A címben feltett kérdésbe bújtatott állításra három válaszom is van. Sorjában:

1. a radikális pártokat hagyományosan alulmérik a hazai közvéleménykutatók
2. ezt mutatják a Google keresések
3. nekik kedvez a járványügyi helyzet és a társadalom ezzel kapcsolatos álláspontjának változása (röviden: egyre többeknek van elegük a korlátozásokból)

Haladjunk sorban az egyszerűbb állításoktól a bonyolultabb magyarázatot igénylők felé. 

1. A radikális pártokat hagyományosan alulmérik a hazai közvéleménykutatók

Az embernek van némi deja vu érzete a Mi Hazánkkal kapcsolatos kutatási eredményeket elnézve. 2009-ben az EP választások előtt a Mi Hazánk anyaszervezetét, a Jobbikot mérték az 5%-os küszöb környékére, majd mindenki nagy meglepetésére a párt végül 14,77%-ot szerzett. (alig lemaradva a 17,37%-ot szerző MSZP-től)

Ennek a jelenségnek a szándékos alulmérés lehetőségén túl az is oka lehet, hogy ezeknek a pártoknak az álláspontja 'nem szalonképes', nem illeszkedik a mainstream elvárásokhoz, így az ezekkel a politikai üzenetekkel szimpatizáló választók nem merik elárulni a preferenciájukat a kérdezőbiztosoknak. Emlékezhetünk, hogy 2009-ben a Jobbik a 'cigánybűnözés' témájával kampányolt, amivel a nyilvános azonosulás sokaknak kényelmetlen lehetett, kínosan érezték volna ha kimondják, hogy egyetértenek az állítással, ezért egyszerűbb volt a kérdezőbiztosnak egy mérsékeltebb pártot bemondani, vagy megtagadni a választ. Egy kicsit olyan ez, mint a klasszikus viccben, miszerint:

- Na és bátyám, van maguknál antiszemitizmus?

- Nálunk? Nincsen. De igény az lenne rá. 

(Még mielőtt valaki azonnal 'fasisztát' kiáltana a politikai korrektség jegyében, jelzem, hogy a viccet pusztán a helyzet illusztrálására illesztettem be.)

Ma a helyzet rendkívül hasonló a járványkezelési intézkedésekkel kapcsolatban. A mainstream média egyértelműen a járványszigor mellett tört lándzsát a 'megkérdőjelezhetetlen tudományos igazság' nevében, és a liberalizmus zászlaja alatt nem tolerál semmilyen vitát az egyes intézkedések indokoltságával, hatásosságával és arányosságával kapcsolatban. Ha bárki bármilyen csekély kételyét fejezi ki, az azonnal megkapja a bélyeget miszerint vírustagadó, vagy oltástagadó. Nem vitatva, hogy természetesen vannak ilyenek is az intézkedések kritikusai között szép számmal, ám azok mellett vannak olyan szereplők és állítások is, amelyek igenis érdemi társadalmi és/vagy szakmai vitát igényelnének. A teljesség igénye nélkül:

• Van-e és volt-e bármikor értelme a kültéri maszkviselésnek?
• Vagy a nyári maszkviselésnek, miközben nyilvánvaló a vírus szezonalitása? 
• Vagy a gyermekek oltásának erőltetése, mikor esetükben rendkívül csekély a vírus jelentette kockázat és ezáltal kérdéses a cost/benefit (költség/haszon) elemzés mérlege?
• Vagy a nemzetközi határzáraknak, amelyek mindig minden esetben későn érkeztek? (hiszen mire detektáltak egy új variánst, addigra az már kiszabadult a születési helyéről és már jelen volt mindenfelé)
• Vagy a harmadik oltás erőltetésének egy olyan vakcinával, amelyik az eredeti vírus tüskefehérjéjét kódolja, miközben a fertőzéseket már réges-régen egy számos ponton módosult variáns okozza?

Természetesen lehet mindegyik fenti állításra azt felelni, hogy igenis indokoltak. Nekem és számos más szemlélőnek nem ezzel van a problémája, hanem azzal, hogy már a fenti kérdések felvetése is számkivetettséget és kiátkozást von maga után a 'művelt, a tudomány felsőbbrendűségét' hirdető körökből. Aki kérdést mer megfogalmazni, az alufóliasisakos hangzik az instant válasz... Pedig van jónéhány olyan szakértői kijelentés, ami nem jól öregedett, és a tavalyi terasznyitásból sem lett tömeghalál...

Na a fenti általános közállapot miatt sokan ma már nem merik nyíltan felvállalni, ha kételyek merülnek fel bennük egyes intézkedések értelmével és indokoltságával kapcsolatban. Ezek tabu témává váltak. Ám az hogy nem beszélnek nyíltan az emberek a kételyeikről, nem jelenti azt, hogy nincsenek is kételyeik. Sőt. És mi sem alkalmasabb a lappangó elégedetlenség kifejezésére, mint behúzni az ikszet az egyetlen korlátozásokkal kritikus politikai párt mellé. Ha valaki üzenni akar a politikai elitnek, hogy elege van a járvány hisztériából, akkor az egyetlen opció a Mi Hazánkra adott szavazat.

2. Ezt mutatják a Google keresések

Itt szeretném megjegyezni, hogy szerény személyem volt szinte az egyetlen elemző, aki előre prognosztizálta Márki-Zay előválasztási sikerét. A 'nagy' elemzők és kutatócégek szégyenletesen leszerepeltek az előrejelzéseikkel. Ehhez képest mindenki újra meg újra készpénznek veszi az újabb előrejelzéseiket. Az ilyen embereket őszintén nem értem? Nem okoz nekik kognitív disszonanciát, hogy újra vakon higgyenek azoknak az előrejelző szereplőknek, akik előtte sokszor mellélőttek. (lásd a 2009-es EP választás esetét is)

Na de miért láttam én előre MZP sikerét? Milyen kristálygömböt használtam? Dobpergés: a Google keresések megoszlását.

Mindenkinek ajánlom Seth Stephens-Davidowitz Mindenki hazudik című könyvét, amiben bemutatja, hogy az emberek szemrebbenés nélkül képesek hazudni, de a Google-nek nem hazudnak. Tőle megkérdezik azt ami igazán érdekli őket, hiszen az csak egy program és nem kell szégyenkezni előtte. A Google nem fog ítélkezni senki felett, ha perverz szexre keres, vagy ha kíváncsi arra, hogy kicsi-e egy 12 centis pénisz. Ezzel szemben a valóságban mindenki - legalábbis sokan - túloznak, lódítanak, hazudnak. A fenti könyv tartalmaz ezzel kapcsolatban egy jó példát: az Egyesült Államokban kérdőíves kutatással felmérték, hogy ki mennyit szexel és hány alkalommal használ ehhez óvszert. A minta reprezentatív volt az egész népességre, ergo a kapott adatoknak a valóságot kellett volna tükrözniük. Ám mit tapasztaltak? Azt, hogy az USA-ban eladott összes óvszer töredéke volt a kutatás alapján feltételezhetőnek. Azaz vagy nem szexelnek annyit az emberek, mint állítják, vagy kevésbé elővigyázatosak, mint állítják. Mindegy is, hogy melyik az igazság, azt jól mutatja, hogy kérdőíves kutatásokkal nem lehet képet kapni a valóságról. Mert az emberek hazudnak. 

Na de akkor mégis mit mutat a Google keresés megoszlása?

A fenti ábra a Magyarországról az elmúlt 90 napban a fenti öt politikai erőre érkezett keresések számszerű megoszlását mutatja. Az ábra magáért beszél, de azért mondjuk ki ami nyilvánvaló: a leadott keresések között a Mi Hazánk 18%-ot ér el. De nem is a konkrét érték a lényeg, hanem az, hogy a rájuk érkező keresések elérik a Fideszre érkezett keresések 1/3-át, másfélszer annyit tesznek ki, mint a Jobbikra érkezettek és a Momentum iránti érdeklődés háromszorosát teszik ki. Hogy ebből hányan fognak rájuk szavazni az persze kérdés, de azt remekül példázza, hogy van egy jelentős közérdeklődés irántuk. Márpedig a szavazási preferenciát az információ gyűjtés előzi meg. Teljesen irreális azt feltételezni, hogy ekkora közérdeklődés mellett az 5%-os küszöb megugrása lenne a valódi kérdés esetükben. 

A fenti keresést ezen a linken bárki ellenőrizheti és szűrhet más időszakra, ha szeretne:

Momentum Mozgalom, Demokratikus Koalíció, Fidesz, Mi Hazánk Mozgalom, Jobbik Magyarországért Mozgalom - Felfedezés - Google Trends

A Mi Hazánk mindenképpen felül fogja múlni a 10%-ot, és a tényleges kérdés inkább az, hogy elérik-e a 15%-ot is. 

3. Nekik kedvez a járványügyi helyzet

Én a politikai pártokra érkező Google keresések megoszlását rendszeresen figyelemmel kísérem. Az elmúlt 1 év története a Mi Hazánk szempontjából a következő volt. 

Tavaly tavasszal a párt már begyújtotta a korlátozásellenes kampányát, ám akkor ez még korlátozottan ragadta meg az emberek érdeklődését. Emlékezhetünk, ekkor volt a csúcson a harmadik hullám, a társadalom többsége még oltatlan volt és veszélyben érezte magát. Az általános félelem a járványtól tapintható volt. Majd következett a nyár, amikor Magyarországon teljesen szabadon élhettünk, leszámítva az elmaradt nagy nyári fesztiválokat. Eközben a Mi Hazánk tolta tovább rendületlenül a korlátozásellenes kampányát, ami érthetően süket fülekre talált, hiszen nem voltak korlátozások és a társadalom érthetően nem is érzett késztetést lázadásra. Ám az idő nekik dolgozott. A vírus szezonális - bár néhány sztárszakértő ezt még ma sem vallja be - így amikor beköszönt az ősz és vele a nátha szezon, akkor kezdődik a banzáj igazán. És így is lett. A nagy szabadságot és általános optimizmust, miszerint az oltásoknak köszönhetően legyőztük a vírust, hamarosan követte az általános kiábrándulás, amikor újra jött a beltéri maszkviselés, majd a számok emelkedése, majd a kötelező oltás elrendelése bizonyos munkakörökben, majd a kormány trükkje, hogy a munkáltatók kezébe adja a döntést a kötelező oltásról. (hadd haragudjanak az emberek a munkáltatójukra a kormány helyett...) Minden egyes járványügyi szigorítás érzékelhetően emelte a Google keresések arányát a Mi Hazánk mellett. 

A számok nyelvén ez azt jelentette, hogy amíg nyáron még valóban csupán 4-5% volt a Mi Hazánk részaránya, addig ez késő őszre 12-16% közé emelkedett. Majd ebbe a felhajtóerőbe érkezett az elmúlt hetekben a kormány bejelentése, miszerint a kétszer oltottak is elveszítik a privilégiumaikat (ami valójában nulla hatást jelent a hétköznapokban, hiszen szinte semmihez nem kell védettségi igazolvány), ám a szimbolikus értéke ennél sokkal jelentősebb. Még olyan mainstream szereplőknél is kiverte ez a biztosítékot, mint Sebestyén Balázs a népszerű reggeli rádióműsorból. Majd ebbe az érzületi térbe érkezik a ballib ellenzék egészségügy miniszter jelöltjének bejelentése, miszerint meg kell keresni az oltatlanokat és be kell őket oltani, valamint hogy nem csupán negyedik oltás fog következni, hanem ötödik meg hatodik is. Paradox, hogy a máskor az önrendelkezésre oly kényes balliberálisok, most mennyire autoriter álláspontot foglalnak el. 'My body, my choice' halljuk, amikor a nők abortuszhoz való jog mellett kampányolnak - amivel egyébként egyetértek - ám ugyanez az elv már nem fontos számukra, amikor a kormány munkaadók kezébe adja a kötelező oltások elrendelését.

Félreértés ne essék: az oltás hasznos és életet ment. Aki teheti, oltassa be magát, különösen ha a veszélyeztetett csoportba tartozik, azaz idős, és van krónikus betegsége.

De liberálisként nem tehetek mást, mint hogy kiállok az egyén döntési szabadsága mellett, és ellenzek bárminemű diszkriminációt (Olaszországban az oltatlan nem szállhat tömegközlekedésre, hát normális ez?). Mert liberálisnak lenni nem csupán azt jelenti, hogy akkor tartom tiszteletben a másik jogait, ha azzal történetesen egyetértek, hanem akkor is amikor nem értek vele egyet. És nem mondhatja azt a kanadai miniszterelnök sem, hogy csupán egy marginális kisebbség, hiszen pont arról szól a liberális demokrácia, hogy tiszteletben tartjuk a marginális kisebbségek jogait is. Cseréljük ki a kontextust és képzeljük el, mekkora felháborodás lenne, ha azt mondta volna, hogy az LMBTQ jogok kérdése csupán egy marginális kisebbséget érint... Sajnos a járvány-őrületben a magukat liberálisnak vallók teljesen kifordultak magukból és a legrosszabb autoriter viselkedést alkalmazzák.

Na ennek köszönhetően a Mi Hazánk már 20% feletti részesedést tudhat magának a keresések között az elmúlt hetekben. Mind a kormány, mind az ellenzék teljesen tiszta pályát hagyott a Mi Hazánknak. Vélhetően nem érzékelik a társadalom hangulatának jelentős változását. Amíg tavaly ilyenkor harapni lehetett a félelmet, addig idén ez már a múlté, legalábbis sokkal kevesebben vannak ilyenek. Aki akarta megkapta az oltását, akár kettőt, akár hármat, ráadásul itt van az omikron, ami az adatok alapján a közönséges influenza szintjére süllyedt veszélyességét tekintve. Európa szerte tömegek szereznek első kézből tapasztalatot a fertőzésről, és elsöprő többségük nem hogy nem hal bele, de még a kórháznak sem kerül a közelébe sem. 

Évente világszerte 300-600 ezer ember hal bele az influenzába, mégsem tart tőle igazán senki, hiszen van vele mindenkinek személyes tapasztalata, ami nem támasztja alá a rettegést. Ebbe az irányba halad a kovid is.

Konok Péter fogalmazta meg kiválóan még 2020 nyarán: 

"A járvány addig tart, amíg képes megragadni az emberek képzeletét."

De egyre kevésbé képes erre, napról-napra veszít a varázsából és a félelmetességéből. 

Ebbe az irányba halad a világ azon része is, akiket a ballib ellenzék példaképnek és hivatkozási alapnak tekint. Nagy-Britanniában csütörtöktől eltöröltek minden korlátozást, még a beltéri maszkviselést is. (Amit London balos polgármestere saját hatáskörben továbbra is kötelezővé tett a londoni tömegközlekedésben...)

Ez tehát azt jelenti, hogy az idő a Mi Hazánk politikájának dolgozik. Csupán idő kérdése, hogy Magyarországon is eltörlésre kerüljön a szimbolikus beltéri maszkviselés - hiszen addig nem beszélhetünk normalitásról, amíg maszkot kell viselni - és azt gondolom, hogy az is csak idő kérdése, hogy a kormány eltörölje a kötelező oltást az érintett közalkalmazottak körében. (A határidőt ismét kitolták a rendőrök számára, és lassan járványügyi szempontból okafogyottá is válik.) Ezzel csak idő kérdése, hogy mikor válik 'győztes ideológiává' az amit a Mi Hazánk képvisel, míg a ballib ellenzék totális ütemtévesztéssel száguld az ellenkező irányba a járványszigorral...

Mert tévedés azt gondolni, hogy a Mi Hazánk pusztán az elvakult oltástagadók körében népszerű, hiszen ők nincsenek ennyien. Hanem azok számára is eszközt biztosít az elégedetlenségük kifejezésére, akiknek úgy általában van tele a hócipőjük az egész elmúlt 2 éves járvány cirkuszból és normalitásra vágynak, meg hogy legyen végre vége. És ez a kör bizony sokkal szélesebb, mint azt ma sokan gondolják. Mert a politikai tabusítás miatt rejtve marad ezen tömegek véleménye. 

Lesz nagy meglepődés április 3-án éjjel. Én szóltam előre. ;)

Utóirat: a fentiek következménye mellesleg, hogy a kormány fölényesen nyerni fogja a választásokat. 

Az ellenzék eközben Fudan népszavazást erőltet, ami a balos hardcore keménymagon kívül lófaszt sem érdekel még Budapesten sem, nemhogy vidéken. 

Érdemes kicsit kikukkantani a belpesti értelmiségi buborékból, és meglátni, hogy az zavarja az embereket, amikor elveszíti a munkáját, ha nem hajlandó akarata ellenére oltást felvenni. Meg az zavarja az átlagembereket, hogy az orvosi ellátáshoz az oltással nem rendelkezőknek saját költségükön kell PCR tesztet csináltatni minden egyes alkalommal. A középosztályt pedig az zavarja, hogy 2 szputnyikkal meg egy harmadik nyugati oltással sem tud elmenni síelni Ausztriába vagy Franciaországba. Ezek a társadalmat lázban tartó kérdések, nem a Fudan...

A társadalomban van egy nagyon mély generációs törésvonal mára. Pár napja a a Pulzus kutatóintézet publikált egy kutatást amiben a magyarok kötelező oltással kapcsolatos véleményét mérték fel. Az egy dolog, hogy jelentősen nőtt november óta a kötelező oltást elutasítók aránya. Novemberben még csak 44% ellenezte, mára ez 59%-ra nőtt. De ami érdekesebb, az a korcsoportos bontás, ami így néz ki:

Markánsan mutatja ez, hogy a fiataloknak kezd nagyon elegük lenni a vegzálásból. Ez meg is magyarázza, hogy a DK és az MSZP maradéka miért áll ennyire bele a járványszigorba. Azért, mert őket döntően a rettegő nyugdíjasok támogatják. Épp a fentiek miatt várható, hogy az egykori Jobbik fiatal táborának szignifikáns része a Mi Hazánk felé áramlik. Márpedig ha az ellenzék csak megismételné szavazók lemorzsolódása nélkül a 2018-as választási eredményeit, akkor is elveszítenék a választást. Egy 10%-ot elszipkázó Mi Hazánk mellett zéró esélye van a ballib ellenzéknek.