A koronavírus természetesen minden országot érint, így még véletlenül sem akarom azt üzenni, hogy a probléma kizárólag a fejlett világ gondja lenne, ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy minden ország egyformán érintett. Elég, ha ránézünk a halálozási statisztikákra. (Azért a halálozási, mert az azonosított fertőzöttek számával kapcsolatban az eltérő tesztelési intenzitás miatt valójában lehetetlen bármilyen valós következtetést levonni, annyira alkalmatlanok az adatok a nemzetközi összehasonlításra.)

Mit mutatnak ugyanis a számok? Ha sorba rendezzük az országokat az 1 millió lakosra jutó halálozás alapján, akkor az élmezőnyben az alábbi országok szerepelnek:

A legmagasabb 1 millió főre vetített halálozást mind olyan országok produkálják, amelyek az élmezőnyben vannak a 65 év feletti népesség arányát tekintve is. 

Ha megnézzük azokat az országokat, ahol alacsony a 65 év feletti lakosság aránya, ott egészen más halálozási számokat látunk. 

Drasztikusan alacsonyabb ott a népesség arányos halálozás, ahol kisebb a 65 év feletti lakosság aránya. 

Persze ez egyáltalán nem lehet meglepő, hiszen a kezdetek óta tudjuk, hogy a koronavírus messze magasabb mortalitást produkál a legidősebb korosztályokban. Ha tehát elképzelünk két országot, ahol 'A' országban mindenki 65 év feletti, míg 'B' országban mindenki fiatal, akkor 'A' országban ez a fertőzés sokkal halálosabbnak fog tűnni a teljes populációra vetítve, mint 'B' országban, még akkor is, ha a lakosság ugyanakkora hányada fertőződik meg. Tehát az 'A' országban mért mortalitás magasabb lesz, mint a 'B' országban mért adat.

A korrektség kedvéért azért tegyük hozzá, hogy az eltérést más is okozhatja, úgy mint 

• a fertőzöttség magasabb, és ezért kvázi 'előrébb tartanak' a járványban az európai országok, de ahogy a fertőzöttség a fejlődő országokban is halad, úgy később felzárkóznak a halálozási számaik
• vagy egyszerűen a fejlődő országok fejletlenebb egészségügyi rendszerei nem detektálják a koronavírus miatti elhalálozást olyan pontosan, mint az európai országok. Azaz sokkal többen halnak meg náluk is koronavírusban, csak nem azonosítják őket, és ezért nem szerepelnek a statisztikáikban. 

Az olyan extrém fiatal népességű országok, mint Ghána, vagy Kenya esetében igaz lehet, hogy az európainál alacsonyabb színvonalú az egészségügyi ellátásuk, azonban Dél-Afrika is hasonló számokat mutat, miközben az ottani egészségügy messze nem tekinthető elmaradottnak. Ugyanígy elmondható, hogy Pakisztán, vagy Egyiptom egészségügyi ellátása nem tekinthető azonosnak a nyugat-európai országokéval, de sok tízezernyi koronavírus halottat nehéz lenne eltitkolni, vagy félredetektálni. Pakisztán lakossága 210 millió felett van, így ha valóban olyan súlyos lenne náluk a járvány helyzet, mint a nyugat-európai országokban, akkor 90 ezer körüli halottjuk lenne, szemben a statisztikában szereplő mindösszesen 457 esettel. 

A fertőzöttség kisebb mértéke ellenben abszolút hihető magyarázat lehet, tekintve, hogy ezek az országok jellemzően meleg égövben helyezkednek el, és úgy tűnik, hogy a meleg éghajlat nem kedvez a vírus terjedésének. Ám ezzel együtt ugyanolyan éghajlati adottságokkal rendelkező országok közül is ott alacsonyabb a népesség arányos halálozás, ahol kisebb a 65 év feletti lakosság aránya. Azaz az eltérő demográfiai összetétel mindenképpen egy magyarázó tényezője az eltérő halálozási adatoknak.

Csábító tehát, hogy ezt a magyarázatot elfogadjuk, de van egy bökkenő. A világ leginkább elöregedett társadalma a japán, ám itt mégsincs kiugróan magas népesség arányos halálozás. Japánban ugyanúgy csak 4 halott jut 1 millió lakosra, mint Egyiptomban, pedig a 65 év feletti lakosság aránya 27%. Ez ellentmondani látszik a fenti hipotézisnek. Azonban ahogy fentebb említettük, az alacsony népesség arányos halálozásnak magyarázata lehet az is, hogy a járvány nem robbant be, azaz a társadalmi átfertőzöttség alacsony. Így elképzelhető, hogy az alacsony japán népesség arányos halálozási adat ezt jelzi. Ugyanez elmondható Németországról is, aki a nyugat-európai országok mezőnyében kiugróan alacsony népesség arányos halálozási számokat produkál. Hiába 21,5% a 65 év feletti népesség aránya, 1 millió lakosra mindössze 82 halott jut. Ugyanez a helyzet egész Kelet-Európában is. 

A kérdés, hogy találunk-e példát az ellenkezőjére is? Azaz van-e olyan ország, ahol alacsony a 65 év feletti népesség aránya, de mégis magas a népesség arányos halálozás? A listán az első olyan ország, ahol 10%-nál alacsonyabb a 65 év feletti lakosság aránya Ecuador (7,1%), ahol 1 millió lakosra 89 halott jut. A sorban őt követi Irán 5,4% idős aránnyal, és 74 halottal millió lakosonként. Mindkét ország messze van tehát a nyugat-európai országok 300-500 körüli halálozási adataitól. 

Azaz bár olyan ország található, ahol magas az idősek aránya, de alacsony a halálozás, de a fordítottjára nincsen példa. Márpedig az alacsony halálozási számot magyarázhatja a fertőzés alacsony szintje is. Persze az is igaz lehetne, hogy fiatal népességű országot véletlenül még nem érintett súlyosan a fertőzés, de ez Irán esetében nyilvánvalóan nem igaz. 

Összességében tehát kijelenthető, hogy a koronavírus súlyosabb helyzetet eredményez a fejlett, jómódú, többnyire fehér államokban, köszönhetően az időskorúak magasabb arányának. Ami meg összefügg azzal, hogy a fejlett államokban van esélye az embereknek megérni a legmagasabb életkort, hiszen a fejlett egészségügynek köszönhetően nem halnak meg egyéb, gyógyítható betegségekben. Másként fogalmazva: a fejlődő világban azért nem súlyos annyira a járvány, mert a szerencsétlenek már régen meghaltak valamiben, amit a fejlett világ lakói túléltek. Valamint a fejlett Nyugat már rég túl van a saját népesség robbanásán, míg a fejlődő világ még a tömeges gyermekáldás korszakában van, ezzel is csökkentve az idősek arányát az össznépességükön belül.

Ettől válik a koronavírus elsődlegesen a fejlett, jómódú Nyugat problémájává. Máshol is probléma persze, de az elöregedő társadalmakban pusztít leginkább. (Meg is lennék lepve ha Japán, és kelet-közép Európa megúszná ennyivel.)

Utóirat: ha lesz időm, felteszem egy grafikonra az összes országot, ahol az egyik tengely a népesség arányos halálozást, míg a másik az idős lakosság arányát mutatja. 

Korábban már megírtam, hogy mi is zajlik a koronavírus-járvány másik csataterén, a gazdaságban. Az a poszt április 3-án készült, egy hónappal ezelőtt. Akkor még én is erősen bíztam benne, hogy bár a gazdasági visszaesés rendkívül súlyos és mély lesz (a személyes becslésem a második negyedévre mínusz 17-23% közötti, az év egészére pedig mínusz 7-9%), de azt tartottam valószínű forgatókönyvnek, hogy a kilábalás viszonylag gyors lesz.

Most már többet tudunk a várható folytatásról, mert megérkeztek az első negyedéves vállalati gyorsjelentések. A kép pedig drámai. A legtöbb nagyvállalat óriási költségcsökkentéseket irányzott elő. Márpedig gyors kilábalás csak egyetlen esetben valósulhatna meg, ha az aggregált kereslet gyorsan helyre tudna állni. Persze lehetne mondani, hogy már a megugró munkanélküliségi adatok is lassú kilábalást vetítettek előre, de a valóság az, hogy a megugró munkanélküliség ugyanolyan gyorsan el tudna tűnni, mint ahogyan megjelent, ha a munkaadók, a vállalatok és vállalkozások a gyors helyreállás reményében újra felduzzasztanák az alkalmazotti létszámot. 

Csakhogy a vállalatok a jelentéseik alapján egyrészt nem bíznak a gyors kilábalásban, másrészt a szimpla túlélésük érdekében brutális költség csökkentéseket kénytelenek végrehajtani. Márpedig ha a vállalatok további leépítéseket hajtanak végre, és visszafogják a kiadásaikat, akkor az kieső keresletként fog lecsapódni a gazdaságban, még akkor is, ha a korlátozások feloldásra kerülnek és az élet elvileg vissza tudna térni a normalitáshoz. 

Lássunk pár példát:

• BP olajtársaság - 25% kiadás csökkentés 2020-ban
• Exxon - beruházások 30%-os csökkentése, a működési költségek 15%-os csökkentése
• Renault - 2 mrd eurós költség csökkentés a következő 3 évben
• Wizz Air 19%-os létszám csökkentés
• General Electric - 10%-os létszám csökkentés
• Boeing - 10% létszám csökkentés

És ezek még csak az első fecskék. Sajnos ez is olyan, mint a dominók. Ha azt látom, hogy mások is költséget csökkentenek, akkor én is ebbe az irányba mozdulok. 

Ez a vállalati hangulat sajnos önbeteljesítő jóslatként működik. Ha nem bízom a jövőben, és nem költök, és mások is így tesznek, akkor még akkor is recesszió következik be, ha annak amúgy nem lenne fundamentális oka. 

Hiú ábránd a gyors kilábalás. 

A legutóbbi, a járványgörbe optimalizálásával foglalkozó posztomra érkezett olvasói reakciók miatt úgy érzem, hogy szükséges végig vennünk, hogy milyen forgatókönyvek vannak a koronavírus járvány kifutására. Ugyanis attól függően, hogy melyik valósul meg, nagymértékben összefügg, hogy a jelenleg alkalmazott intézkedések sikeresek és hasznosak, vagy pedig éppen ellenkezőleg, sikertelenek és károsak lesznek végső soron. 

Mi a 3 lehetséges forgatókönyv?

• elfojtás-eltűnés
• vakcina belátható időn belül
• természetes járvány átvonulás

Vizsgáljuk meg részletesen a három opciót. 

Elfojtás-eltűnés

Ez a forgatókönyv azt jelenti, hogy a vírus terjedésének megakadályozása érdekében hozott intézkedések végül sikeresnek bizonyulnak, és a vírus terjedése oly mértékben lelassul, hogy végül a fertőzés eltűnik, elenyészik. Ez bekövetkezhet akár természetes okokból is, vagy extrém szigorú intézkedések hatására.

Mekkora ennek az opciónak a valószínűsége? Sajnos extrém csekély. Az extrém szigorú korlátozó intézkedésekkel ugyan ideig-óráig valóban lefojtható a fertőzés terjedése, de ez csak tüneti kezelés. Ez csupán abban az esetben vezetne eredményre, ha a világon mindenhol ugyanezt alkalmaznák egyidejűleg, és kellően hosszú ideig, és még ebben az esetben is kétséges lenne az eredményessége. Ugyanis egy ilyen helyzetben elég tulajdonképpen egyetlen megmaradt vírushordozó, és a korlátozások feloldását követően szépen visszafertőződik a világ. Így ez az elfojtás csak addig tud látszólag sikeres lenni (lásd Szingapúr, vagy Korea), ameddig ezek az extrém szigorú intézkedések hatályban vannak. Ez így valójában nem végleges megoldás. 

Ennél egy fokkal reálisabb, ha a vírus eltűnése magától, természetes okoknál fogva tűnne el. Azonban egy ilyen gyorsan terjedni képes, és ennyire tömeges fertőzést okozó vírus esetében azt remélni, hogy egyik napról a másikra egyszer csak hipp-hopp eltűnik, megint csak komoly csodavárásra és naivitásra utalna. Nem kizárt, de a bekövetkezés valószínűsége extrém alacsony. (Tegyük hozzá, hogy ettől még erősen valószínű, hogy nyáron az északi féltekén erősen lelassult, vagy akár látszólag megszűnt járvány-helyzettel szembesülünk majd, de ez csak szezonális jelenség, és az őszi nátha szezonban visszatér a fertőzés.)

Vakcina (belátható időn belül)

A vírusvégleges - nem tüneti - megállításának másik lehetséges útja, ha megérkezik a várva-várt védőoltás, és a társadalom kritikus tömege meg is kapja azt. Amennyiben ez a pont kézzelfogható közelségben lenne, az valóban indokolhatná a járvány tűzzel-vassal történő lelassítását, kerül amibe kerül. Hiszen ez azt jelentené, hogy a gazdasági károkat okozó intézkedések relatíve rövid ideig tartanának, és megérné akit csak lehet bármekkora gazdasági károk árán életben tartani a vakcina megérkezéséig. Amennyiben belátható közelségben van a vakcina, akkor ez akár vállalható opció is lehet(ne). Csakhogy valóban olyan közel van a vakcina érkezése, mint ahogy azt reméljük? Egyáltalán mi lenne elég közel? Ha szeptemberre lenne oltásunk, az is 4-5 hónapot jelentene még ilyen körülmények között, miközben elég jól látható, hogy már 6 hét karanténvilág is katasztrófát okozott gazdaságilag. És azt se felejtsük el, hogy egy dolog, hogy van oltásunk, és egy másik, hogy sikeresen beoltottunk 1-2-3-5 milliárd földlakót.

Lehet ebben a forgatókönyben reménykedni, de stratégiát inkább ne a reményre alapozzunk.

Természetes járvány átvonulás

Végül, de nem utolsósorban nézzük meg ,hogy mi a jelenlegi legvalószínűbb alapforgatókönyv. (Alapforgatókönyv, hiszen jelenleg nincsen a kezünkben oltás, és a vírus eltűnése sem látszik reálisnak.) Szögezzük le, hogy egy fertőzés egészen addig folytatódik, ameddig talál magának fertőzésre fogékony egyedet. Ebben az esetben a járvány egy populációban akkor ér véget (bár jobb kifejezés, hogy akkor cseng le, mert eltűnni lehet, hogy sohasem fog), amikor elfogynak a fertőzésre fogékony egyedek, azaz megfertőződött minden fogékony személy. 

Azt ma még nem tudjuk, hogy a mai népesség mekkora hányada fogékony egyáltalán az új koronavírusra, de azt joggal feltételezhetjük, hogy mivel a vírus új, ezért nincs érdemi különbség az egyes populációk között fogékonyságban. Azaz elvileg minden országban azonos lehet a fertőzés maximuma. 

Egy fertőzés elleni - sokat emlegetett - nyájimmunitás eléréséhez szükséges immunis egyedek száma a vírus terjedési képességétől függ. A nyájimmunitás eléréséhez szükséges populáció hányad az X= 1 - 1/R0 képlettel határozható meg. Mivel az új koronavírus becsült R0 értéke (azaz hogy egy fertőzött hány másikat képes megfertőzni) 2,6 körül van, így az X értéke 1-1/2,6, azaz 61-62% körül alakul. 

Azaz ha valahol sikerül ekkora hányadot vagy beoltani, akkor mondható, hogy egy populáció túl van a kritikus ponton. 

Sok vita övezi manapság, hogy vajon a fertőzésen átesettek vajon immunisak-e egy második fertőzés ellen, vagy sem. Noha bizonyára nem 100% az újrafertőződés elleni védettség, de szintén biztosan nem 0%. Elég nehéz lenne elhinni, hogy semmilyen immunitást ne jelentene egy fertőzésből történő kigyógyulás. Sőt, ez elég rossz előjel lenne a védőoltás számára is, hiszen az oltás logikája is abban rejlik, hogy az immunrendszert 'megismerteti' a kórokozóval. Nehezen lenne hihető, hogy az oltás révén megszerzett 'ismertség' működik, de egy tényleges fertőzöttség esetén szerzett ismertség pedig nem...

Ha tehát elfogadjuk, hogy a fertőzésből történő kigyógyulás ugyanolyan, vagy nagyon hasonló állapotot jelent, mint a beoltottság, akkor az a kérdés merül fel, hogy mikor érhető el a sokat emlegetett 60% körüli fertőzöttség.

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához szükség van a tényleges fertőzöttek számának ismeretére. És ez az a pont, ahol megdöbbentő módon a világ extrém mértékben a sötétben tapogatózik. Lassan 4 hónapja ismerjük a kórokozót, de tulajdonképpen a mai napig alig végeztünk statisztikai mintavételes random tesztelést a valós és tényleges fertőzöttség megállapításához. A híradások és a világ vezetői is olyan adatokra támaszkodnak, amelyek egyértelműen és nyilvánvalóan nem valóságosak. Hiányosak és tévesek. Márpedig hiányos és téves adatokra nem lehet járvány elleni stratégiát építeni. 

Az már a járvány korai szakaszában is nyilvánvaló volt, hogy tömeges lehet a nem detektált fertőzöttek száma. Ezt valószínűsítette az enyhe tüneteket produkálók magas aránya, majd később annak felismerése, hogy tömegesen vannak teljesen tünetmentes fertőzöttek is. Ilyen helyzetben teljesen nyilvánvaló, hogy a klinikai statisztikákba kerülő fertőzöttek csak a jéghely csúcsát jelentik. Márpedig ezekből a statisztikákból indult ki a világ a stratégia megalkotásakor. Abból, hogy a fertőzöttek 20%-a kórházi kezelésre szorul, és a halálozás 2-3-4%... És ez alapján jelentették ki és jelentik ki a mai napig sokan, hogy a nyájimmunitás elérése nem járható, mert rendkívül messze van és rendkívül sok halottal járna. 

A statisztikákban szereplő fertőzöttek számával kalkulálva valóban extrém alacsony a társadalmi átfertőzöttség. Amennyiben viszont a végre rendelkezésre álló első szerológiai tesztek (itt, itt és itt) alapján számított 0,37-0,38% mortalitásból indulunk ki, és az elhunytak számából próbálunk visszafelé számolni fertőzött számokat, akkor már egészen más képet kapunk. 

Ebben az esetben az egyes országok fertőzöttségi száma így festenek az élbolyban:

A relatíve alacsony olasz fertőzöttség ne tévesszen meg senkit. Tudvalevő, hogy Olaszországban az északi tartományokat sújtotta igazán a fertőzés, így érdemes meg vizsgálni közelebbről őket. Ekkor azt láthatjuk, hogy Lombardiában 10,06 millió lakosra 13.449 koronavírus haláleset jut, ami a 0,37%-os mortalitással számolva 3,6 milliónál is több fertőzöttet jelentene - ez 36%-os fertőzöttséget eredményez - ami konzisztens a kicsiny, szintén észak-Olaszországban fekvő San Marino adataival. 

Ez arra is rávilágít, amivel a svédek fősodortól eltérő  járványkezelési intézkedéseit szokták bírálni, mondván náluk sokkal magasabb a népesség arányos halálozás a szomszédaikkal összevetve. Nos ezt nem vitatja senki, de ez nem az intézkedéseik kudarcát jelentik, pusztán arra világítanak rá, hogy a svédek 'előrébb tartanak' a járványban. Amíg ugyanis Svédországban átlagosan 6,39% a fertőzöttség, addig Norvégiában mindössze 1,11%. De - és ezért fontos, hogy mire számítunk - ha a járvány akkor ér véget, ha mindenhol eléri a fertőzési maximumot, és ez a maximum mindenhol közel azonos, akkor a norvégokhoz is meg fognak érkezni a további halálesetek, csak legfeljebb időben később. 

A koronavírus járvány jelentette meccsnek még nincsen vége, és még a várhatóan nyáron alábbhagyó időszak sem jelenti a végét, legfeljebb az első félidőnek. Így nem az számít, hogy ki áll jól 45 perc után, hanem hogy ki hogyan fog állni a meccs végén. És amennyiben nem érkezik vakcina néhány hónapon belül, és a járvány nem tűnik el magától, akkor csak egy forgatókönyv marad, hogy kinél mikor éri el a fertőzés a maximumot. És ebben azok az országok állnak jobban, ahol bármily sajnálatos, de magasabb a népesség arányos halálozás. Valójában ők vannak a legközelebb ahhoz, hogy valóban túl legyenek rajta. 

Utóirat: azok az országok pedig, akik erővel és drákói szigorral fojtják el a járvány terjedését, csak azt érik el, hogy időben később fog hozzájuk megérkezni az elkerülhetetlen halálozás. Sikernek könyvelik el a jelenlegi alacsony haláleset számot, de ez valójában csupán annak indikátora, hogy alacsony náluk a társadalmi átfertőzöttség, ergo ezek az országok sokkal nagyobb veszélyben lesznek az esetleges, ám erősen valószínű őszi második hullámban. Ha ezt a kockázatot csökkenteni akarjuk, akkor engedni kell terjedni a vírust a kevésbé veszélyeztetett csoportokban.

Ellenkező esetben a mostani szigorú stratégia kétszeres kárt okoz: jobban károsítjuk most a gazdaságot, és még az őszi hullám is súlyosabb lesz. Na ezért nem mindegy, hogy melyik forgatókönyvben hiszünk és hogy milyen adatokból dolgozunk.

A korona krízis kezdete óta már az óvodások is tudják a jelszót: laposítani kell a görbét! Eleinte látványos ábrákkal mutatta be a média, hogy mi ennek a célja. Ha valaki lemaradt volna, akkor gyorsan ismételjük át: a járvány lassításának célja, hogy az esetszámok ne hirtelen és gyorsan ugorjanak meg, hanem lassan és fokozatosan vonuljon át a társadalmon, hogy a korlátozottan elérhető egészségügyi kapacitásokat ne haladja meg a betegek szükséglete.

Tehát a járvány-terjedés fékezésének egyetlen indokolható célja, hogy a koronavírus betegeinek szükségletei a kapacitás korlátok alatt maradjanak. Nem célja, mert nincs ráhatása arra, hogy összességében mennyi lesz a halottak végső száma. Attól hogy fékezzük a terjedést, nem lesz végül kevesebb halottunk, csak lassabban jutunk el oda. Ennek oka, hogy a fertőzés egészen addig terjed, ameddig talál fertőzésre fogékony egyedet. Persze ez csak addig igaz, ameddig nem érkezik meg az oltóanyag. Kérdés, hogy ez mikorra várható reálisan.

Minden tekintet ezért a járványgörbe magasságára szegeződött és szegeződik. De mi van a szélességével? Ugyanis könnyen belátható, hogy az összefüggés úgy néz ki, hogy annak az ára, hogy laposabb lesz, az az, hogy szélesebb, azaz hosszabb ideig tart. Mivel a korlátozó intézkedéseknek elég egyértelmű és súlyos negatív következménye van a gazdaságra, munkahelyekre, keresetekre és úgy általában az életminőségre, ezért cél kell, hogy legyen, hogy ennek hossza a lehető legrövidebb legyen. 

Azaz eljutunk egy pontra, ahol az optimumot keressük a járványgörbe magassága és szélessége között. Na de hol is van ez?

Ismételjük el, hogy a laposítás célja, hogy az egészségügyi kapacitások ne terhelődjenek túl. Azaz az optimum értelemszerűen ott van, ahol az egészségügy kapacitásai a csúcs közelében vannak kihasználva. Nem felette, de nem is messze alatta.

Nem felette, mert ez esetben nem jut minden betegnek megfelelő ellátás, így olyanok is meghalhatnak, akik amúgy megmenthetőek lennének. A kapacitás feletti terhelés ezért nem optimális. De az akkor miért nem jó, ha messze a kapacitások alatt van az egészségügyi rendszer terhelése? Azért, mert ez esetben a járvány terjedése túl van fékezve, túl van lassítva, így viszont az 'átfutási ideje' hosszabb. Azaz ez esetben a korlátozások szükségtelenül megnyújtják a járvány időszakot, ezáltal megnyújtva a gazdasági károkat okozó időszakot is.

Nézzünk pár konkrétumot! Magyarországon a járvány előtt nagyságrendileg 1600 lélegeztetőgép volt, ezek átlagosan 60%-os kapacitás kihasználtsággal üzemeltek. (azaz kb 6-700 gép volt szabadon járvány előtt is) Ehhez képest azt látjuk, hogy már 6 hete élünk karanténvilágban, és még mindig csak 60-61 fő szorul lélegeztetésre. És ez a szám érdemben nem növekszik. Mi ez, ha nem annak a jele, hogy a járvány Magyarországon szükségtelenül túl van fékezve? Azaz a korlátozó intézkedések túl szigorúak.

Ne fékezzük indokolatlanul a járvány terjedését! Csak annyira laposítsuk a görbét, amennyire feltétlenül muszáj. Nem jobban. Kezdjük meg a korlátozások oldását!

Sok vita és találgatás övezi a koronavírus viselkedését különös tekintettel az érkező nyári meleg időszakra. Vajon alábbhagy? Vagy semmi hatása nem lesz a melegebb időnek?

 Előrebocsátom, hogy nem tudom, hogy mit hoz a nyár, de őszintén szólva meglepő lenne, ha nem hagyna alább. A csapból is az folyik, hogy keveset tudunk a vírusról, de valójában minden ma ismert légúti fertőzésnek a hideg évszak a szezonja és nem a nyár. Ettől még lehetnek és vannak is nyáron is megbetegedések, de nem járványos, nem tömeges mértékűek. Így valójában nem az igényelne magyarázatot, hogy miért enyhülne a járvány nyáron, hanem az, hogy miért ne jönne enyhülés.

Erre persze rögtön rávágják sokan, hogy de hát meleg éghajlaton is terjed a vírus. Előszeretettel hozzák fel példának a közel-keletet, mondván, hogy lám, még a forró sivatagban is terjed. Igen ám, de a közel keleten a leginkább érintett ország Irán, amiről vélhetően az átlag honpolgár nem igazán tudja, hogy az időjárása télen, és kora tavasszal éppoly hideg, mint Magyarországon. Bármilyen meglepő, még hó is esik... Különösen északon és keleten, távol a tengerparttól. Irán több, mint 8 milliós fővárosában, Teheránban a januári átlaghőmérséklet mindössze 4 Celsius fok, és februárban sem több, mint 6 fok. Jé, ma meg éppen ugyanúgy 22 fok van ott, mint Budapesten. És holnap meg holnapután is csak 23-24 fok lesz. Ennyit az iráni forróságról...

Ha a Perzsa-öböl túloldalára tekintünk, akkor azt látjuk, hogy az Egyesült Arab Emírségekben, ahol valóban meleg a klíma, Dubaiban még januárban is 19 fok az átlaghőmérséklet, ott 9,6 millió lakosra mindössze 56 elhunyt jut. A szomszédos Szaúd-Arábiában is csak 121 halott van a közel 34 milliós népesség mellett. Azaz vannak ugyan fertőzöttek, de nem járványos méretű, nem tömeges. 

De említhetjük akár a trópusi Indonéziát is (az ország szívének számító Jáva szigetén az év leghidegebb hónapja is átlag 28 fokos), ahol van ugyan 647 halott, de ez közel 270 milliós (!) népességgel párosul. Ez több, mint Olaszország, Spanyolország, Franciaország és Németország népessége együttvéve (együttesen 73 ezernél is több halott). Vagy másként nézve, alig 20%-kal kisebb népességű mint az USA. (ahol 50 ezer felett jár a halottak száma).

Ha már trópusok... Mi a helyzet Szingapúrban? Az 5,6 milliós városállamban érdekes adatok vannak. 12 ezer felett van az azonosított fertőzöttek száma, amihez mindössze 12 (!) halálozás társul. Ez 0,1% halálozási ráta. Márpedig Szingapúr legendásan rengeteget tesztel, így ha valahol, akkor Szingapúrban talán hihető, hogy a fertőzötteknek csekély hányada marad felderítetlen. Erre persze lehetne mondani, hogy Szingapúr biztosan über-hatékonyan izolálja a fertőzötteket, ezzel fékezi a járvány terjedését és ezért ilyen kevés a halottak abszolút száma (mondjuk ettől a halálozási ráta még nem változik...), de a valóság az, hogy a 48-szor népesebb, szomszédos Indonézia halálozási számai csupán 54-szer nagyobbak. Azaz 5,6 millió indonéz lakosra a szingapúri 12 helyett 13,5 halott jut. Népesség arányosan a halálozásban nincs tehát drámai különbség. Indonézia 647 halottjára viszont mindössze 8200 igazolt fertőzött jut, így a mortalitás elvileg 7,9% lenne. Ez ellenben már nehezen hihető különbség... Mennyire hihető, hogy a kevesebb, mint 6 milliós Szingapúrban másfélszer annyi a fertőzött, mint a 48-szor akkora, 270 milliós Indonéziában? A választ az olvasóra bízom.

A fenti, meleg égövi országok sorát lehetne még folytatni. Az egyértelműnek látszik (és valójában cseppet sem meglepő), hogy a koronavírus jobban érzi magát a hűvös és száraz klímán. Ha így viselkedik minden légúti fertőzés, akkor ugyan miért lenne kivétel az új koronavírus?

Vannak fertőzések, amelyek a mi klímánkon érzik jól magukat, és ezáltal minket veszélyeztetnek, és vannak amik máshol érzik magukat jól, és másokra jelentenek veszélyt. Senki nem aggódik például a mérsékelt égövön a malária miatt, ami évente 400 ezernél több halálért felelős a trópusokon. 

Persze egy dolgot azért hozzá kell tennünk. Mégpedig azt, hogy a modern megoldásokkal hatékonyan tudjuk befolyásolni ezeket a körülményeket. Hiszen mi kedvez a légúti fertőzéseknek? A hideg és száraz levegő. És mit csinál a légkondicionálás? Hűvös és száraz levegőt. Nem véletlen, hogy a klimatizálás elterjedése óta gyakoribbak a nyári megfázások. (amelyeket a szintén hideg és szárazság kedvelő rhinovírusok és korábban is ismert koronavírusok okoznak) Egyszóval a légkondicionálás eredményeképpen nyáron is 'segíthetjük' a légúti vírusok terjedését. Ez egyúttal magyarázatot is ad arra, hogy miért van jelen a vírus a forró klímájú országokban is. Aki volt már Dubaiban, az tudja, hogy hiába van kint akár 40 fok, a belső terekben fagyoskodhat az ember a túlhűtött 20 fokban, legyen az metró, hotel, bevásárlóközpont, vagy irodaház. Félreértés ne essék: nem a hidegtől betegszünk meg ('fázunk meg'), de a hideg és száraz levegő elősegíti a megfertőződést azáltal, hogy őszies-télies időjárást teremtünk beltérben.

Egy szó, mint száz, a nyár feltartóztathatatlanul közeledik, a koronavírus járvány ezzel párhuzamosan az északi féltekén minden valószínűség szerint alábbhagy. De ősszel, szeptemberben, több, mint valószínű, hogy jön a második hullám. (az északi féltekén) 

Utóirat: épp ezért kellene most teret engedni a vírus terjedésének, hogy őszre kevesebb fertőzésre fogékony személy maradjon a népességben.

A poszt írásához a koronavírus fertőzésekhez a statisztikát az alábbi oldalról gyűjtöttem:

https://www.worldometers.info/coronavirus/#countries

Az elmúlt hetekben a csapból is folyt már a ’laposítani a görbét’ felkiáltás, minden önjelölt vírus-szakértő ezt a tanácsot harsogta. Mindenki ismeri már az ábrát is a magas és keskeny és az alacsony de cserébe széles grafikonokkal. Számos cikk hivatkozott az 1918-as spanyolnátha járvány kapcsán készült tanulmányokra, amelyek megvizsgálták, hogy miként alakult a halálozás a különböző amerikai városokban attól függően, hogy mikor és milyen korlátozásokat léptettek életbe. Számos cikkben előkerült a hivatkozás, hogy Philadelphia, aki későn és kevesebb korlátozást léptetett életbe, az 8-szor akkora halálozási csúcsot produkált, mint St.Louis.

Nem tudom, hogy hány újságíró vette a fáradtságot, hogy megkeresse és elolvassa az eredeti tanulmányokat (kettő van, ez és ez), én mindenesetre kíváncsi voltam és megtettem. Vannak azért érdekes részletek, amelyek nem kaptak akkora sajtónyilvánosságot, mint a fenti – hatásvadász – példa.

Három fő momentumra szeretném itt most felhívni a figyelmet.

1. ’The impact of controls on the shape of the epidemics seen was much more major than the effect on overall mortality.’

Azaz a járványügyi intézkedések a tanulmány szerint elsősorban a járvány lefutására (a halálozások időbeli eloszlására) voltak hatással, és kisebb hatásuk volt összességében a teljes halálozási darabszámra vonatkozóan. (azaz az egy hétre eső legmagasabb halálozási szám sokkal kisebb lett, de az összes elhunyt számában nem volt akkora eltérés.)

Ez valójában kevéssé meglepő, hiszen a lecsökkentett társadalmi érintkezés vitathatatlanul képes csökkenteni a fertőzés terjedését, ám megállítani nem képes. Így a fertőzés ha lassabban is, de terjed egészen addig, ameddig el nem fogynak a fertőzésre fogékony egyedek – vagy meg nem jelenik egy védőoltás, ami 1918-19-ben nem következett be.

Mit is jelent tehát a fenti mondat? Azt, hogy a fertőzés lefutását inkább csak lassítani tudjuk, azaz időben el tudjuk húzni, de az összes halálozást kevésbé befolyásolja. Ezt a tanulmány maga is elismeri az alábbiakban:

’Cities that introduced measures early in their epidemics achieved moderate but significant reductions in overall mortality. Larger reductions in peak mortality were achieved by extending the epidemic for longer.’

Azaz az intézkedések mérsékelt, de érdemi csökkenést eredményeztek az össz-halálozásokban. Ennél jelentősebb csökkenést produkáltak az intézkedések a halálozási csúcs csökkentésében azáltal, hogy időben elnyújtották a fertőzés lefutását. (Ez utóbbit mutatja a fenti ábra is.)

’Cities in which multiple interventions were implemented at an early phase of the epidemic also showed a trend toward lower cumulative excess mortality, but the difference was smaller (≈20%) and less statistically significant than that for peak death rates.’

A tanulmány 20%-os csökkenést mutat ki a járványügyi intézkedéseknek köszönhetően az összesített halálozásban. Ugyanakkor elismeri, hogy ez statisztikailag kevésbé szignifikáns, mint amilyen magyarázó erővel bír a halálozási csúcs csökkentésével kapcsolatban.

Tehát a ’laposítani a görbét’ csökkenti ugyan az egy hétre eső halálozási számokat, de azon az áron, hogy időben hosszabb lesz (ez evidens) és a teljes halálozást csak mérsékelten képes csökkenteni. Ehhez persze tegyük hozzá, hogy ma ez a hatás nagyobb lehet, mint 1918-ban volt, hiszen akkor nem volt sem antibiotikum (a bakteriális felülfertőződések kezelésére), sem lélegeztetőgépek. Így akkoriban az egészségügyi ellátórendszer túlterhelődésének elvileg nem volt akkora negatív következménye, nem volt szignifikáns eltérés a halálozási rátákban túlterhelt és nem túlterhelt kórházak között. Ma komolyabb eltérést okozhat a halálozási rátákban, ha nem jut mindenkinek lélegeztetőgép. Így ma a járvány lassítása komolyabban lehet képes csökkenteni az összesített halálozást, mint 100 éve.

Ám ezzel együtt is látni kell, hogy a járvány fékezésének ára az, hogy hosszabb ideig tart a járvány, azaz hosszabb ideig kell elviselni a leállás okozta gazdasági lefagyást is.

Jöjjön a második tanulság.

2. Our theoretical analysis demonstrates that, in the cities that saw double-peaked autumn epidemics, control measures may have been, if anything, too effective, stopping transmission so effectively that substantial numbers of susceptible individuals remained in the population when controls were lifted. This remaining susceptible pool allowed transmission to restart, leading to another epidemic peak and (in some cases) to the resumption of interventions. Conversely, cities in which transmission had been continuing for longer before interventions were introduced saw much smaller or no second epidemic peaks, because insufficient susceptible people remained to restart transmission. The theory of imperfect interventions tells us there is an optimal middle ground, i.e., interventions tuned to give a single peak of minimal size.

A fenti állítás azt mondja, hogy amennyiben túl intenzív a vírus terjedésének fékezésére foganatosított intézkedés vagy intézkedések, akkor a korlátozások feloldását követően még sok olyan személy marad a társadalomban, akik nem fertőződtek meg, és ezáltal nem szereztek immunitást a vírussal szemben, tehát továbbra is fogékonyak a fertőzésre. Ez a fertőzésre fogékony réteg pedig táptalajt biztosít a járvány újbóli fellángolására.

A tanulmány – mint korábban jómagam is – arra hívja fel a figyelmet, hogy a járvány fékezésére vonatkozó intézkedéseknek van egy optimális mértéke: az ami nem engedi túlfutni a fertőzést, és megóvja az egészségügyi ellátórendszert az átmeneti túlterhelődéstől, de közben hagyja a lehető leggyorsabban terjedni a vírust, egyfelől azért, hogy minél többen essenek át a fertőzésen, és szerezzenek ezáltal immunitást. Másrészt – és erről a tanulmány nem szól – hogy ezzel rövidítsük a járvány lefutását, és ezáltal a gazdasági károkat okozó korlátozások időtartamát.

Nem célravezetőek tehát a túlságosan intenzív korlátozó intézkedések, mert túlfékezik a járvány terjedését. (Vajon Magyarországon nem éppen ez történik?)

Végül következzen a harmadik tanulság, ami részben összefügg a másodikkal.

3. ’There was a statistically significant inverse correlation of the height of the first and second peaks (Spearman ρ = −0.53, P = 0.03), so that cities that had low peaks during the first wave were at greater risk of a large second wave. Cities that had lower peak mortality rates during the first wave also tended to experience their second waves after a shorter interval of time, ≈6–8 weeks after the first peak vs. 10–14 weeks for cities with higher peak mortality rates.’

Azaz ahol magasabb volt a halálozás az első hullámban, ott kisebb valószínűséggel következett be egy második hullám, vagy legalábbis annak mértéke kisebb volt. Ez az előző pont alapján nem meglepő, hiszen ha abból indulunk ki, hogy mindenhol a társadalomnak ugyanakkora része fogékony a fertőzésre, akkor elvileg ha valahol kevesebb az elhunytak száma, az azt jelenti, hogy kevesebben is fertőződtek meg, tehát relatíve még többen vannak azok, akik fogékonyak még a fertőzésre, mert nem estek át rajta és nem szereztek még immunitást. Ezzel szemben ha valahol már magasabb az elhunytak száma, pontosabban a teljes népességhez viszonyított aránya, ott jó eséllyel magasabb már a társadalom átfertőződöttsége, tehát többen estek már át a fertőzésen, és szereztek ezáltal immunitást, így kisebb a még nem immunis, fertőzésre fogékony népesség. Ez azt jelenti, hogy egy esetleges második hullám épp azokat fogja majd sújtani, akik most az alacsony halálozási számaiknak örülnek.

Lehet, hogy ma az olaszok és a spanyolok tűnnek a leginkább sújtott társadalmaknak, de ők legalább közelebb járnak ahhoz, hogy tényleg túl legyenek rajta. Ellenben Magyarország és a többi alacsony halálozási számot mutató kelet-európai állam fokozott veszélynek van kitéve egy második hullámban. 

Ez a harmadik pont egyúttal meg is magyarázza az 1. pontban tapasztaltakat, miszerint az intézkedéseknek az összesített halálozásra miért van kisebb hatása. Azért, mert valójában az intézkedések csak lassítani tudják a fertőzés terjedését, de a végső halálozási szám leginkább a népesség fertőzésre fogékony részének méretétől függ. Lehet, hogy valahol ez gyorsan bekövetkezik, míg máshol lassabban, de a halálozás összesített mennyiségét nem nagyon tudjuk befolyásolni. Amit megnyerünk az első hullámban, azt elveszítjük a következőben. A járványt nem lehet megúszni, lassan vagy gyorsan, egy hullámban vagy kettőben, de a vírus mindenképpen elragadja az áldozatait.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy aki időt nyer életet nyer, és ebben is más a mai helyzet, mint a 100 évvel ezelőtti. Ha ugyanis valaki nem most veszíti életét, akkor lehet esélye, hogy őszre, esetleg jövő tavaszra lesz vakcina.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a fentiek alapján az intézkedéseink az összesített halálozást elvileg csak mértékelten képesek csökkenteni, miközben azok megnyújtják a járványidőszakot, azaz hosszabb időn keresztül kell alkalmaznunk őket.

Így a kérdés továbbra is megválaszolatlan, hogy mekkora árat érdemes fizetni a halálozás bizonyos fokú csökkentése érdekében?

Összegezve tehát:

• a korlátozások inkább csak lassítani tudják a járványt, de a halálozásokat csökkenteni kevésbé képesek
• a túl intenzív korlátozások nem célravezetőek, mert túlfékezik a járvány terjedését
• ilyen esetben pedig az alacsony első hullámos halálozást erősebb második hullám követi

Források:

Public health interventions and epidemic intensity during the 1918 influenza pandemic; Richard J. Hatchett, Carter E. Mecher, and Marc Lipsitch

https://www.pnas.org/content/104/18/7582

The effect of public health measures on the 1918 influenza pandemic in U.S. cities; Martin C. J. Bootsma and Neil M. Ferguson

https://www.pnas.org/content/104/18/7588

Egy mai Index cikk adta a gondolatot, hogy megnézzük az európai törpeállamok koronavírus helyzetét, hátha abból új következtetéseket vonhatunk le. És valóban új információkhoz jutunk, ha kielemezzük őket. Lássuk!

Az Indexes cikk címe és központi üzenete, hogy a törpeállamok jobban megszenvedik a járványt, mert népesség arányosan magasabb a fertőzöttség, és/vagy a halálozási ráta. Ennek már rögtön az első pillanatban furcsának kell tűnnie, hiszen miért lenne fogékonyabb, vagy veszélyeztetettebb San Marino vagy Andorra lakossága, mint a szomszédos városok? Kis állam, egyenlő gyengébb immunrendszer? Még a kis állam, gyengébb egészségügyi ellátás hipotézise akár igaz is lehetne, de kevéssé valószínű, hiszen ezen törpeállamok gazdasági teljesítménye nem alacsonyabb a velük szomszédos országok és régiók gazdasági teljesítményénél.

Ennél sokkal valószínűbb, hogy a méretükből fakadóan az adataik egy-egy mikro-lokáció pontosabb helyzetképét mutatják, szemben a nagy, országos szintű átlagos adatokkal, ami átlagos mivoltukból fakadóan pontatlanabb. Valamint a kisebb lélekszám miatt potenciálisan magasabb az esetek felderítettsége.

San Marino

A kicsiny állam észak-Olaszországban fekszik, annak a régiónak a közvetlen szomszédságában, ami a hírek szerint a legtragikusabb helyzetbe került.

• A népessége 32 ezer fő.
• Az igazolt fertőzöttek száma 308 fő (a népesség 0,96%-a)
• az elhunytak száma 34 fő - ez az igazolt esetekre vetítve 11%-os mortalitást jelentene
• ez a teljes népességre vetítve 0,1%

Mint ahogyan azt a korábbi elemzésben bemutattuk, a tényleges halálozás valahol 0,2-0,3% között lehet, így a tényleges fertőzöttek száma a legpontosabban úgy állapítható meg, ha az elhunytak számát 400-zal megszorozzuk. Ezzel a módszerrel San Marinoban a 13 ezer feletti fertőzött szám adódna. (Az elhunytak kis elemszáma persze statisztikailag bizonytalanságot hordoz az extrapoláció pontosságában.) Ennek ellenére ez azt jelentené, hogy a kicsiny állam népességének már a 42%-a megfertőződött. Ez nagyjából a négyszerese lenne az Olaszország egészére kalkulált 11%-os fertőzöttségi értéknek. De ne feledjük, hogy Olaszországban az északi területekről hallunk súlyos helyzetről, így az országos átlagnál északon vélhetően sokkal súlyosabb a helyzet. 

Egyre több jel utal arra, hogy a koronavírus valódi halálozási rátája 0,1% és 0,6% között van valahol. A vírus fertőzés látenciája rendkívül magas, elérheti az 50-szeres értéket is. Ez esetben a jelenleg extrém magasnak tűnő olasz halálozás, ami jelenleg 12%-os, a valóságban mindössze 0,25% körül alakulna. Ausztriában pedig az 1,9%-os igazolt esetekre vetített halálozás mellé a mintavételes tesztek 6,9-szeres látenciát mutatnak, ami 0,27%-os tényleges mortalitást jelent.

De amennyiben valóban ilyen alacsony a halálozási ráta, akkor miért tűnik mégis úgy, hogy a helyzet súlyos?

Erre négy magyarázat lehetséges:

• az első, hogy a látencia mégsem akkora, és a halálozási ráta valójában mégis magas
• a második, hogy bár a mortalitás nem túl magas, ám a fertőzöttek magas hányada produkál súlyos tüneteket, azaz arányaiban magasabb a súlyos fertőzöttek mennyisége az influenzával összevetve
• a harmadik lehetséges magyarázat, hogy a koronavírus terjedési sebessége magasabb, így rövidebb időn belül produkál azonos mennyiségű fertőzöttet, azaz rövidebb időintervallumba préselődik be ugyanannyi fertőzött
• végül a negyedik, hogy a koronavírus fertőzés a populáció magasabb hányadát fertőzi meg, azaz a járványcsúcs magasabb társadalmi fertőzöttségi szinten következik be

Nézzük meg a lehetséges magyarázatokat egyesével. A látencia kérdésével most nem foglalkozunk. Nézzük a fertőzötteken belül a súlyos esetek arányának kérdését.

Ha az átlagos olvasó a koronavírus statisztikákból szeretne eligazodni a ragály halálosságát illetően akkor nincs könnyű dolga. Az igazolt fertőzöttek számához viszonyítva elég széles skálán mozognak az arányok. Az alacsony német 1,9%-tól az olasz 12%-ig. 

Ahhoz hogy igazán tisztán lássunk, szükség lenne arra, hogy felderíthessük az összes enyhe vagy teljesen tünetmentes fertőzöttet is. Ez a korlátos tesztelési kapacitások miatt lehetetlen vállalkozás. Viszont van olyan módszer, amivel ennek ellenére pontos képet alkothatnánk. 

Ez nem más, mint a statisztikában bevett mintavétel módszere. Azaz veszünk egy a teljes sokaságra nézve reprezentatív mintát, és leteszteljük őket. Mit jelentene ez a gyakorlatban? Hát azt, hogy kiválasztunk néhány száz, vagy inkább 1-2 ezer embert, teljesen véletlenszerűen (azaz nem csak olyanokat, akik tüneteket mutatnak), de olyan módon, hogy mind országon belüli földrajzi elhelyezkedésük, mind életkori összetételük megfeleljen a teljes népességnek. Valójában nincsen ebben semmi újdonság, ugyanilyen módszerrel végzik a közvélemény kutatásokat is, csak itt most nem a véleményüket kérdeznénk meg, hanem koronavírus tesztet végeznénk rajtuk.

Amennyiben a mintát helyesen állítjuk össze, és a mérete kellően nagy, akkor a rajtuk tapasztat fertőzöttségi arány megfeleltethető a teljes népességre is. Így valós képet kaphatnánk arról, hogy valójában mennyi fertőzött is van, és ez segítene abban is, hogy pontosabb ismeretünk legyen a tényleges halálozási rátáról is. Ugyanis a fertőzöttek számát illetően óriási a bizonytalanság és az egyes országok eltérő tesztelési intenzitásától függően országok között messze eltérő lehet a felderítetlen, azonosítatlan fertőzöttek aránya, ami magyarázhatja a jelentősen eltérő látszólagos halálozási mutatókat is. Természetesen a halálozási számok sem teljesen pontosak, ennek oka lehet például az, hogy országonként eltérő lehet a halálozási okok definíciója, azaz hogy kit tekintenek a koronavírus miatt elhunytnak. De ezzel együtt is messze a halottak száma tekinthető a legpontosabb, vagy legkevésbé pontatlan számnak. 

Sajnos kevés helyen végeztek eddig ilyen mintavételes random tesztelést. Két ilyen esetről van tudomásom. 

Az első egy brüsszeli kórház kísérlete, aminek valójában mellékhatásként kaptunk adatokat. Ez a brüsszeli kórház koronavírus prevenciós célból minden hozzájuk forduló pácienst tesztelt. Azaz nem csak azokat, akik koronavírus fertőzés tüneteit mutatták, hanem azokat is, akik csont törések, ízületi gyulladás, vagy akár szülés céljából fordultak hozzájuk. Mivel mindenkit szűrtek, így bár nem volt a minta reprezentatív, mert nem volt országos, és a korösszetétel is csak a hozzájuk fordulók összetételét mutatja és nem a teljes népességét, de így is a lehető legjobb adat, amit eddig tapasztaltunk.

Na de mit tapasztaltak? A tesztet tüdő CT vizsgálattal végezték, ami jelezte a vírus jelenlétét a tüdőben. A vizsgált személyek 8%-ánál találtak koronavírus jelenlétet. A vizsgált személyek kivétel nélkül tünetmentesek voltak. A CT vizsgálat ráadásul csak a még aktív vírus jelenlétet képesek kimutatni, egy korábbi fertőzés már nem mutatható ki. Azaz ha valaki korábban már vírusmentessé vált, az ezen a vizsgálaton nem is derülhetett ki. Azaz a fertőzöttség mértéke akár magasabb is lehet összességében 8%-nál, a már vírusmentes korábbi fertőzöttek miatt.

Pontosabb képet az úgynevezett szerológiai teszteléssel lehetne kapni, ami a vérben a fertőzés következményeként hátramaradt antitesteket mutatja ki. Sajnos ez viszont nem hatékony egy még aktív fázisban lévő fertőzött azonosításában, azaz csak utólag lesz pontosabb képünk.

Na de mit jelent ez a 8%-os belga fertőzöttségi adat?

• Belgiumban a teszt idején 16 ezer igazolt, azonosított fertőzöttről tudtunk
• Belgium 11,5 milliós népességére vetítve 8%-os fertőzöttséggel számolva azonban 920 ezerfertőzött adódik
• a két érték között 57-szeres eltérés adódik, azaz ekkora mértékű lenne a látencia, azaz 100 fertőzöttből csak kevesebb, mint 2-őt detektálnánk
• Belgiumban ekkor az azonosított fertőzöttek és elhunytak aránya 9,2%, azaz látszólag az igazolt fertőzöttekre vetítve ekkora a halálozás (még jelenleg is 2035 elhunytat és 22.194 igazolt fertőzöttet tartanak nyilván)
• amennyiben igaz az 50-szeres látencia, akkor a tényleges halálozási ráta azonban valójában mindössze 0,2% körüli

Kevésnek tűnik? Hihetetlen? Lássunk egy másik esetet.

Múlt héten végre a szomszédos Ausztriában is belekezdtek egy 2000 fős random mintavételes tesztelésbe. Ennek hétfőre lett meg az első eredménye. Az osztrák miniszterelnök bejelentése szerint 1% körül van a mintavétel eredménye. (bár hasznos lett volna két tizedesjegy pontossággal látni az adatot, de azzal számolunk amink van)

Mit mond ez az érték

• Ausztriában az igazolt fertőzöttek száma 12.709
• Az osztrák népesség 8,8 millió fő, azaz 1%-os fertőzöttség 88 ezer körüli esetszámot jelentene a valóságban
• a két adat közötti eltérés 6,9-szeres, azaz jelentősen kisebb látenciát mutat, mint a fenti belga tapasztalat
• csakhogy Ausztriában az elhunytak száma 243, azaz az igazoltfertőzöttekre vetítve mindössze 1,9%, ami jelentősen kisebb érték a belga számhoz képest
• ha ezt az igazolt adatokon alapuló 1,9%-ot 6,9-szeres látenciával elosztjuk, akkor 0,27%-os mortalitási értéket kapunk

Ez pedig már meglehetősen konvergál a belga adattal. 

Nem nagyon van értelmes magyarázat ekkora eltérésekre az igazolt halálozási rátákban, amennyiben nincsen jelentősen túlterhelve az egészségügyi rendszer. (Nyilván ha a rászorulók száma jelentősen magasabb, mint a rendelkezésre álló lélegeztetési kapacitás, akkor ott jelentősen magasabb lehet a halálozás. ) A legkézenfekvőbb magyarázat ezért a jelentősen szóródó mortalitási adatokra az, hogy az egyes országokban jelentősen eltérő a fertőzöttek detektáltsági foka. És ne feledjük, hogy azonosítatlan fertőzöttek a legtöbbet tesztelő országokban is lehetnek.

Összességében sok jel utal rá, hogy a koronavírus valós mortalitása 0,2-0,3% között lehet. 

A mai részben a koronavírus hosszabb távú gazdasági következményéről, az inflációról lesz szó. De most is, mint az előző részben, először távolabbról kell indulnunk. Első lépésben meg kell értenünk, hogy mi is maga a pénz.

Manapság hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a pénz maga érték. Mintha lenne valamilyen abszolút értéke. Ha most azt gondoljuk, hogy ez csak a mai modern, papír pénz korában van így, de régen, az aranypénz korában bezzeg másként volt, annak volt valós értéke, az megint csak téved. A pénz értéke ugyanis valójában abban rejlik, hogy valaki más elfogadja értékként.

A pénz lényegének megértéséhez vissza kell mennünk a pénz előtti korba. Az emberek valaha mindent maguk állítottak elő, azzal rendelkeztek, amit vagy megtaláltak, vagy megtermeltek, vagy elkészítettek. Később az emberek cserélni kezdték a rendelkezésükre álló eszközöket, árukat, javakat. Valakinek több volt valamiből, mint amire szüksége volt, így fel tudta ajánlani másnak, miközben neki meg valami másra volt szüksége, amiből esetleg valaki másnak volt feleslege. Például több búzája volt mint amit meg tudtak volna enni, de nem volt agyagedényük a főzéshez, tároláshoz. Ebben az esetben felkínálták a felesleges búzát az agyagedényekért cserébe. Ha a kínálat találkozott a kereslettel, akkor az üzlet (a csere) létrejött, és mindkét fél elégedett lehetett.

De nem minden esetben találkozott a kereslet és a kínálat. Előfordult, hogy valakinek volt valami olyasmije, amire nekünk lett volna szükségünk, de neki speciel nem volt szüksége arra, amiből nekünk volt feleslegünk. Ha csak cserekereskedelem létezik, akkor néha nagyon sok szereplő közreműködésére van szükség, hogy mindenki megkapja a cserék eredményeképpen a maga szükségletét. És itt jön képbe a pénz.