Néhány ismerősöm kérte, hogy segítsek nekik megérteni, hogy mi is történik most a világgazdaságban a koronavírus másik csataterén. Először is megpróbálom megmagyarázni, hogy hogyan működik a gazdaság, és ezt követően lehet megérteni, hogy mi okoz bajt és mit jelent egy recesszió (visszaesés) vagy egy válság (krízis, azaz jelentős visszaesés).

A GDP, ami a gazdasági teljesítmény mutatószáma, látszólag valami elvont misztikus fogalomnak tűnhet, pedig valójában pofon egyszerű. Arról szól, hogy mekkora értéket állít elő a gazdaság, azaz a számok nyelvén mennyi áru és szolgáltatás cserél gazdát pénzben kifejezve. Ha veszel egy kiló almát 300 forintért, akkor az 300 forint értékű GDP. Leegyszerűsítve.

Ami a cégeknek bevétel (és ezáltal GDP), az a másik oldalon a fogyasztóknak és beruházóknak kiadás. Azaz a gazdaság attól működik, hogy mindenki költ. Ennek a sok költésnek, az összessége az úgynevezett aggregált (összegzett) kereslet. Innen már könnyű belátni, hogy ha összességében a társadalmi szereplők kevesebbet költenek, akkor a cégeknek kevesebb lesz a bevétele, ami gazdasági visszaesést okoz. (Ennek az ellenkezője is igaz, azaz ha többet költünk, azaz nő az összegzett kereslet, akkor a gazdaság bővül.)

Na de miért baj, ha a gazdaság kisebb egy kicsit? Mit számít ha a GDP kisebb számot mutat? A válasz megint egyszerű. Hiszen ha egy cégnek csökken a bevétele, akkor annak három következménye lehetséges:

• csökken a profitja
• csökkenti a költségeit
• csődbe megy

A fenti három nem egymást kizáró lehetőség. (Először a profit csökken, utána mindenki megpróbál kiadást csökkenteni, végül, ha annyira visszaesik a bevétel, akkor csődbe megy.)

Ha egy cég csökkenti a kiadásait, azt két hatást is eredményez: csökkenti a munkabér tömeget, azaz vagy elküldi az alkalmazottakat, vagy jobb esetben fizetés nélküli szabadságra küldi őket, esetleg csak csökkentett munkaidőt (és ezáltal csökkentett fizetést) vezet be.

A másik lehetősége a kiadás csökkentésre, ha csökkenti a saját céges beszerzéseit, kevesebb alapanyagot vásárol, elhalasztja a beruházásait. Ami viszont az őt kiszolgáló cégeknél okoz bevétel kiesést. (Ez az úgynevezett értéklánc) A hatás így tovább gyűrűzik a teljes értékláncon. (Hasonlóan, mint a biológiában, ha eltűnik a plankton, akkor nincs mit enni a kis halaknak, így nem lesz mit enni a nagyobb halaknak, végül éhen hal a cápa is. Így kell a tovagyűrűző hatást elképzelni.)

Emiatt pedig a többi cég is kiadást csökkent és létszámot csökkent. A munka nélkül, vagy fizetés nélkül, esetleg csökkentett fizetést kapó munkavállalók értelemszerűen nem tudnak annyit fogyasztani, annyit költeni, vásárolni, így ismét újabb cégeknek csökken a bevétele, és így tovább.

Leegyszerűsítve egy gazdasági válság a fogyasztás jelentős csökkenését jelenti. A különbség recesszió (kis mértékű kereslet csökkenés) és gazdasági krízis között a mértéke. Ha egy cégnek kis mértéken csökken a bevétele, akkor kiadást csökkent, de túléli. Így ha fordul a széljárás akkor vissza tud állni a korábbi szintre. Ha viszont a bevételeinek csökkenése drámai, akkor csődbe megy, és ekkor már hiába jön a fellendülés, egy becsődölt cég nem tud újra indulni. Ha sok cég csődöl be, akkor a gazdaság tartós, csak lassan kiheverhető károkat szenved. (Hasonlóan, mint az élő szervezetek oxigén ellátása. Átmeneti oxigénhiány elviselhető tartós károsodás nélkül, és ha ismét oxigénhez jut, akkor kiheveri. De ha az oxigénhiány elhúzódik, akkor a szövet elhal, és akkor sem éled újjá, ha újra oxigénhez jut.)

Épp ezért a legkritikusabb most pótolni a kieső összegzett keresletet, azaz pénzt juttatni az oxigénhiányban szenvedő cégeknek, hogy ne csődöljenek be. Ezen dolgozik a világ összes kormánya. Kvázi pénzügyileg lélegeztetni kell a gazdaságot, hogy elkerüljük a szövetek tartós károsodását (a cégek tömeges csődjét) amíg nem áll helyre a normális keringés.

A hirtelen megugró munkanélküliségi számok a gazdaság fuldoklását jelzik. A pénzáramlás leállása miatt a cégek a túlélés érdekében azonnali és drasztikus költség csökkentést hajtanak végre. Ez a cég mikro szempontjából érthető (ez az egyéni túlélésük záloga), de a kiadásaik csökkentésével az értéklánc többi szereplőjére is tovább fröcskölik a hatást, így a folyamat sajnos öngerjesztő és exponenciális.

Na de honnan van pénz a gazdaságban? Hogyan tűnik el a pénz? És hogyan lehet pótolni?

A gazdaságban megtermelődő értékek pénzbeli ellenértéke leegyszerűsítve két tényező szorzata. Mennyi pénz van a gazdaságban és ezek milyen gyakorisággal cserélnek gazdát. (ez utóbbit hívják a pénz forgási sebességének) Az első, a pénzmennyiség könnyen megérthető, a második érdekesebb. Hiába van ugyanis két gazdaságban ugyanannyi pénz, ha az egyikben többször cserél gazdát, akkor ott magasabb lesz a GDP, magasabb a jólét.

Képzelj el egy 4 tagú falut. A faluban van egyetlen darab 1000 forintos bankjegy. Azaz ennyi a pénz mennyisége. A falu egyik tagja kifesteti a kerítését és ezért fizet 1000 forintot. Ha más tranzakció nem történik, akkor a falu GDP-je 1000 forint.

Most képzelj el egy másik, szintén 4 tagú falut. Itt miután kifestette az egyik a kerítését, a festő elmegy a boltba es vesz új festéket újabb 1000 forintért. A boltos rendel az asztalostól szintén 1000 forintért új polcokat, az asztalos vesz húst 1000 forintért, majd a boltos felvásárolja a gabonát újabb 1000 forintért.

Jól látható, hogy bár mindkét faluban ugyanannyi a pénz mennyisége, a második faluban sokkal nagyobb a GDP, és sokkal több a szereplők bevétele, jövedelme. Mindenkinek nagyobb a jóléte, többet tudnak fogyasztani. Miért? Hát mert gyorsabban cserélt gazdát a pénz. Ez az egyszerű példa jól mutatja, hogy a gazdaságban nem csupán a pénz mennyisége a döntő, hanem a pénz körforgása.

Ma a mostani helyzetben (mármint egyelőre, rövid távon) ezzel van a gond. A pénz nem cserél gazdát a szereplők között. Részben azért, mert kötelezően be kellett zárniuk, vagy elapadtak a vevők. Így hiába van a gazdaságban ott a pénz, az nem forog. (Hiába van vér a testben, ha nem kering.)

És lassan már eljutottunk a kérdésed megválaszolásáig, hogy mennyiben más ez a mostani krízis, mint például a 2008-as.

Azt már talán látod a fentiekből, hogy a gazdaság egy igen érzékeny, magas fokon összedrótozott ’szervezet’. Így bármilyen zavar a rendszer működésében komoly hullámokat vethet. Recesszió és válság így sokféle kezdeti zavar miatt bekövetkezhet. Ezek a teljesség igénye nélkül lehetnek: a hitelezés hirtelen leállása, vagy súlyos visszaesése, krónikus túltermelés miatti bekövetkező jelentős kereslet csökkenés (pl. egy ideig mindenkinek kell iPhone, de ha már mindenkinek van, akkor visszaesik a kereslet), hirtelen megforduló külföldi tőkebeáramlás (azaz hirtelen tőke kiáramlás), stb. Gyakorlatilag bármi okozhat gazdasági zavart, ami miatt lecsökken a pénz mennyisége, vagy annak áramlási sebessége.

A hirtelen tőke kiáramlás egy országból (mint az 1997-es kelet-ázsiai válság) vagy a hitelezés leállása (mint a 2008-as) mind a pénz mennyiségét csökkentette. A mostani krízis a forgási sebességet. A hatás rövidtávon ugyanaz, de a lefolyásban van különbség.

Elsőként nézzük meg a 2008-as eseményt. Ha egy gazdaságban nincsen hitel, akkor minden szereplő csak azt a pénzt tudja elkölteni, amig megkeres. (a kereslet így kisebb, vagy egyenlő a szereplők bevételeivel, hiszen lehet, hogy valaki nem költi el, hanem megtakarítja, félreteszi.) Ha van hitel, akkor a szereplők töbet tudnak elkölteni rövid távon, mint a bevételük. Ezt persze a jövőbeli jövedelmeik terhére teszik, kvázi előrehozzák a jövőbeli fogyasztásukat. Így a hitelezés rövid távon növeli a gazdasági aktivitást, de ha túl sok a hitel, azaz a hiteláramlás nettó összege negatív (azaz többet törlesztenek, mint amennyi új hitelt felvesznek) akkor az összesített kereslet alacsonyabb lesz a jövedelmek, bevételek összegénél.

Mi történt 2008 előtt? Rengeteg hitel áramlott a gazdaságba, így jelentősen magasabb volt az összegzett kereslet, mint azt a jövedelmek, bevételek lehetővé tették volna. Majd 2008-ban befagyott a hitelpiac, és a társadalom és a gazdaság hirtelen nettó hitel felvevőből, nettó hitel törlesztővé vált. Azaz a kereslet hitelből finanszírozott része hirtelen eltűnt. És mint azt fentebb már láttuk, ha nem költünk, akkor valakinek az értéklánc valamely pontján csökkenni fog a bevétele. És már kezdődik is a kiadáscsökkentés annak tovagyűrűző hatásaival.

Na ez volt 2008-ban. Ez lassabban teljesedett ki, hiszen a kereslet nem állt le a Lehman csőd után. 2008 karácsonyán még Magyarországon rekordot döntött a kiskereskedelmi forgalom. Szépen lassan gyűrűzött be, ahogy eltűntek a hitelből finanszírozott vásárlások és beruházások.

Ott a gyógymód így a hitelezés mielőbbi újraindítása volt. Ami persze nem ment könnyen, mert egy túlságosan eladósodott gazdaságba nem lehet még több hitelt fecskendezni. Így el kellett telnie időnek, amíg a gazdaság szereplői leépítették (visszafizették) hiteleik egy részét. De az összesített kereslet bár súlyos mértékben csökkent, de nem zuhant zéróra.

Most ehhez képest a helyzet más. Nem biztos, hogy rosszabb, de az biztos, hogy jelenleg nagyon súlyos. Itt ugyanis nem a pénz mennyisége csökkent, hanem maga a fogyasztás zuhant meg, esetenként abszolút zéróra. Bezárt éttermek, kijárási korlátozások, ezek a 2008-at követő időszaknál sokszorosan durvább mértékű bevétel kiesést okoznak, amíg a rendelkezések érvényben vannak.

A jelenlegi akkut fázisban így a krízis sokkal, de sokkal súlyosabb, mint 2008 után bármikor volt. Az 1 millió dolláros kérdés, hogy meddig tart az akkut fázis. Ha relatíve rövid lesz (és arra még visszatérek, hogy mi a rövid és mi a hosszú), akkor a hosszútávú hatások mérsékeltek maradhatnak, (de ekkor is súlyos károk keletkeznek). Ebben az esetben amint megszűnnek a korlátozások, akkor a legtöbb iparágban, és területen visszaállhat relatíve gyorsan a normál gazdasági forgalom. (mint ha csak hosszú időre visszatartottuk volna a lélegzetünket, hiszen nem ájultunk el és nem fulladtunk meg). Ebben a forgatókönyvben nincsenek tömeges csődök, és tömeges munkanélküliség, vagy ha munkanélküliség van is, de gyorsan felszívja újra a gazdaság a munkaerőt, amint visszatér a normalitás. Ebben az esetben a gazdaságnak van egy brutális csökkenése a második negyedévben a kieső gazdasági aktivitás miatt, de nincsenek szignifikáns tartós károk.

Ha az akkut fázis elhúzódik, akkor sok vállalkozás csődbe megy, a munkanélküliség tartósan magas szinten ragad, és akkut fázis elmúltával sem tér vissza az összegzett kereslet a korábbi szintre, hanem hosszú időre és lényegesen alacsonyabb szinten ragad.

Az első forgatókönyv rövid távon nagyobb zuhanást jelent, mint 2008, de gyorsan elmúlik. A második forgatókönyv viszont sokkal komolyabb visszaesést jelentene. A nagy kérdés, hogy mennyi szövet hal el a mostani oxigényhiány miatt.

A jó hír, hogy a hitelpiacok nem záródtak el – persze a bankok egy lyen helyzetben szigorúbban adnak hitelt, mert bizonytalanabb hogy ki fogja tudni visszafizetni – de összességében strukturális probléma nem keletkezett a hitelpiacokon. Ez mindenképpen komoly előny 2008-hoz képest, mert gyorsabb lehet a helyreállás (nem záródnak el a hitelcsapok, nem mennek fel a kamatok mint ahogy Magyarországon eltűntek az olcsó devizahitelek, és nincs túlzott eladósodás, ami miatt indokolt lenne a következő időszakban nettó hiteltörlesztés, nettó hitelfelvétel helyett). Persze a gyors is relatív, mert akkor országtól függően 4-7 év volt a kilábalás.

A rossz hír, hogy a kereslet kiesése drámai mértékű, így kérdés, hogy a vállalkozásoknak mennyi likvid, elkölthető pénz tartaléka van, hogy elkerülje a csődöt (azaz mennyi ideig tudják visszatartani a lélegzetüket). Sajnos sok esetben ez az időtáv rövidebb lesz, mint a karantén korlátozások időtartama.

Ugyanez igaz a háztartásokra is, hogy meddig tudják a víz felett tartani magukat jövedelem nélkül, és mikortól kezdenek nélkülözni.

Most már nagyjából látod a probléma keretét. A végére tegyünk egy próbát, hogy lássuk a sokat emlegetett relatív időtartam kérdését.

A mostani intenzív korlátozások miatt becsüljük meg, hogy az összegzett keresletnek mekkora hányada esik ki az akkut fázis alatt. A lakossági fogyasztás szignifikáns része esik ki, hiszen élelmiszert ugyan mindenki vásárol, meg az előfizetés jellegű szolgáltatások zavartalanul működnek, de lapostévét, vagy autót nem most fognak vásárolni. Étterembe, szállodába sem most utaznak. A vállalatok beruházásai hosszabb átfutási idővel működnek, így a nagyobb beruházások nem állnak le, de a kisebb, és a gyakori, rendszeresebb beszerzések elmaradhatnak.

Ha az aggregált keresletnek csak a 30%-a esik ki a mostani napokban, akkor ez azt jelenti, hogy ha április végén feloldanák őket, és a későbbi hatás már csak -5% lenne májusban és júniusban – ez meglehetősen optimista scenárió lenne – akkor a második negyedévben a GDP (de talán kifejezőbb gazdasági aktivitást mondani) -13% lenne. (2008 után a mélypont Magyarországon 2009 második negyedévében volt, -7,6%-kal)

Ha a kereslet kiesés mértéke 50%, és május végéig tartanak a korlátozások, majd júniusban már csak 5% a hiányzó kereslet, akkor a második negyedév eredménye elképzelhetetlen -35% lenne…

Ez utóbbi kataklizmikus rombolást okozna… A gazdaság nem képes átvészelni több hónapos időszakot szignifikáns (30-50%-os) kereslet csökkenés mellett. A lélegzetünket vissza tudjuk tartani egy ideig, de korlátlan ideig nem.

Ezért mondom én azt, hogy értem a járvány fenyegetését, de van egy pont, ahol a járvány megfékezésére tett erőfeszítések már több kárt okoznak, mint maga a járvány. Az a gyógymód, ami több kárt okoz, mint amennyit megold, az nem jó gyógymód. A világ súlyos és tartós károsodás nélkül nem bír ki hónapokat ilyen körülmények között.