Tegnap éjjel már készítettem egy gyorselemzést az ellenzéki miniszterelnök jelöltek első tévévitájáról. Abban a nézők reakcióit elemeztem a Google keresések alapján. Ma reggel vettem a fáradságot és megnéztem az egyes résztvevők Facebook oldalait, és az oda érkezett kommenteket, hogy abból is képet kaphassak a közönség reakciójáról. 

Az a vitát nézve is egyértelmű volt, hogy a jelöltek finoman szólva is erősen tartózkodnak a valódi, tényleges vitától. Gyakorlatilag kortesbeszédet hallhattunk közel 2 órán keresztül. Az egyetlen egy vitát generáló téma a zuglói Tóth Csaba vs. Hadházy Ákos előválasztási küzdelme volt. 

Ez a kiherélt vita szerintem totális tévút. Nyilván értem a jelöltek óvatosságát, hiszen ez az előválasztás valójában úgy versengés, hogy igazából össze vannak fogva, így szövetségesek közötti küzdelem. Így minden jelölt tart attól, hogy ha túl keményen száll bele a versenytársába, akkor az ellenzéki közönség nem fogja díjazni az 'agresszivitását', vagy azt, hogy 'bomlasztja' az egységet. 

De ez így nem fog menni. Nem lehet megküzdeni küzdelem nélkül, és nem lehet vitázni vita nélkül. Ha mindenki mindenben egyetért, az nem vita. De nem ez a legnagyobb probléma. Hanem az, hogy ha a választók számára nem látható a jelöltek közötti különbség, akkor a tartalomtól független szimpátia alapján fognak szavazni. 

Ki kell tűnni a többiek közül - "Miben különbözök a mellettem állóktól?"

Ez a magatartás természetesen az esélyes, éllovas jelölteknek kedvez, az ő részükről érthető is az óvatosság, hiszen ők szeretnék veszteség nélkül letudni az ilyen vitát, és minél hamarabb végére jutni a kampánynak. ("Stop the count", ugyebár Trumpot idézve.)

Az, hogy ehhez miért asszisztálnak a kevésbé esélyes, feltörekvő jelöltek, az már fogósabb kérdés. Ha valaki hátrányban van a népszerűségi versenyben, akkor politikailag logikátlan dolog belesimulni az egyen-bullshit versenybe. Ha pozíciót akar javítani valaki, akkor képesnek kell lenni kitűnni a versenytársak közül. Ha ez a cél, akkor bizony ki kell domborítani, hogy miben különbözik a mellette álló jelöltektől, mibe

Ha mindenki finomkodik és betegesen kerüli a konfliktust, akkor a sorrend sem fog változni, aminek a favorit, vagy favoritok természetesen roppantul örülnek. Miközben jól látható, hogy ha valaki akár csak egy ártatlan pillanatra is kilép ebből a félreértett udvariassági konszenzusból, ahogyan azt Fekete-Győr tette a 'tóthcsabázásal', az rögtön megzavarja a versenytársat, improvizációra készteti az illetőt, és kibillenti az előre tudatosan felépített stratégiájából, ahogy azt láthattuk Jakab Péter esetében. 

De mit szólnak ehhez az ellenzéki választók?

Nyilván értem az ódzkodását a jelölteknek attól, hogy intenzívebben jelezzék az eltérésüket a többi jelölttől, mert nem akarnak úgy tűnni, mintha 'támadnák' a jelölt társukat. Azt gondolják, hogy ez visszatetszést kelthet a választó közönségben. És itt térek vissza a ma reggeli komment elemzésemhez. Az jól látható, hogy sokaknak feltűnt, hogy Fekete-Győr András 'személyeskedést gerjesztett', ahogy azt egy kommentelő írta. 

Így természetesen lehet olyan érzése egy politikusnak a kommentfalakat nézve, hogy nem kifizetődő az erősebb odaszólás. De ez tévedés. Tévedés, mert nyilván az a személy fog ilyesmit odakommentelni, aki amúgy sem szimpatizál az adott jelölttel, azaz aki amúgy sem szavazott volna rá. Az, hogy adott esetben Jakab Péter egyik, vagy akár számos rajongójának nem tetszik Fekete-Győr megnyilvánulása, az a politikai haszonszerzés csatamezején teljességgel lényegtelen. 

Nem azokat kell ugyanis meggyőzni az előválasztás során, akiknek már fix, kialakult preferenciája van arról, hogy kit választanak, hanem azokat, akik még nem döntöttek. De a Facebook kommentfalakon ez persze nem szétválasztható, így nem látható, nem érzékelhető.

Nem az a baj tehát, ha magamra haragítok pár szavazót, aki amúgy sem szavazott volna rám, hanem ha nem sikerül elnyernem kellő mennyiségű szavazó szimpátiáját és szavazatát. Azzal senki nem fog előválasztást nyerni, ha csupán annyit sikerül elérnie a szavazóközönség körében, hogy "de jó fej ez a jelölt, hogy nem bántja az én jelöltemet". El lehet persze ezzel a hozzáállással érni, hogy kevéssé megosztónak tekintsenek minket, de mit ér az, ha jófejnek tekintenek minket, ha közben elveszítjük az előválasztást?

Donald Trump sok szempontból nem példaértékű politikus, de az elvitathatatlan, hogy azzal nyerte meg az előválasztást, és vált a republikánusok elnökjelöltjévé, hogy kitűnt a tömegből, és nem az íratlan szabályok szerint kampányolt. 

Persze erre lehet mondani, hogy de hát az előválasztás után a versenytárs jelölt támogatóira is szükség lesz a valódi választáson a Fidesz ellen és ezért nem lehet túl sok sérelmet okozni az előválasztáson. De vajon lehet, ezekkel a kis kakaskodásokkal akkora sérülést okozni az ellenzéki érzelmű szavazópolgárokban, hogy végül az illető inkább sértettségében a Fideszre voksoljon, vagy otthon maradjon? 

Mi értelme a vita nélküli 'vitának'?

Ennek a vitának így ebben a formában semmi értelme nem volt. A választóknak nem sikerült megtudniuk, hogy a jelöltek valójában miben is különböznek egymástól, hogy miben tér el az értékrendjük. Mert a programjukról vitázni nem sok értelme van, hiszen az nyilvánvaló, hogy ha győzne is az ellenzék, akkor mindannyian ugyanazt a programot valósítanák meg, hiszen a koalíciós kényszer mindegyiküket ugyanabba az irányba fogja mozdítani. De arról igenis érdekes lett volna hallani, hogy miként képzeli a korrupciómentességet az a jelölt, aki teljes mellszélességgel támogat egy erősen korrupciógyanús alakot...

Az, hogy összefogtak az ellenzék pártjai, még nem jelenti azt, hogy el kell rejteni a véleménykülönbségeket. Ez a demokrácia lényegének a félreértése. Ez most az előválasztási szakasz, ahol szabad a verseny. Most van itt az alkalom, hogy kibeszéljenek és vitatkozzanak. Aztán az előválasztók döntenek és ONNANTÓL már tilos a széthúzás. De összekeverni a kampányfolyamat két fázisát tévedés és hiba. 

Fekete-Győr Andrásnak épp ezért jár a pirospont, mert felvállalta a különvéleményét, ami abszolút normális egy VITÁBAN.