karácsony Gergely

Karácsony Gergely kapcsolódó keresései között is az élen áll Polt Péter. Jól látszik, hogy sokan szükségét érezték, hogy rákeressenek, hogy ki is ő. Karácsony többi kapcsolódó keresési kifejezése a vetélytársakra vonatkozik, a második és a harmadik helyen is Fekete-Győr András szerepel kétféle gépeléssel, megelőzve Márki-Zayt és Jakab Pétert.

Jakab Péter

Jakab Péter első kapcsolódó kifejezése Tóth Csabára vonatkozik. Tóth Csaba az ominózus MSZP-s politikus, akinek legalábbis kétes ügyei vannak, és aki Zuglóban küzd a képviselő jelöltségért Hadházy Ákossal. A vita talán egyetlen igazán váratlan és parázs része az volt, amikor Fekete-Győr András szembesítette Jakabot, hogy a korrupció elleni harccal hogyan tudja összeegyeztetni Tóth Csaba támogatását. Jól látszik, hogy Tóth Csabára kíváncsiak voltak a Jakab Péter iránt érdeklődők.

Érdekes, hogy Jakab esetében a versenytárs jelöltek közül Dobrev Klára szerepel a legelőrébb, rögtön a második helyen, megelőzve Karácsony Gergelyt és Fekete-Győr Andrást. (szintén kétféle gépeléssel kötőjellel és anélkül.)

Dobrev Klára

Dobrev Klára esetében érdekes, hogy egy olyan kapcsolódó kifejezés áll az élen, amiről nem esett szó a vitán. Bevallom nekem is a Google-t kellett használnom, hogy megtudjam, hogy ki is az a Petar Dobrev: Dobrev Klára édesapja. A második helyen azonban már Dobrev esetében is Polt Péter szerepel. A további helyeken pedig nála is a versenytársak: Fekete-Győr és Márki-Zay.

Fekete-Győr András

Fekete-Győr esetében furcsa módon az Index áll a kapcsolódó keresések között az élen. A Folytatásban azonban nála is a versenytársak következnek, második helyen Márki-Zay-jal, majd Dobrev Klárával. Érdekes, hogy a negyedik helyen Orbán Viktor következik, és csak utána az ötödik helyen szerepel Karácsony. 

 

Na de akkor mégis ki nyerte a vitát?

Erre nem mernék egyértelmű választ adni. Az biztos, hogy a kevésbé ismert jelölt, vagy jelöltek (Márki-Zay és Fekete-Győr) ismertséget szereztek. 

Ezen kívül az is látható, hogy a Polt Pétert, mint legfőbb ügyészt érintő kijelentéseik felkeltették a nézők érdeklődését, és sokan rákerestek Poltra. A nézők többsége vagy egyáltalán nem ismerte Polt Pétert, vagy szerette volna megtudni, hogy mi is a szerepe, mit kell tudni róla. 

A legtöbb keresést összességében Márki-Zay zsebelte be, de ez betudható annak is, hogy ő volt a legkevésbé ismert az öt jelölt közül. 

Egyértelmű győztest szerintem nem lehet hirdetni. Ami kijelenthető, hogy az egyetlen sarkos 'támadás', Fekete-Győr 'tóthcsabázása' Jakab Péter ellen célt ért, sikeresen dobta be a köztudatba az ügyet, mert sokan kerestek rá. A tanulság, hogy érdemes lehet olyan témákkal előjönni, ami valóban megkülönböztető erővel bír a jelöltek között. Azzal ugyanis nehéz a versenytársak fölé kerekedni, ha pontosan ugyanazt mondod, vagy kínálod, mint a többiek. Egy előválasztás során igenis fontos lehet kidomborítani a véleménykülönbségeket. 

2019-ben Karácsony vagy Tarlós teljesített jobban?

Az alábbi posztommal bizonyára ki fogom húzni a gyufát számos ellenzéki szavazónál. De sebaj. 

A címben feltett kérdés látszólag triviális, hiszen Karácsony győzött, több szavazatot szerzett Tarlósnál, tehát egyértelmű, hogy jobban teljesített. Persze a kérdés, hogy mihez képest? Tarlóshoz képest valóban és egyértelműen jobban teljesített. De vajon hogyan teljesített az ellenzéki szavazóbázis méretéhez képest?

Emlékeztetőül, a 2019-es főpolgármesteri választásokon az alábbi eredmény született:

A jelenlegi posztomban azt próbálom megvizsgálni, hogy Karácsony elégedett lehet-e a megszerzett eredményével a 2018-as parlamenti választásokon megfigyelhető kormányra vs. ellenzékre leadott szavazatok arányának fényében. 

Budapesten 18 választókörzet van az országos 106-ból. 2018-ban ezek közül 12-ben ellenzéki, 6-ban pedig kormánypárti győzelem született. Mint azt mindannyian jól tudjuk, 2018-ban nem volt ellenzéki együttműködés, így a körzetek többségében több ellenzéki jelölt is indult, azaz nem valósult meg az 1-1 elleni küzdelem. 

Ám ha az adatokat megtisztítjuk, és mechanikusan összeadjuk a különféle ellenzéki jelöltekre leadott, és ezáltal szétaprózódott szavazatokat, és ezek arányait vetjük össze a Fideszre leadott szavazatokkal, akkor érdekes eredményeket láthatunk. Ezt:

Ahogy az a táblázatból is kiderül, Budapesten már a 2018-as választásokon is masszív ellenzéki fölény volt minden egyes körzetben kivétel nélkül. Az, hogy a Fidesz nyerni tudott 6 körzetben, az az egymásra induló ellenzéki jelöltek miatt volt. (Hogy ezen eredmények ismeretében miért okozott akkora meglepetést Karácsony győzelme, az egy jó kérdés. Tartok tőle, hogy a sajtómunkások jórésze nem végezte el a fenti adatelemzést...) De a mi vizsgálódásunk szempontjából most nem ez a lényeg. 

Hanem az, hogy a 2018-as parlamenti választásokon a sárgával jelölt körzetben volt a legközelebb egymáshoz a két tömb, itt kapta arányaiban a legkevesebb szavazatot az ellenzék és itt kapta arányaiban a legtöbbet a Fidesz. 

Jegyezzük meg ezt az arány, amit egyébként a hagyományosan jobboldali XII. kerületben értek el a pártok:

  • ellenzék 54,47%
  • Fidesz 42,71%

Minden egyéb körzetben ennél jobban teljesített az ellenzék és mindenhol gyengébben ennél a Fidesz. 

Ehhez képest kell értékelni az 1 évvel későbbi főpolgármester választáson elért eredményeket. Emlékeztetőül, ott ez az eredmény született:

  • Karácsony 50,86%
  • Tarlós 44,10%

Bár a számok így egymás alatt magukért beszélnek, de azért kimondom ami nyilvánvaló: Karácsony 2019-ben arányaiban kevesebb szavazatot szerzett Budapest egészében, mint alig egy évvel korábban az ellenzék a leggyengébb körzetében. Azért ezen érdemes egy pillanatra elgondolkodni.

Azaz Karácsony nem tudta begyűjteni mindannak az ellenzéki tábornak a szavazatait, akik 2018-ban még ellenzéki jelöltekre szavaztak. Ezzel szemben Tarlós számottevően jobb eredményt ért el, mint a fideszes jelöltek 2018-ban. Jobb eredményt, mint a legjobb fideszes körzetben, miközben az ő eredménye egész Budapest átlagából származik.

Ennek persze számos oka lehet: egyrészt lehet, hogy a Fidesz jobban mozgósította a híveit, míg az ellenzékiek esetleg többen maradtak otthon. De az is egy lehetséges opció, hogy a teljesen összefogott egyetlen ellenzéki jelöltre végül mégis kevesebben szavaznak, mint a sokszínű ellenzékre, azaz a balközép sajtó állításával ellentétben az összefogás mégsem teremt önmagában extra plusz támogatottságot, hanem ellenkezőleg, vannak akik a nagy összefogás végére lemorzsolódnak. (Ez természetesen nem kérdőjelezi meg az összefogás és az egyetlen ellenzéki jelölt állítás szükségszerűségét, csupán egy intő jel, hogy az ellenzéki pártok szavazói nem biztos, hogy lemorzsolódás nélkül összeadhatóak.)

De az is lehet, hogy a budapesti választók egy része mégsem tartotta 100%-ban fideszesnek Tarlóst, vagy ad absurdum, bármilyen hihetetlen, esetleg ellenzékiek is meg voltak elégedve a munkájával...

Egy dolog azonban biztos: Tarlós személye hozzáadott értéket jelentett a Fidesznek, mert jobb eredményt ért el, mint a fideszes jelöltek egy évvel korábban. Plusz szavazatokat hozott a Fidesznek. Ezzel szemben Karácsony - persze elvitathatatlanul megnyerte a főpolgármesteri címet és a nap végén csak ez számít - de mégis rosszabbul teljesített, mint 2018-ban Budapesten az ellenzék általában.

 

Miért van ennek jelentősége 2021-ben? Nos azért, mert javában dübörög az ellenzéki miniszterelnök jelölti előválasztási kampány. Márpedig az ideális kiválasztandó miniszterelnök jelölt olyan személy, akire nem kevesebben szavaznak végül, mint a potenciális ellenzéki tábor mérete, hanem aki képes bővíteni ezt a tábort. Aki képes újabb szavazókat szerezni az ellenzéki oldal számára. 

Vajon ha Karácsony Gergely Budapesten 2019-ben arányaiban kevesebb támogatót tudott urnákhoz szólítani, mint az ellenzéki tábor 2018-ban, akkor biztosan ő lesz az alkalmas arra, hogy a billegő vidéki körzetekben az ellenzék javára fordítsa az eredményt?

Bármilyen furán hangzik, de az ellenzéknek a maga Tarlós Istvánját kell megtalálnia. Ezt érdemes szem előtt tartani. 

Miért lesz Márki-Zay az ellenzék miniszterelnök jelöltje?

Célegyenesbe fordult az ellenzéki miniszterelnök-jelölti előválasztás. Kevesebb, mint 3 hét és kiderül, hogy mi a valós, tényleges támogatottsága a jelölteknek, és kik jutottak tovább a második fordulóba. Bizonyára sok elemzés és előrejelzés fog készülni még a következő napokban és hetekben. Én is elkészítettem a sajátomat, aztán utólag majd vissza lehet tekinteni, hogy kinek is lett igaza. 

Az én prognózisom az, hogy végül Márki-Zay lesz a kiválasztott. 

Hogy miért gondolom ezt, amikor a publikus közvélemény kutatások szerint még arra sincs esélye, hogy bejusson a TOP3-ba? Nos, alábbiakban készséggel kifejtem.

Ezt mutatják a Google keresések

Egy jelölt népszerűségének kiváló indikátora, hogy hányan keresnek rá a Google-ben. Talán emlékszünk, hogy mekkora meglepetést keltett még 2008-ban, amikor a legtöbbek várakozásaival ellentétben nem az ismert és beágyazott Hillary Clinton lett a demokrata előválasztáson a befutó, hanem a hozzá képest ismeretlen Barack Obama. Pedig ha valaki megnézte a Google keresések megoszlását, akkor azt az elemzőt nem érte váratlanul Obama sikere.  

Na de mit is mutatnak a hazai Google keresések? Az elmúlt 30 napban Magyarországról elvégzett keresések megoszlása az alábbi:

Ez alapján MZP szoros versenyben van a 2-3. helyért, de az első helyezés sem kizárt.

Az eredményt bárki ellenőrizheti erre a linkre kattintva. A grafikon alatt a régióknál Magyarországot kiválasztva. 

Google Trends - ellenzéki előválasztási jelöltek keresései (elmúlt 30 nap)

 Az utóbbi napok pedig egyértelműen Márki-Zaynak kedveznek, ugyanis, ha a fenti összehasonlítást elvégezzük az elmúlt 7 napra is, akkor az alábbi állást láthatjuk:

Persze a nagyon rövid időszakokkal érdemes csínján bánni, túl sok releváns következtetést nem lehet belőle levonni. De azt mindenesetre jól jelzi, hogy Márki-Zay iránt jelentős a hazai internethasználó társadalom érdeklődése. 

Mindenesetre az ellenőrizhetőség kedvéért ideteszem a linket a fenti ábrához is:

Google Trends - ellenzéki előválasztási jelöltek keresései (elmúlt 7 nap)

 

Mi az előválasztás igazi kérdése?

Nincsen túlhangsúlyozva, pedig az előválasztás igazi kérdése az ellenzéki szavazók számára az, hogy ki képes legyőzni Orbán Viktort? Ez persze triviálisnak tűnik, ám a gyakorlatban mégis mintha eltűnne ennek a kérdésnek a jelentősége. 

Hiszen ez azt kívánná meg a jelöltektől, hogy érveljenek maguk mellett, hogy miért Ő a legalkalmasabb erre a feladatra és miért nem a MÁSIK. Ehhez képest a jelöltek úgy kampányolnak, hogy ez valójában nem hangzik el. Hogy ennek mi az oka, hogy azért nem merik érdemben megkülönböztetni magukat a többi jelölttől, mert félreértelmezett udvariassági okokból nem akarnak viszályt szítani, vagy azért mert erre a kérdésre maguk sem tudnak választ adni, az jó kérdés. 

Jómagam marketinggel foglalkoztam több, mint 10 éven keresztül. Márpedig a politika is marketing, a politikus és egy politikai párt is egy 'termék', amit el kell adni a vevőknek, azaz a választóknak. A piacgazdaságban pedig általános, hogy van versenytárs, van konkurens termék és ajánlat. A sikeres értékesítés alapja, hogy megmagyarázod a célközönségnek, hogy miért jobb a te ajánlatod, terméked, mint a konkurens ajánlat. A szakmai múltamban is számtalanszor előfordult, hogy valójában a termékgazdák képtelenek megfogalmazni, hogy miért és mivel is jobb az ő termékük a konkurenciához képest. Márpedig, ha te magad nem tudsz mondani kapásból 3 érvet magad és a terméked mellett, akkor kudarcra vagy ítélve. 

Egy politikai kampány persze sok mindenben különbözik, de lényegét tekintve pont ugyanez a szituáció. Érvelned kell magad mellett, hogy miért te vagy a jobb, alkalmasabb, ideálisabb jelölt. És itt vissza kell térjek az eredeti kérdéshez: mi a miniszterelnök jelölt kiválasztásának a lényege? Mi az ideális miniszterelnök jelölt ismérve?

Az, hogy képes legyőzni Orbán Viktort. Pontosabban, hogy nagyobb eséllyel képes legyőzni Orbán Viktort, mint a többi jelentkező. Ez az igazi kérdése és tétje az előválasztásnak. 

Ehhez képest én még egyetlen jelölt szájából nem hallottam azt, hogy miért ő lenne a jó választás és miért nem a többiek. Kivéve Márki-Zay Pétertől. Mindjárt kifejtem lentebb.

Gyurcsány, mint az előválasztás kulcskérdése

A társadalom jelentős részének elege van Orbánból és le akarja váltani. Igen. De ugyanennek a társadalomnak egy igen jelentős részének Gyurcsányból is elege van. Elég komoly az a választói réteg, akinek az alapvetése a 'se Orbán, se Gyurcsány'. 

Dobrev Klára szakmailag és felkészültségét tekintve abszolút kifogástalan miniszterelnök lenne. De érthetően a választók igen jelentős része számára nehezen emészthető lenne az ő miniszterelnök jelöltsége. Vele nem lehet választást nyerni. A Fidesz és Orbán számára Dobrev jelöltsége maga lenne a lottó ötös. 

A Fidesz aktívan beszállt az előválasztási kampányba, és tűzzel-vassal igyekszik 'összegyurcsányozni' Karácsony Gergelyt. Hogy ezzel pontosan mi a célja, azt nem látom világosan, mert ezzel maga is aktívan tesz érte, hogy az előválasztás lényegi szempontjává tegye a kérdést, hogy 'ki Gyurcsány embere', és ki nem. Szegény Karácsony olyan távol van attól, hogy Gyurcsány embere legyen, mint Makó Jeruzsálemtől, de a sok sulykolásnak megvan az a hatása, hogy ez a kérdés valóban szempont lesz a választóknál.

És ez - vélhetően a Fidesz szándékával abszolút ellentétesen - Márki-Zay Péternek kedvez, hiszen tálcán kínálja neki a lehetőséget, hogy hitelesen állíthassa magáról, hogy ő aztán nem Gyurcsány embere. Sőt, ezt még egy elszólással a fideszes Hollik István is megerősíti a vasárnapi Telexes videóban, amikor azt mondja "Te (azaz Márki-Zay) nem vagy Gyurcsány embere, és ezért nem is fogsz nyerni".

A Fidesz számára sokkal komolyabb kockázatot jelentene Márki-Zay miniszterelnök jelöltsége, hiszen egy keresztény-konzervatív politikusként, aki a vidéki Magyarországon, egy fideszes bástyát hódított el két alkalommal is, az pont az a jelölt lenne, aki el tudja dönteni a vidéki, billegő körzeteket. Korábban írtam róla, hogy 11 körzetben fog eldőlni jövőre a választás, és ezek mind vidéki, többnyire nem nagyvárosi körzetek. 

Ennek ellenére Karácsony 'összegyurcsányozása' és úgy általában a gyurcsányozás témává emelése kéretlen ajándék Márki-Zay számára. A Fidesz komoly stratégiai hibát vét, ha ezzel a szándékukon kívüli segítséggel végül Márki-Zayt hozzák helyzetbe. 

Fekete-Győr András a Partizán interjúval és azzal, hogy a napelemparkokat atomerőműnek (???) nevezte, teljesen lejáratta magát, és azt gondolom, hogy a jövőbeli politikai karrierje is erősen kétséges ezek után. A várható előválasztási fiaskó után nem lennék meglepve, ha a Momentum a jövő évi választásoknak már egy másik elnökkel vágna neki.

Elvileg a jobbikos Jakab Péternek sem okozhat károkat a Fidesz 'gyurcsányozása', bár a Jobbik és a DK összeborulása után kicsit azért összegyurcsányozódott a Jobbik. Neki sokkal inkább az a hátránya, hogy bár a közvélemény elismeri a harcias, már-már agresszív kiállását, de a szakmai alkalmasságát a miniszterelnöki székre eddig nem tudta bizonyítani. 

Miért válaszd ezt vagy azt a jelöltet?

Márki-Zay kiváló érzékkel ismerte fel, hogy a Fidesz 'gyurcsányozása' remek lehetőséget nyújt neki a saját maga pozícionálására. Bár finoman, és udvarias formában, de valójában Márki-Zay is aktívan beszállt a gyurcsányozásba. 

Márki-Zay érvelése maga mellett ez: "Azért válassz engem, mert én nem nagyok Gyurcsány 'embere', sikeresen legyőztem a Fideszt kétszer is egy fideszes vidéki városban."

Hogy ez sok, vagy kevés azt nem tudom, de legalább egy kézzelfogható érvelés.

Ehhez képest mi a többi jelölt érvelése maga mellett? Mit állítanak magukról, hogy miért jobb választás rájuk szavazni a többiek helyett? 

Én nem látom ezeket a pozícionáló és megkülönböztető érveket senki mástól. Márki-Zay érvelése önmaga mellett ellenben egy legitim és működőképes érv. 

Mi a baj a Balatonnal?

Már régóta ki akartam írni magamból a Balatonnal, azaz a balatoni turizmussal kapcsolatos gondolataimat. Nehéz persze egy komplett elemzést sűríteni egy néhány száz szavas blogposztba, de azért igyekszem egyszerre tömör és mégis lényeges helyzetelemzést adni. 

A Balaton valahogy minden magyarnak szívügye, egyfajta közös kincsünk. A 'magyar tenger' az identitásunk része. Mégis valahogy az az érzésem, hogy úgy viszonyulunk hozzá, mint egykor a Tanú című filmben a 'magyar narancshoz': "kicsit savanyú, kicsit kicsi, de a miénk". Bár szeretjük, de mégis mindig elégedetlenek vagyunk vele. Nincs év, hogy ne arról szólnának a hírek, hogy 'fejlődik' a balatoni vendéglátás, végre vannak újhullámos éttermek és strandbüfék. Ám mégis, ha találomra beülünk egy balatoni étterembe, vagy betérünk egy strandbüfébe, akkor a klasszikus 30 évvel ezelőtti retró hangulatot fogjuk jó eséllyel kapni. Persze a fejlődésről szóló cikkekben mindig szerepel néhány klassz hely, de az átlagos és általános balatoni tapasztalat sajnos mégsem ez. Az a néhány fecske nem csinál nyarat. 

Pedig igény az lenne rá. A tó körül talán egyedüliként Balatonfüredről mondható el, hogy igényes, korszerű, minőségi helyekkel van tele, ami megállja a helyét nemzetközi összehasonlításban is. Ez látszik is a füredi szállások kihasználtságán is, mert Füred az a hely, ahol a kereslet a főszezonban messze meghaladja a kínálatot. Sőt, Füred és térsége az a hely a Balaton körül, amit külföldi turistáknak is el lehet adni. Ezt jól mutatja, hogy a külföldiek aránya az eltöltött vendégéjszakák közül Füreden 42%, míg Siófokon csak 27%, Balatonlellén pedig már csupán 20%. Fürednél magasabb külföldi részesedést csupán Tihany (49,5%) és Hévíz (66%) tud felmutatni.

Röviden az a baj a Balatonnal - bármennyire is fáj ezt kimondani - hogy egyszerűen túl provinciális, gagyi, alacsony minőségű. És még mielőtt valaki azzal jönne, hogy nekem biztos aranykanál van a számban és nekem csak Dubai, meg Bali a megfelelő, gyorsan megjegyzem, hogy nem így van. Nem törvényszerű ugyanis, hogy a Balaton ilyen legyen. Balatonfüred a kiváló példa, hogy lehetne ez másként is. Meg egyébként is: akkora elvárás lenne, hogy legyen nyugágy a strandon, meg normális minőségű hotel?

A Balaton (Füred kivételével) egyszerűen nem tartott lépést a világ turisztikai szolgáltatásainak fejlődésével, hanem - nagy általánosságban - leragadt ott ahol volt a 80-as évek végén. Sem a szállások, sem az éttermek (tisztelet a kivételnek), sem a strandok minősége és színvonala nem versenyképes a Balaton versenytársainak tekinthető helyek kínálatával. És ami legalább ennyire fontos: nem felel meg és nem elégíti ki az egyre jobb módú, és egyre igényesebb magyar középosztály igényeit sem. A kettő nyilván nem független egymástól, hiszen a jómódú középosztály látott már világot, és van összehasonlítási alapja, hogy mit várhat el egy hasonló nyári vízparti desztinációtól. Horvátország, Görögország, vagy akárcsak Bulgária tengerpartjai, vagy a szomszédos Ausztria Wörth-i tava mind természetes versenytárs, és jogos összehasonlítási alap. És ezekből az összehasonlításokból a Balaton nem jön ki túl előnyösen.

Fűben fekvés vs párnázott nyugágyak

Vegyük például elsőként a strandokat. Értem én, hogy romantikus dolog a fűbe leterített pokrócon feküdni egész nap a strandon, és hogy mi akik úgy nőttünk fel, hogy ez volt  természetes, azt gondoljuk, hogy ez a természetes 2021-ben is, de ez nem igaz. Elfogadom, ha valaki ezt preferálja. De nézzünk szembe a ténnyel, hogy ha ma valaki elmegy egy tengerparti nyaralóhelyre, akkor teljesen alap, hogy előre kihelyezett párnázott nyugágyak és napernyők közül választhat. Most persze valaki biztosan felszisszen, hogy de hát van a balatoni strandokon is nyugágy. Persze. Marika néni vigyáz rá valahol a sarokban, és ha felkutatod és elzarándokolsz oda, akkor hajlandó odaadni, ha éppen ott van egyáltalán, amit persze te magad cipelhetsz oda ahova akarsz. Puha matrac? Ugyan. Örülj neki, hogy van kemény műanyag ágyad. Napernyő nyújtotta garantált árnyék? Lófaszt. Ha időben érkezel és nincsenek sokan, akkor talán találsz árnyékot egy fa tövében. Erre lehet mondani, hogy akkora probléma ez? Kétségtelenül vannak ennél komolyabb problémák az életben, meg Etiópiában éheznek az emberek, de egy középosztálybelinek ez igenis fontos. És ha nem kapja meg az elvárt színvonalat a Balatonon, akkor majd elmegy oda, ahol viszont igen. Persze ettől még le fog menni a Balatonra néhány hétvégére, mert az otthon ülésnél jobb azért, de nem ott fog eltölteni egy 7 napos fő nyaralást. 

Nonszensz, hogy a Balatonon egyetlen olyan hely van, mint a tihanyi Plage18, és ezt itt luxusnak nevezik. Ez valójában nem luxus, hanem az elvárható normális színvonal. Miért nincs több ilyen strand a Balatonnál?

Minden évben hallhatjuk, hogy hány strand újult meg. De a strandok 'megújulása' általában kimerül abban, hogy új térkövet tesznek le, meg ültetnek néhány tő virágot... 2021-ben úgy kellene a legtöbb balatoni strandnak kinéznie, mint ahogy a Plage18.

Kezdőlap - Plage 18

Hétvégi desztináció lett a Balaton és ez baj

Bizony sajnos a Balatonból hétvégi célpont lett. Ezt mutatják a számok is. A Balatonon az átlagosan eltöltött éjszakák száma mindössze 3. És ezt a belföldi vendégek valójában lefelé húzzák. Amíg a vendégek kevesebb, mint 25%-a külföldi, addig ők adják a vendégéjszakák több, mint 35%-át. Azaz több időt töltenek el a tónál, mint a hazai vendégek. Jól példázza ezt pár település egyedi adata is: Balatonlellén például mindössze a vendégek 12,9%-a külföldi, de ők adják a vendégéjszakák 20%-át. 

A Balaton kulcs problémája, hogy nem elég hosszú a szezon. Ez kétségtelenül komoly probléma. Ám ezt tovább súlyosbítja, ha a szezon valójában nem is 8-10 hét, hanem mindössze 8-10 hétvége. Érthetően nem lehet hatékony vállalkozást építeni egy olyan környezetben, ahol hétvégente a kapacitások duplája is kevés lenne, utána hétközben pedig csak lézengenek a vendégek. 

Eltűntek a külföldiek

Ma már szinte elképzelni is nehéz, de 2002-ben még a vendégeknek csupán a 35%-a volt belföldi, azaz magyar nyaraló. Ehhez képest 2018-ra a belföldi vendégek részaránya 76%-ra nőtt. Vagyis inkább helyesebb azt mondani, hogy a külföldiek aránya 65%-ról, 24%-ra zuhant. Gyakorlatilag a Balatonra látogató külföldiek kétharmada eltűnt. Ez drámai változás. (És ehhez még meg kell jegyezni, hogy a megmaradt külföldi vendégek sem feltétlenül olyanok, akik a balatoni turizmusnak fenntartható hasznot hajtanak, elég például a Balaton Soundra látogató külföldiekre gondolni. Ha őket levonjuk, akkor a helyzet még kiábrándítóbb.)

A Balatont, mint turisztikai desztinációt a belföldi vendégek egyszerűen nem tudják megfelelő színvonalon eltartani, mert nem képviselnek elégséges fizetőképes keresletet. A külföldiek nélkül a Balaton egy a nemzetközi versenyben leszakadó turisztikai desztináció, ami az elmúlt 2 évtizedben folyamatosan elsorvadt. 

Kell egy balatoni reptér!!!

A külföldiek eltűnésének persze sok oka van. Leomlott a berlini fal, így a kelet- és nyugatnémetek immár nem csupán a Balatonnál tudnak találkozni egymással. Plusz kinyílt a világ, így a kelet-európai népek is már bárhová utazhatnak, nem akadályozza őket a vasfüggöny. A rendszerváltás után elcsábította az utazókat Görögország, Olaszország, Tunézia és a nagyvilág többi turisztikai célpontja. 

A szellemet nyilván nem lehet visszatuszkolni a palackba, tudomásul kel venni, hogy megváltozott a turisztikai piac kínálata, sokkal nagyobb lett a választék nyaralási célpontból, és ezáltal a vendégek keresleti szokásai is változtak. El kell fogadni, hogy a belföldi nyaralók egy növekvő részét is el fogják csábítani a külföldi helyszínek. Így a kieső vendégeket csak külföldi vendégek idecsábításával lehet pótolni. 

És itt érkezünk el az egyik legkritikusabb ponthoz: a Balatont a nemzetközi turizmus szempontjából egyszerűen nem lehet megközelíteni. A turizmus elmúlt 2-3 évtizedes trendje, hogy egyre inkább repülővel utaznak az emberek világszerte. A repülés költsége drámaian lecsökkent, luxustevékenységből a középosztály számára is elérhetővé vált, sőt a fapados repülés forradalmának köszönhetően soha nem látott módon vált olcsóvá és mindennapossá a repülés. Épp ennek köszönhette például Tunézia is a sikerét, hiszen a Földközi-tenger túloldalán fekve igencsak nehéz lett volna autóval megközelíteni. De ugyanez az oka a görög szigetek soha nem látott népszerűségének is, vagy a bolgár tengerpart sikerének is. Repülővel Európán belül bárhová el lehet utazni alig 2 óra alatt. 

Érthető, ha a jómódú nyaralók egyre kisebb hányada akar egy egész napot, vagy pláne megalvással 2 napot utazni a nyaralására. Autóval az 1 napos távolság, ami még vállalható, az legfeljebb ~800-900 kilométer. Ha valami ennél messzebb van, azt már az átlagos utazók nem szívesen vállalják. Azaz a Balaton potenciális vendégköre repülőtér hiányában a tó körüli legfeljebb 800 kilométeres sugarú körre korlátozódik. Pedig ha repülővel megközelíthető lenne, akkor a potenciális célpiac kiterjedne teljes Európára. Egy Berlinben, Stockholmban vagy Varsóban élő család számára a Balaton ma egyszerűen nem opció. Repülős megközelíthetőséggel viszont reális lehetne. 

Mit jelent az, hogy repülővel megközelíthető? Hiszen mondhatná bárki, hogy Ferihegyen ott a reptér, meg Bécsben vagy Pozsonyban is. Na persze. Csakhogy Siófok Ferihegyről 1 óra 20 perc, már ha éppen nincs dugó az M0-áson, meg az M7-esen. Egy nyaraló nem akar a repülés után még órákig rostokolni egy transzfer buszban, egy egyéni utazó számára meg kb a rémálom lenne eljutni a budapesti reptérről a Balatonra. Ilyen macerát 2021-ben egy középosztálybeli nyaraló nem fog bevállalni. 

A reptérnek maximum 40-45 percre kell lennie a végső célállomástól, és taxival is megfizethetőnek kell lennie a transzfernek. A Balaton nemzetközi turisták számára is vonzó régiója a keleti medence, Füred és Siófok térsége. Ezért nem igazán jön szóba a Hévíz-Sármelléki reptér, bár kezdésnek jó lehetne. Veszprém mellett a szentkirályszabadjai volt katonai reptér, Siófok jelenleg füves reptere, vagy esetleg Székesfehérvár mellett a börgöndi reptér jöhetne szóba, mint a Balaton keleti kapuja. Székesfehérvár még budapesti forgalom kiszolgálásában is használható lenne, így egy ottani reptér a nyári szezonon kívül is életképes lehetne. 

Minőségi hoteleket!

Közhely, de fontos, hogy a Balatonon szánalmasan kevés a minőségi szálláshely. Egy berlini középosztálybeli nem fog eljönni a Balatonra, hogy Marika néni zimmer ferijében szálljon meg. Ők képesek és hajlandóak is sokat fizetni, de el is várják a minőségi szolgáltatást. Elszomorító például, hogy a Balaton egyik legprémiumabb lokációjában, a siófoki Aranyparton ma a Lidó, meg a Hungária színvonalú szállodák üzemelnek. De a sort lehetne sorolni a végtelenségig az igénytelenebbnél-igénytelenebb, de elsőosztályú helyeken fekvő szállodákkal, mint például a siófoki Ezüstparton közvetlenül a parton fekvő Part Hotel, vagy Balatonfüreden a Marina hotel. Botrány, hogy 2021-ben ilyen kiváló lokációkban ilyen színvonaltalan hotelek működnek, és keltik a Balaton rossz hírét...

Part Hotel, Siófok – Updated 2021 Prices

Üdvözöljük a Part Hotel weboldalán! | Part Hotel Siófok

Eközben Bulgáriában - tehát nem a gazdag Nyugaton - az Aranyhomokon olyan minőségi szállodák sorakoznak egymás mellett, mint a Grifid lánc Vistamar, meg Metropol hoteljei, tetőre helyezett infinity pool-okkal. 

Grifid Hotels

15% Hotel Grifid Vistamar Nisipurile de Aur Bulgaria 2021 - Oferte

Persze van néhány igényes szálloda a Balatonon is, de fájdalmasan kevés. Pedig a Balaton természeti adottságai alapján igenis alkalmas lenne nemzetközi turisták idecsábítására is. De igénytelen hotelekbe, igénytelen strandokra és igénytelen éttermekbe nem fognak eljönni - reptér hiányában - elautózni 1-2 napot a fizetőképes, vastag pénztárcájú külföldiek. 

Nincs Balaton-koncepció és nincs is gazdája a térségnek

Bár évről-évre mindig nagy csinnadrattával bejelentik, de valójában a Balaton, mint turisztikai 'termék', már sok éve koncepció nélkül organikusan 'fejlődik', vagy inkább sorvad. Egyáltalán nincs vízió, nincs kitalálva, hogy mit kellene kezdeni vele. Így marad az organikus változás, azaz a külföldiek elapadása, és a hétvégi desztinációvá degradálódás. Ebből következően a fizetőképes kereslet csökkenése, és a szolgáltatási színvonal stagnálása, nemzetközi viszonylatban leszakadása. Ami még inkább elriasztja a fizetőképes és igényes középosztályt, tovább fokozva a tó körüli turizmus hanyatlását. 

Az is probléma, hogy a Balaton-brand nem kellően ismert a külföldi célpiacokon, ami persze érthető, ha zéró marketing tevékenységet folytatunk... Egyáltalán, meghatároztuk, hogy ki a Balaton célközönsége, és hol vanak ezek a küldő piacok? Sajnos nem hogy a válasz nincs meg erre, de még a kérdést sem tette fel senki...

Ezen persze nem segített, hogy az elmúlt években kitalálták, hogy a Balatont borturisztikai desztinációvá kell alakítani, mondván, abban van a jövő. Bár Badacsony környékén ez valóban reális lehetőség, ám az egész Balaton esetében ez totális tévút. 

A szezon növelése valóban kívánatos cél, de be kell látni, hogy a közép-európai időjárás mellett tömegeket nem lehet a tópartra csábítani augusztus után. Kérdés, hogy ez valóban vállalhatatlanul rövid szezon-e? Hiszen például a már hivatkozott Bulgária tengerpartján is véget ér a szezon szeptember elején, mégis képesek jövedelmező módon üzemelni. 

Azt is el kellene engedni, hogy az egész Balatonra fókuszálunk és egyben próbáljuk kezelni. Badacsonyban és térségében például valóban életképes a borturizmus, mint tematika. Balatonfüreden szükség lenne egy prémium kaszinóra, ami 4 évszakban vonzhatna vendégeket. Ha Ausztriában Veldenben a Wörth-i tó partján működik, akkor Füred high-society-jában is működne. 

Fête Blanche - Ein Fest in Weiß • NEWS.AT

Poker EM Velden - Visión general - partypoker LIVE

 

Összegezve, el kellene először is dönteni, hogy akarjuk-e, hogy a Balaton egy versenyképes európai prémium turisztikai desztináció legyen-e, vagy hagyjuk, hogy egy kedélyes retró víkend vidékké sorvadjon, ahova szívesen lemegyünk egy olcsó hétvégére, de nyaralni inkább külföldre megyünk. Ha a válasz az első, akkor fel kell ismerni, hogy ez a fizetőképes kereslet növelése nélkül nem fog menni. Ehhez pedig szükség van külföldi vendégekre. A külföldi vendégek idecsábítása meg nem fog menni anélkül, hogy ne javítanánk a megközelíthetőségét, és masszív szálloda fejlesztést kell végrehajtani. 

Ha eredményt akarunk, akkor komoly tőkét kell invesztálni a balatoni térségbe. Cserébe ha egyszer valaminek elkezd emelkedni a presztízse, akkor a folyamat öngerjesztővé és önfenntartóvá válik. A kezdő lökést azonban csak az állam tudja megtenni. A magántőke soha nem fog piaci alapon repteret fejleszteni. Ahogy a külpiacokon szükséges Balaton-marketinget sem fogja elvégezni egy-egy magánszereplő. De külföldi vendégek nélkül meg nem lesz fizetőképes kereslet, így a prémiumszálloda beruházások sem fognak tudni megtérülni tömegesen. 

 

Miben tévednek megint a közvéleménykutatók?

Van egy fura érzésem, amikor az értelmiségi publikum a hazai politikai valóságot a közvélemény kutatásokon keresztül próbálja megérteni. Érdekes és egyben szórakoztató látni, ahogy a politika iránt fogékony közönség szentírásnak tekinti ezeket a kutatásokat, és vakon megbízik bennük. 

Mindez még érthető is volna, ha most lett volna a rendszerváltás és még nem lenne semmi tapasztalatunk ezekkel a kutatásokkal. De 30 év tapasztalatával a hátunk mögött, ahol bizony számos durva tévedést láttunk (a szándékos félrevezetés lehetőségétől most eltekintek), meglehetősen naiv dolognak tűnik kételkedés nélkül hinni a kutatásoknak. 

A teljesség igénye nélkül ugyebár ezek azok a kutatások, amelyek az elmúlt éveket tekintve olyan melléfogásokat produkáltak, mint:

  • 2009-ben, amikor a Jobbik az EP választások során 14,77%-ot ért el, miközben a kutatások gyakorlatilag kivétel nélkül az 5%-os küszöb környékére jósolták őket
    • 10%-kal alulbecsülni bármit is, pedig már nem inszignifikáns tévedés...
  • vagy a 2019-es EP választásokat, ahol szintén a küszöb környékére prognosztizálták a Momentumot, amely végül 9,93%-ot, a jósolt érték kétszeresét érte el. 
  • De ugyanez a 2019-es EP választás volt az, ahol a DK úgy ért el 16,05%-ot, hogy a legoptimistább becslések is legfeljebb 10% körüli értéket jeleztek előre

Nos ezekben a közvéleménykutatókban hisz vakon a híreket követő közönség. Lelkük rajta.

 

"Mindenki hazudik"

Nem, a fenti alcím nem valami populista kijelentés, csupán egy könyv címe. A szerző, Seth Stephens-Davidowitz egy Harvardon végzett adatelemző, aki a Google keresések óriási adathalmazát elemezve jutott különféle következtetésekre. Írásom szempontjából a kutatásának a lényege az, hogy a választói preferenciák megoszlása milyen tökéletesen korrelál a különféle politikai aktorokra bepötyögött Google keresések megoszlásával. 

A könyvet mindenkinek melegen ajánlom, ugyanis azon kívül, hogy roppant hasznos, még érdekes és olvasmányos is. 

Természetesen most sokan talán felhördülnek, hogy én ugyan soha nem kerestem még rá a Fideszre / DK-ra / Jobbikra - tetszőleges aláhúzandó, ám sokan mégis megteszik ezt. És ráadásul ezt minden párt támogatói közül nagyjából azonos arányban teszik meg. És ez a keresési mennyiség sokszorosan felülmúlja a közvéleménykutatások pár száz, vagy ezer fős létszámát. Ez egy nagymintás, és valós idejű adatforrás. Ennek ellenére a hazai média nyilvánosságban gyakorlatilag senki nem használja. Feltételezem azért, mert nem is igazán ismerik a lehetőséget. 

Pedig a lehetőség mindenki számára nyitva áll és teljesen ingyenes. A lehetőség neve: Google Trends. Ez a webes felület a Google ingyenes és szabadon hozzáférhető platformja, ahol bárki bepötyöghet bármilyen keresőszót, és megtekintheti, hogy az adott szóra az idő függvényében hányan kerestek rá, hogyan alakult az adott kifejezés keresési gyakorisága, népszerűsége. 

Ki gondolná például, hogy az olyan keresőszóra, mint a 'szex', 2011 óta Magyarországon évről-évre egyre kevesebben keresnek rá. De jól láthatóak például a különböző divattrendek is. Ha például arra a kifejezésre keresünk rá, hogy 'paleo', akkor rögtön látható lesz, hogy ez az őrület 2010 előtt még nem is létezett - gyakorlatilag senki nem keresett rá erre a kifejezésre - 2014-ben elérte a divat a csúcspontját, és bizony azóta meg kell, hogy állapítsam, hogy már erősen hanyatlóban van ez a táplálkozási irányzat. De azt is látom, hogy mi az új trend, mert a 'vegán' kifejezés pont akkor kezd emelkedni a nulláról, amikor lejtmenetbe vált a paleo irányzat. Íme:

Na de a cikkem lényege mégsem az, hogy táplálkozási divatirányzatokról elmélkedjem, bár kétségtelenül ez is érdekes, és lehet, hogy többen is olvasnák a blogomat. Én azonban politikai előrejelzésre (is) szoktam használni ezt az ügyes funkciót. 

Ha valaki hozzám hasonlóan megvizsgálta a politikai pártokra leadott keresések megoszlását a 2019-es EP választások előtti időszakban, akkor azt nem érhette volna váratlanul például a Momentum jó szereplése, mert a keresésekből 10%-ot hasítottak ki. Messziről jött ember persze azt mond amit akar, elfogadom, hogy mivel akkor még nem írtam blogot, ezért nincs mivel alátámasztani az állításomat, nem tudok prezentálni egy 2 évvel ezelőtti képernyőképet, hogy lám itt van.

De nem is a múltbeli dolgok igazolása a fontos, hanem a jövőbeli fejlemények előrejelzése. Márpedig a pártokra leadott kereséseket vizsgálva most is van egy komoly anomália a közvéleménykutatásokhoz képest. Ez pedig a Jobbikból 2 éve kivált Mi Hazánk népszerűsége. Őket a legtöbb kutatás 1-2%-ra méri, a Medián volt az egyedül, akik egy alkalommal 4%-ra becsülték őket. 

Ezzel szemben a Google kereséseket vizsgálva a rájuk leadott keresések 7-9% közötti arányt hasítanak ki a pártokra leadott összes keresés közül az elmúlt időszakot vizsgálva. 

Az én véleményem szerint a Mi Hazánk egyértelműen be fog jutni a jövő évi választásokon a Parlamentbe, ráadásul nem küszöb körüli eredménnyel. A Google keresési adatok alapján azt gondolom, hogy a közvéleménykutatók súlyosan tévednek az ő támogatottságukat illetően. 

A választások után utólag persze majd meg lehet magyarázni a népszerűségüket, hiszen az életünket az elmúlt évtizedek óta leginkább megrengető koronavírus járványra és lezárásokra gyakorlatilag semmilyen formában nem reflektáltak az ellenzéki pártok. A hagyományos ellenzéki pártok szemlátomást nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel, gyakorlatilag hagyták elmenni a 'sztorit'. Ezzel szemben a Mi Hazánk keményen beleállt a lezárás ellenességbe, okosan felismerve a politikai lehetőséget, hogy van egy viszonylag nagy méretű választói csoport, akiknek a 'politikai keresletét' egyetlen politikai erő sem szolgálja ki. A lezárások feloldását követően pedig az oltás-szkeptikus csoportoknak kezdett hízelegni. (Ezúton szeretném leszögezni, hogy írásom célja nem bármilyen politikai erő népszerűsítése, pláne nem célom az oltásellenesség propagálása. Sőt, aki teheti oltassa be magát!)

Ez két olyan politikai húzás volt, amit lehet természetesen erkölcsileg kritizálni, de a politikai versengés terén jó érzékkel felismert lehetőségeket ragadtak meg. Világos témákkal és üzenetekkel, amelyek rendkívül megosztóak, de az álláspontjukkal viszonylag széles rétegek tudtak azonosulni. Ezzel szemben a konvencionális ellenzék olyan témákkal próbálkozott és próbálkozik, ami szemlátomást nem érdekli a közvéleményt: ki emlékszik még a Fudan Egyetem ügyére? Vagy a Pegazus botrányra? Ezek a témák egyszerűen nem állnak arányban az embereket valóban érintő és érdeklő történésekkel, hogy mehet-e a gyerek iskolába, otthonról kell-e dolgozni, lehet-e nyáron nyaralni, vagy kell-e viselni maszkot. De a konvencionális ellenzéki pártok ezt a témakört érthetetlen okból mégis teljesen átengedték a kormánynak. A Mi Hazánk pedig ezt a politikai rést vette észre és töltötte be. Tulajdonképpen az lenne a meglepő, ha ezzel a tematikával nem ugranák meg a bejutási küszöböt. Mivel ~3 millió honfitársunk nem volt eddig hajlandó beoltatni magát, a potenciális célközönség valójában igencsak népes.

A centrumpártokra szavazó, Indexet, Telexet, HVG-t olvasó közvélemény számára persze hihetetlennek tűnhet, hogy egy parlamenten kívüli, szélsőjobboldali kis mikropártocska ugyan hogyan bírhatná a szavazópolgárok 7-8%-ának a témogatását, hiszen abban az univerzumban nulla, zéró hír van róluk. Ám ha valaki megnézi, hogy az ő házi médiumaiknak mekkora nézettsége van, akkor az már elgondolkodtató. 

  • a kuruc.info oldalnak havi 3,6 milliós a látogatottsága 
  • a vadhajtasok.hu oldalnak pedig 2,6 millió / hónap

Ha egy egyszerű művelettel a hónap napjainak számával, 30-al elosztjuk ezeket az adatokat, akkor azt kapjuk, hogy a kuruc.infót potenciálisan 120 ezren, míg a vadhajtásokat 80 ezren követik rendszeresen. Az adatokból ráadásul az látszik, hogy mindkét oldalnak jelentősen nőtt a látogatottsága az elmúlt 6 hónapban. (Ezt is bárki ellenőrizheti a similarweb.com oldal ingyenes szolgáltatása segítségével.)

 

A fenti elemzésemre persze bárki szabadon legyinthet és gondolhatja azt politikai science-fiction-nek. Lehet, hogy tévedek persze. De térjünk erre vissza a 2022-es választások éjszakáját követően. Én szóltam előre. 

süti beállítások módosítása