Egyre több jel utal arra, hogy a koronavírus valódi halálozási rátája 0,1% és 0,6% között van valahol. A vírus fertőzés látenciája rendkívül magas, elérheti az 50-szeres értéket is. Ez esetben a jelenleg extrém magasnak tűnő olasz halálozás, ami jelenleg 12%-os, a valóságban mindössze 0,25% körül alakulna. Ausztriában pedig az 1,9%-os igazolt esetekre vetített halálozás mellé a mintavételes tesztek 6,9-szeres látenciát mutatnak, ami 0,27%-os tényleges mortalitást jelent.

De amennyiben valóban ilyen alacsony a halálozási ráta, akkor miért tűnik mégis úgy, hogy a helyzet súlyos?

Erre négy magyarázat lehetséges:

• az első, hogy a látencia mégsem akkora, és a halálozási ráta valójában mégis magas
• a második, hogy bár a mortalitás nem túl magas, ám a fertőzöttek magas hányada produkál súlyos tüneteket, azaz arányaiban magasabb a súlyos fertőzöttek mennyisége az influenzával összevetve
• a harmadik lehetséges magyarázat, hogy a koronavírus terjedési sebessége magasabb, így rövidebb időn belül produkál azonos mennyiségű fertőzöttet, azaz rövidebb időintervallumba préselődik be ugyanannyi fertőzött
• végül a negyedik, hogy a koronavírus fertőzés a populáció magasabb hányadát fertőzi meg, azaz a járványcsúcs magasabb társadalmi fertőzöttségi szinten következik be

Nézzük meg a lehetséges magyarázatokat egyesével. A látencia kérdésével most nem foglalkozunk. Nézzük a fertőzötteken belül a súlyos esetek arányának kérdését.

Súlyos esetek aránya

A járvány korábbi fázisában az enyhe esetek aránya 80% körül alakult. Jelenleg az enyhe tüneteket mutató, vagy tünetmentes fertőzöttek aránya az igazolt esetszámokon belül 95%. Az enyhe tünetek arányának csökkenése összhangban áll a tesztelések intenzívebbé válásával, hiszen ennek köszönhetően növekszik az enyhe és tünetmentes esetek felderítettsége is, azaz több ilyen eset kerül a statisztikákba. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg ismert fertőzöttek 5%-a szorul kórházi ápolásra. Ez bár alacsonyabb, mint a járvány korábbi szakaszában detektált 20%, de még mindig egy nagyon magas arány. Azonban erre a mutatóra is igaz, hogy amennyiben a látencia mértéke magas, akkor az azt jelenti, hogy az enyhe vagy a teljesen tünetmentes esetszámokat nem látjuk teljes mértékben. Amennyiben a látencia mértéke valóban 50-szeres, akkor a valós hospitalizációs ráta jelentősen alacsonyabb. Olaszországban az azonosított fertőzöttek 20%-a szorul kórházi ápolásra, ami a látenciát figyelembe véve 0,4-0,5% körüli valós mértéket jelenthet. Ez a mérték már nem tekinthető extrém magasnak, sőt, összevethető a szezonális influenza 1% körüli értékével.

Bár a hospitalizációs ráta (a kórházi kezelésre szorulók aránya) nem kiugró, és nem haladja meg az influenza hospitalizációs rátáját, ám ettől még elképzelhető, hogy a kórházi ápolásra szorulók körében magasabb a súlyos állapotban lévők aránya. Ezt megerősíteni látszik, hogy amíg a szezonális influenzával kórházba kerültek 6-9%-a veszíti életét, addig a kórházban ápolt koronavírus fertőzöttek 15%-a vesztette életét.

A koronavírus kórházi ápolásra szoruló betegeinek 26-32%-a igényel intenzív ellátást. Ezzel szemben a szezonális influenza kórházi ápolásra szoruló betegeinek aránya 10%. Ezek alapján valóban igaz, hogy ugyanakkora hospitalizáció mellett is nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre a koronavírus. Ennek mértéke 2,5-3-szoros. (Azaz ugyanakkora társadalmi fertőzöttség mellett ennyivel magasabb az ellátórendszerre nehezedő nyomás.)

Terjedési sebesség

A terjedési sebességnek is azért van jelentősége, mert egy gyorsabb ütemben terjedő fertőzés még akkor is nagyobb terhet jelent az egészségügyi ellátórendszerre, ha a társadalmi fertőzöttség tetőzése ugyanakkora mértékű (arányú). Ennek az oka, hogy időben összetorlódnak a betegek, és többen igényelnének ellátást egyidejűleg.

Mivel a koronavírus úgynevezett R0 értéke (azaz hogy egy fertőzött hány másikat képest megfertőzni) 2,2, szemben a szezonális influenza 1,3 körüli értékével, ez valóban alátámasztani látszik, hogy a terjedési sebessége gyorsabb. Így ez is egy olyan tényező, ami növeli az egészségügyi ellátórendszer egységnyi időszakra eső terhelését. (A koronavírus tehát gyorsabban produkál ugyanannyi fertőzöttet, mint az influenza. Így az első fertőzöttek még nem gyógyulnak fel, vagy veszítik életüket, mielőtt megérkeznek az újabb fertőzöttek.)

Tetőzési pont

A negyedik lehetséges tényező ami miatt azonos halálozási ráta mellett is nagyobb egészségügyi terhelést okozhat a koronavírus, az a fertőzés potenciális maximuma. Ne felejtsük el, hogy az influenza ellen létezik védőoltás, és bár az oltottság mértéke messze nem 100% (amerikai adatok alapján 37%-os az oltottság), de így is elmondható, hogy az oltás miatt nem minden személy fogékony az influenza vírusra. Ezen felül a korábban influenza fertőzésen már átesettek is rendelkezhetnek immunitással, akik szintén nem képezik ezáltal célcsoportját az influenza vírusnak. Azaz az influenza potenciális vadászterülete jelentősen kisebb, mint a koronavírusnak, ami jelenlegi tudásunk szerint elvileg mindenkit megfertőzhet. Ez a vírus rezisztencia – akár oltás, akár korábbi fertőzés miatti immunitás miatt – ráadásul befolyásolja a terjedés sebességét is, hiszen amikor immunis személlyel találkozik egy fertőzött, akkor annak nem tudja átadni a vírust. Amennyiben azt feltételezzük, hogy az influenza vírusra a társadalom 50%-a immunis, akkor az annyival lassabb terjedési sebességet jelentene, mint ha a társadalom fele karanténban lenne, azaz fele annyian lennének az utcákon.

De ennél fontosabb, hogy az oltottság és korábbi fertőzések miatti immunitás miatt a járványcsúcs még elméletileg sem lehet a társadalom 100%-a. Az influenza évente 13-18%-át fertőzi meg a népességnek. A 2009-es H1N1 járvány során a becsült fertőzési csúcs 24% körül volt. A koronavírus esetén egyelőre nem tudjuk, hogy hol fog tetőzni. Amennyiben a 0,25%-os mortalitási rátából próbálunk visszaszámolni, akkor Olaszországban 6 milliónál több fertőzött lehet. Ez a népesség 10%-a. (Mivel észak-Olaszországban van a járvány gócpontja, ezért lokálisan ott ennél magasabb lehet már a fertőzöttségi szint.) Mindenesetre elképzelhető, hogy magasabb társadalmi fertőzöttségi szinten tetőzik a járvány, azaz összességében több lehet a fertőzött. (így közel azonos hospitalizációs ráta mellett is többen szorulhatnak kórházi ellátásra)

Összegezve úgy néz ki az adatokból, hogy bár érdemben nem mutat szignifikánsan magasabb halálozást a koronavírus, mint a szezonális influenza (bár egy 2,5-3-szoros különbség azért vélhetően létezik), ám az egészségügyi ellátórendszerre több okból is nagyobb terhet ró.

• ugyanannyi fertőzött esetén is legalább háromszor annyian szorulnak intenzív ellátásra
• a vírus gyors terjedési sebessége miatt több beteg szorul egyidejűleg ellátásra, időben összetorlódik a járvány az influenzával összevetve
• és lehetséges, hogy magasabb társadalmi fertőzöttségi szinten fog tetőzni, bár ez utóbbi egyelőre kérdéses.

Na de miért fontos mindez?

Nos azért, mert a karantén intézkedések szükségessége, indokoltsága és hatékonysága mind összefügg a fentiekkel.

Mindenki a tesztelés fontosságát hangsúlyozza. De fontos látni, hogy a tesztelés csak egy járvány első időszakában hatékony eszköz. Amikor még kevés a fertőzött, és őket kell felkutatni és izolálni. De amikor már tömeges méretű a fertőzés, akkor már nincs hozzáadott értelme a tesztelésnek, legfeljebb annyiban segít hogy tisztább képet kapunk a valós esetszámokról. De beavatkozásra már nem alkalmas.

Egy 15-20%-os társadalmi átfertőződöttség mellett pedig már a tömeges karantén intézkedések veszítik értelmüket. Egy ilyen esetben hiába alacsony intenzitásúak a társas kapcsolatok, potenciálisan már minden harmadik-negyedik háztartásban ott van a vírus (hiszen ilyen esetben már minden ötödik, vagy hetedik ember fertőzött), így a terjedés már háztartáson belül is folytatódik, érdemi lassulás a terjedésben már nem érhető el.

De talán ennél is fontosabb, hogy a karantén intézkedések megállítani nem tudják a vírust, legfeljebb segítenek lassítani a terjedését. De a terjedés lassítása nem öncél, hanem azt szolgálja, hogy az egészségügyi ellátórendszer kapacitásai ne terhelődjenek túl. Azaz a lezárások intenzitásával lehetőség szerint arra kell törekedni, hogy a fertőzés a nem veszélyeztetett csoportokban fékezett sebességgel terjedhessen, maximum közelében tartva az egészségügyre nehezedő nyomást. Amennyiben az egészségügy messze a kapacitásai alatt van terhelve, az hibás döntés, hiszen ez azt jelenti, hogy a járvány lefutása szükségtelenül hosszabb lesz. Abból kiindulva, hogy a járvány tetőzése a karantén intézkedésektől függetlenül azonos mértékű lesz. Azaz a társadalomnak ugyanakkora hányada fertőződik meg, csak karantén intézkedésekkel ez hosszabb idő alatt megy végbe. A gazdasági károk minimalizálásához azonban a lehető legrövidebb korlátozási időszakra van szükség.

Így az ideális helyzet az, amikor olyan sebességgel terjed a fertőzés, ami a lehető legrövidebb, de még nem okozza az egészségügyi kapacitások összeomlását.

Olaszországban a fentiek alapján vélhetően túl későn hoztak korlátozó intézkedéseket, amikor már magas szintű volt a társadalmi fertőzöttség, míg Magyarországon indokolatlanul szigorúak a korlátozások, abból kiindulva, hogy mennyire messze vagyunk az egészségügyi kapacitásaink felső korlátjától.

Összességében úgy tűnik az adatokból, hogy bár a koronavírus halálozási aránya nem ad önmagában okot aggodalomra, de a járvány gyors lefutásával átmenetileg túlterhelődhetnek az egészségügyi kapacitások. A túlterheltség mindenesetre nem érhetné el a több százszoros méreteket, mivel a fertőzöttség sokkal magasabb, mint az a statisztikákból látszik.

Azt már majd a jövő dönti el, hogy az így megmentett életek száma mennyiben lesz arányban a gazdasági károkkal, amelyeket ennek érdekében vállalt fel a világ.