Ha az átlagos olvasó a koronavírus statisztikákból szeretne eligazodni a ragály halálosságát illetően akkor nincs könnyű dolga. Az igazolt fertőzöttek számához viszonyítva elég széles skálán mozognak az arányok. Az alacsony német 1,9%-tól az olasz 12%-ig. 

Ahhoz hogy igazán tisztán lássunk, szükség lenne arra, hogy felderíthessük az összes enyhe vagy teljesen tünetmentes fertőzöttet is. Ez a korlátos tesztelési kapacitások miatt lehetetlen vállalkozás. Viszont van olyan módszer, amivel ennek ellenére pontos képet alkothatnánk. 

Ez nem más, mint a statisztikában bevett mintavétel módszere. Azaz veszünk egy a teljes sokaságra nézve reprezentatív mintát, és leteszteljük őket. Mit jelentene ez a gyakorlatban? Hát azt, hogy kiválasztunk néhány száz, vagy inkább 1-2 ezer embert, teljesen véletlenszerűen (azaz nem csak olyanokat, akik tüneteket mutatnak), de olyan módon, hogy mind országon belüli földrajzi elhelyezkedésük, mind életkori összetételük megfeleljen a teljes népességnek. Valójában nincsen ebben semmi újdonság, ugyanilyen módszerrel végzik a közvélemény kutatásokat is, csak itt most nem a véleményüket kérdeznénk meg, hanem koronavírus tesztet végeznénk rajtuk.

Amennyiben a mintát helyesen állítjuk össze, és a mérete kellően nagy, akkor a rajtuk tapasztat fertőzöttségi arány megfeleltethető a teljes népességre is. Így valós képet kaphatnánk arról, hogy valójában mennyi fertőzött is van, és ez segítene abban is, hogy pontosabb ismeretünk legyen a tényleges halálozási rátáról is. Ugyanis a fertőzöttek számát illetően óriási a bizonytalanság és az egyes országok eltérő tesztelési intenzitásától függően országok között messze eltérő lehet a felderítetlen, azonosítatlan fertőzöttek aránya, ami magyarázhatja a jelentősen eltérő látszólagos halálozási mutatókat is. Természetesen a halálozási számok sem teljesen pontosak, ennek oka lehet például az, hogy országonként eltérő lehet a halálozási okok definíciója, azaz hogy kit tekintenek a koronavírus miatt elhunytnak. De ezzel együtt is messze a halottak száma tekinthető a legpontosabb, vagy legkevésbé pontatlan számnak. 

Sajnos kevés helyen végeztek eddig ilyen mintavételes random tesztelést. Két ilyen esetről van tudomásom. 

Az első egy brüsszeli kórház kísérlete, aminek valójában mellékhatásként kaptunk adatokat. Ez a brüsszeli kórház koronavírus prevenciós célból minden hozzájuk forduló pácienst tesztelt. Azaz nem csak azokat, akik koronavírus fertőzés tüneteit mutatták, hanem azokat is, akik csont törések, ízületi gyulladás, vagy akár szülés céljából fordultak hozzájuk. Mivel mindenkit szűrtek, így bár nem volt a minta reprezentatív, mert nem volt országos, és a korösszetétel is csak a hozzájuk fordulók összetételét mutatja és nem a teljes népességét, de így is a lehető legjobb adat, amit eddig tapasztaltunk.

Na de mit tapasztaltak? A tesztet tüdő CT vizsgálattal végezték, ami jelezte a vírus jelenlétét a tüdőben. A vizsgált személyek 8%-ánál találtak koronavírus jelenlétet. A vizsgált személyek kivétel nélkül tünetmentesek voltak. A CT vizsgálat ráadásul csak a még aktív vírus jelenlétet képesek kimutatni, egy korábbi fertőzés már nem mutatható ki. Azaz ha valaki korábban már vírusmentessé vált, az ezen a vizsgálaton nem is derülhetett ki. Azaz a fertőzöttség mértéke akár magasabb is lehet összességében 8%-nál, a már vírusmentes korábbi fertőzöttek miatt.

Pontosabb képet az úgynevezett szerológiai teszteléssel lehetne kapni, ami a vérben a fertőzés következményeként hátramaradt antitesteket mutatja ki. Sajnos ez viszont nem hatékony egy még aktív fázisban lévő fertőzött azonosításában, azaz csak utólag lesz pontosabb képünk.

Na de mit jelent ez a 8%-os belga fertőzöttségi adat?

• Belgiumban a teszt idején 16 ezer igazolt, azonosított fertőzöttről tudtunk
• Belgium 11,5 milliós népességére vetítve 8%-os fertőzöttséggel számolva azonban 920 ezerfertőzött adódik
• a két érték között 57-szeres eltérés adódik, azaz ekkora mértékű lenne a látencia, azaz 100 fertőzöttből csak kevesebb, mint 2-őt detektálnánk
• Belgiumban ekkor az azonosított fertőzöttek és elhunytak aránya 9,2%, azaz látszólag az igazolt fertőzöttekre vetítve ekkora a halálozás (még jelenleg is 2035 elhunytat és 22.194 igazolt fertőzöttet tartanak nyilván)
• amennyiben igaz az 50-szeres látencia, akkor a tényleges halálozási ráta azonban valójában mindössze 0,2% körüli

Kevésnek tűnik? Hihetetlen? Lássunk egy másik esetet.

Múlt héten végre a szomszédos Ausztriában is belekezdtek egy 2000 fős random mintavételes tesztelésbe. Ennek hétfőre lett meg az első eredménye. Az osztrák miniszterelnök bejelentése szerint 1% körül van a mintavétel eredménye. (bár hasznos lett volna két tizedesjegy pontossággal látni az adatot, de azzal számolunk amink van)

Mit mond ez az érték

• Ausztriában az igazolt fertőzöttek száma 12.709
• Az osztrák népesség 8,8 millió fő, azaz 1%-os fertőzöttség 88 ezer körüli esetszámot jelentene a valóságban
• a két adat közötti eltérés 6,9-szeres, azaz jelentősen kisebb látenciát mutat, mint a fenti belga tapasztalat
• csakhogy Ausztriában az elhunytak száma 243, azaz az igazoltfertőzöttekre vetítve mindössze 1,9%, ami jelentősen kisebb érték a belga számhoz képest
• ha ezt az igazolt adatokon alapuló 1,9%-ot 6,9-szeres látenciával elosztjuk, akkor 0,27%-os mortalitási értéket kapunk

Ez pedig már meglehetősen konvergál a belga adattal. 

Nem nagyon van értelmes magyarázat ekkora eltérésekre az igazolt halálozási rátákban, amennyiben nincsen jelentősen túlterhelve az egészségügyi rendszer. (Nyilván ha a rászorulók száma jelentősen magasabb, mint a rendelkezésre álló lélegeztetési kapacitás, akkor ott jelentősen magasabb lehet a halálozás. ) A legkézenfekvőbb magyarázat ezért a jelentősen szóródó mortalitási adatokra az, hogy az egyes országokban jelentősen eltérő a fertőzöttek detektáltsági foka. És ne feledjük, hogy azonosítatlan fertőzöttek a legtöbbet tesztelő országokban is lehetnek.

Összességében sok jel utal rá, hogy a koronavírus valós mortalitása 0,2-0,3% között lehet.