Már régóta ki akartam írni magamból a Balatonnal, azaz a balatoni turizmussal kapcsolatos gondolataimat. Nehéz persze egy komplett elemzést sűríteni egy néhány száz szavas blogposztba, de azért igyekszem egyszerre tömör és mégis lényeges helyzetelemzést adni. 

A Balaton valahogy minden magyarnak szívügye, egyfajta közös kincsünk. A 'magyar tenger' az identitásunk része. Mégis valahogy az az érzésem, hogy úgy viszonyulunk hozzá, mint egykor a Tanú című filmben a 'magyar narancshoz': "kicsit savanyú, kicsit kicsi, de a miénk". Bár szeretjük, de mégis mindig elégedetlenek vagyunk vele. Nincs év, hogy ne arról szólnának a hírek, hogy 'fejlődik' a balatoni vendéglátás, végre vannak újhullámos éttermek és strandbüfék. Ám mégis, ha találomra beülünk egy balatoni étterembe, vagy betérünk egy strandbüfébe, akkor a klasszikus 30 évvel ezelőtti retró hangulatot fogjuk jó eséllyel kapni. Persze a fejlődésről szóló cikkekben mindig szerepel néhány klassz hely, de az átlagos és általános balatoni tapasztalat sajnos mégsem ez. Az a néhány fecske nem csinál nyarat. 

Pedig igény az lenne rá. A tó körül talán egyedüliként Balatonfüredről mondható el, hogy igényes, korszerű, minőségi helyekkel van tele, ami megállja a helyét nemzetközi összehasonlításban is. Ez látszik is a füredi szállások kihasználtságán is, mert Füred az a hely, ahol a kereslet a főszezonban messze meghaladja a kínálatot. Sőt, Füred és térsége az a hely a Balaton körül, amit külföldi turistáknak is el lehet adni. Ezt jól mutatja, hogy a külföldiek aránya az eltöltött vendégéjszakák közül Füreden 42%, míg Siófokon csak 27%, Balatonlellén pedig már csupán 20%. Fürednél magasabb külföldi részesedést csupán Tihany (49,5%) és Hévíz (66%) tud felmutatni.

Röviden az a baj a Balatonnal - bármennyire is fáj ezt kimondani - hogy egyszerűen túl provinciális, gagyi, alacsony minőségű. És még mielőtt valaki azzal jönne, hogy nekem biztos aranykanál van a számban és nekem csak Dubai, meg Bali a megfelelő, gyorsan megjegyzem, hogy nem így van. Nem törvényszerű ugyanis, hogy a Balaton ilyen legyen. Balatonfüred a kiváló példa, hogy lehetne ez másként is. Meg egyébként is: akkora elvárás lenne, hogy legyen nyugágy a strandon, meg normális minőségű hotel?

A Balaton (Füred kivételével) egyszerűen nem tartott lépést a világ turisztikai szolgáltatásainak fejlődésével, hanem - nagy általánosságban - leragadt ott ahol volt a 80-as évek végén. Sem a szállások, sem az éttermek (tisztelet a kivételnek), sem a strandok minősége és színvonala nem versenyképes a Balaton versenytársainak tekinthető helyek kínálatával. És ami legalább ennyire fontos: nem felel meg és nem elégíti ki az egyre jobb módú, és egyre igényesebb magyar középosztály igényeit sem. A kettő nyilván nem független egymástól, hiszen a jómódú középosztály látott már világot, és van összehasonlítási alapja, hogy mit várhat el egy hasonló nyári vízparti desztinációtól. Horvátország, Görögország, vagy akárcsak Bulgária tengerpartjai, vagy a szomszédos Ausztria Wörth-i tava mind természetes versenytárs, és jogos összehasonlítási alap. És ezekből az összehasonlításokból a Balaton nem jön ki túl előnyösen.

Fűben fekvés vs párnázott nyugágyak

Vegyük például elsőként a strandokat. Értem én, hogy romantikus dolog a fűbe leterített pokrócon feküdni egész nap a strandon, és hogy mi akik úgy nőttünk fel, hogy ez volt  természetes, azt gondoljuk, hogy ez a természetes 2021-ben is, de ez nem igaz. Elfogadom, ha valaki ezt preferálja. De nézzünk szembe a ténnyel, hogy ha ma valaki elmegy egy tengerparti nyaralóhelyre, akkor teljesen alap, hogy előre kihelyezett párnázott nyugágyak és napernyők közül választhat. Most persze valaki biztosan felszisszen, hogy de hát van a balatoni strandokon is nyugágy. Persze. Marika néni vigyáz rá valahol a sarokban, és ha felkutatod és elzarándokolsz oda, akkor hajlandó odaadni, ha éppen ott van egyáltalán, amit persze te magad cipelhetsz oda ahova akarsz. Puha matrac? Ugyan. Örülj neki, hogy van kemény műanyag ágyad. Napernyő nyújtotta garantált árnyék? Lófaszt. Ha időben érkezel és nincsenek sokan, akkor talán találsz árnyékot egy fa tövében. Erre lehet mondani, hogy akkora probléma ez? Kétségtelenül vannak ennél komolyabb problémák az életben, meg Etiópiában éheznek az emberek, de egy középosztálybelinek ez igenis fontos. És ha nem kapja meg az elvárt színvonalat a Balatonon, akkor majd elmegy oda, ahol viszont igen. Persze ettől még le fog menni a Balatonra néhány hétvégére, mert az otthon ülésnél jobb azért, de nem ott fog eltölteni egy 7 napos fő nyaralást. 

Nonszensz, hogy a Balatonon egyetlen olyan hely van, mint a tihanyi Plage18, és ezt itt luxusnak nevezik. Ez valójában nem luxus, hanem az elvárható normális színvonal. Miért nincs több ilyen strand a Balatonnál?

Minden évben hallhatjuk, hogy hány strand újult meg. De a strandok 'megújulása' általában kimerül abban, hogy új térkövet tesznek le, meg ültetnek néhány tő virágot... 2021-ben úgy kellene a legtöbb balatoni strandnak kinéznie, mint ahogy a Plage18.

Hétvégi desztináció lett a Balaton és ez baj

Bizony sajnos a Balatonból hétvégi célpont lett. Ezt mutatják a számok is. A Balatonon az átlagosan eltöltött éjszakák száma mindössze 3. És ezt a belföldi vendégek valójában lefelé húzzák. Amíg a vendégek kevesebb, mint 25%-a külföldi, addig ők adják a vendégéjszakák több, mint 35%-át. Azaz több időt töltenek el a tónál, mint a hazai vendégek. Jól példázza ezt pár település egyedi adata is: Balatonlellén például mindössze a vendégek 12,9%-a külföldi, de ők adják a vendégéjszakák 20%-át. 

A Balaton kulcs problémája, hogy nem elég hosszú a szezon. Ez kétségtelenül komoly probléma. Ám ezt tovább súlyosbítja, ha a szezon valójában nem is 8-10 hét, hanem mindössze 8-10 hétvége. Érthetően nem lehet hatékony vállalkozást építeni egy olyan környezetben, ahol hétvégente a kapacitások duplája is kevés lenne, utána hétközben pedig csak lézengenek a vendégek. 

Eltűntek a külföldiek

Ma már szinte elképzelni is nehéz, de 2002-ben még a vendégeknek csupán a 35%-a volt belföldi, azaz magyar nyaraló. Ehhez képest 2018-ra a belföldi vendégek részaránya 76%-ra nőtt. Vagyis inkább helyesebb azt mondani, hogy a külföldiek aránya 65%-ról, 24%-ra zuhant. Gyakorlatilag a Balatonra látogató külföldiek kétharmada eltűnt. Ez drámai változás. (És ehhez még meg kell jegyezni, hogy a megmaradt külföldi vendégek sem feltétlenül olyanok, akik a balatoni turizmusnak fenntartható hasznot hajtanak, elég például a Balaton Soundra látogató külföldiekre gondolni. Ha őket levonjuk, akkor a helyzet még kiábrándítóbb.)

A Balatont, mint turisztikai desztinációt a belföldi vendégek egyszerűen nem tudják megfelelő színvonalon eltartani, mert nem képviselnek elégséges fizetőképes keresletet. A külföldiek nélkül a Balaton egy a nemzetközi versenyben leszakadó turisztikai desztináció, ami az elmúlt 2 évtizedben folyamatosan elsorvadt. 

Kell egy balatoni reptér!!!

A külföldiek eltűnésének persze sok oka van. Leomlott a berlini fal, így a kelet- és nyugatnémetek immár nem csupán a Balatonnál tudnak találkozni egymással. Plusz kinyílt a világ, így a kelet-európai népek is már bárhová utazhatnak, nem akadályozza őket a vasfüggöny. A rendszerváltás után elcsábította az utazókat Görögország, Olaszország, Tunézia és a nagyvilág többi turisztikai célpontja. 

A szellemet nyilván nem lehet visszatuszkolni a palackba, tudomásul kel venni, hogy megváltozott a turisztikai piac kínálata, sokkal nagyobb lett a választék nyaralási célpontból, és ezáltal a vendégek keresleti szokásai is változtak. El kell fogadni, hogy a belföldi nyaralók egy növekvő részét is el fogják csábítani a külföldi helyszínek. Így a kieső vendégeket csak külföldi vendégek idecsábításával lehet pótolni. 

És itt érkezünk el az egyik legkritikusabb ponthoz: a Balatont a nemzetközi turizmus szempontjából egyszerűen nem lehet megközelíteni. A turizmus elmúlt 2-3 évtizedes trendje, hogy egyre inkább repülővel utaznak az emberek világszerte. A repülés költsége drámaian lecsökkent, luxustevékenységből a középosztály számára is elérhetővé vált, sőt a fapados repülés forradalmának köszönhetően soha nem látott módon vált olcsóvá és mindennapossá a repülés. Épp ennek köszönhette például Tunézia is a sikerét, hiszen a Földközi-tenger túloldalán fekve igencsak nehéz lett volna autóval megközelíteni. De ugyanez az oka a görög szigetek soha nem látott népszerűségének is, vagy a bolgár tengerpart sikerének is. Repülővel Európán belül bárhová el lehet utazni alig 2 óra alatt. 

Érthető, ha a jómódú nyaralók egyre kisebb hányada akar egy egész napot, vagy pláne megalvással 2 napot utazni a nyaralására. Autóval az 1 napos távolság, ami még vállalható, az legfeljebb ~800-900 kilométer. Ha valami ennél messzebb van, azt már az átlagos utazók nem szívesen vállalják. Azaz a Balaton potenciális vendégköre repülőtér hiányában a tó körüli legfeljebb 800 kilométeres sugarú körre korlátozódik. Pedig ha repülővel megközelíthető lenne, akkor a potenciális célpiac kiterjedne teljes Európára. Egy Berlinben, Stockholmban vagy Varsóban élő család számára a Balaton ma egyszerűen nem opció. Repülős megközelíthetőséggel viszont reális lehetne. 

Mit jelent az, hogy repülővel megközelíthető? Hiszen mondhatná bárki, hogy Ferihegyen ott a reptér, meg Bécsben vagy Pozsonyban is. Na persze. Csakhogy Siófok Ferihegyről 1 óra 20 perc, már ha éppen nincs dugó az M0-áson, meg az M7-esen. Egy nyaraló nem akar a repülés után még órákig rostokolni egy transzfer buszban, egy egyéni utazó számára meg kb a rémálom lenne eljutni a budapesti reptérről a Balatonra. Ilyen macerát 2021-ben egy középosztálybeli nyaraló nem fog bevállalni. 

A reptérnek maximum 40-45 percre kell lennie a végső célállomástól, és taxival is megfizethetőnek kell lennie a transzfernek. A Balaton nemzetközi turisták számára is vonzó régiója a keleti medence, Füred és Siófok térsége. Ezért nem igazán jön szóba a Hévíz-Sármelléki reptér, bár kezdésnek jó lehetne. Veszprém mellett a szentkirályszabadjai volt katonai reptér, Siófok jelenleg füves reptere, vagy esetleg Székesfehérvár mellett a börgöndi reptér jöhetne szóba, mint a Balaton keleti kapuja. Székesfehérvár még budapesti forgalom kiszolgálásában is használható lenne, így egy ottani reptér a nyári szezonon kívül is életképes lehetne. 

Minőségi hoteleket!

Közhely, de fontos, hogy a Balatonon szánalmasan kevés a minőségi szálláshely. Egy berlini középosztálybeli nem fog eljönni a Balatonra, hogy Marika néni zimmer ferijében szálljon meg. Ők képesek és hajlandóak is sokat fizetni, de el is várják a minőségi szolgáltatást. Elszomorító például, hogy a Balaton egyik legprémiumabb lokációjában, a siófoki Aranyparton ma a Lidó, meg a Hungária színvonalú szállodák üzemelnek. De a sort lehetne sorolni a végtelenségig az igénytelenebbnél-igénytelenebb, de elsőosztályú helyeken fekvő szállodákkal, mint például a siófoki Ezüstparton közvetlenül a parton fekvő Part Hotel, vagy Balatonfüreden a Marina hotel. Botrány, hogy 2021-ben ilyen kiváló lokációkban ilyen színvonaltalan hotelek működnek, és keltik a Balaton rossz hírét...

Eközben Bulgáriában - tehát nem a gazdag Nyugaton - az Aranyhomokon olyan minőségi szállodák sorakoznak egymás mellett, mint a Grifid lánc Vistamar, meg Metropol hoteljei, tetőre helyezett infinity pool-okkal. 

Persze van néhány igényes szálloda a Balatonon is, de fájdalmasan kevés. Pedig a Balaton természeti adottságai alapján igenis alkalmas lenne nemzetközi turisták idecsábítására is. De igénytelen hotelekbe, igénytelen strandokra és igénytelen éttermekbe nem fognak eljönni - reptér hiányában - elautózni 1-2 napot a fizetőképes, vastag pénztárcájú külföldiek. 

Nincs Balaton-koncepció és nincs is gazdája a térségnek

Bár évről-évre mindig nagy csinnadrattával bejelentik, de valójában a Balaton, mint turisztikai 'termék', már sok éve koncepció nélkül organikusan 'fejlődik', vagy inkább sorvad. Egyáltalán nincs vízió, nincs kitalálva, hogy mit kellene kezdeni vele. Így marad az organikus változás, azaz a külföldiek elapadása, és a hétvégi desztinációvá degradálódás. Ebből következően a fizetőképes kereslet csökkenése, és a szolgáltatási színvonal stagnálása, nemzetközi viszonylatban leszakadása. Ami még inkább elriasztja a fizetőképes és igényes középosztályt, tovább fokozva a tó körüli turizmus hanyatlását. 

Az is probléma, hogy a Balaton-brand nem kellően ismert a külföldi célpiacokon, ami persze érthető, ha zéró marketing tevékenységet folytatunk... Egyáltalán, meghatároztuk, hogy ki a Balaton célközönsége, és hol vanak ezek a küldő piacok? Sajnos nem hogy a válasz nincs meg erre, de még a kérdést sem tette fel senki...

Ezen persze nem segített, hogy az elmúlt években kitalálták, hogy a Balatont borturisztikai desztinációvá kell alakítani, mondván, abban van a jövő. Bár Badacsony környékén ez valóban reális lehetőség, ám az egész Balaton esetében ez totális tévút. 

A szezon növelése valóban kívánatos cél, de be kell látni, hogy a közép-európai időjárás mellett tömegeket nem lehet a tópartra csábítani augusztus után. Kérdés, hogy ez valóban vállalhatatlanul rövid szezon-e? Hiszen például a már hivatkozott Bulgária tengerpartján is véget ér a szezon szeptember elején, mégis képesek jövedelmező módon üzemelni. 

Azt is el kellene engedni, hogy az egész Balatonra fókuszálunk és egyben próbáljuk kezelni. Badacsonyban és térségében például valóban életképes a borturizmus, mint tematika. Balatonfüreden szükség lenne egy prémium kaszinóra, ami 4 évszakban vonzhatna vendégeket. Ha Ausztriában Veldenben a Wörth-i tó partján működik, akkor Füred high-society-jában is működne. 

Összegezve, el kellene először is dönteni, hogy akarjuk-e, hogy a Balaton egy versenyképes európai prémium turisztikai desztináció legyen-e, vagy hagyjuk, hogy egy kedélyes retró víkend vidékké sorvadjon, ahova szívesen lemegyünk egy olcsó hétvégére, de nyaralni inkább külföldre megyünk. Ha a válasz az első, akkor fel kell ismerni, hogy ez a fizetőképes kereslet növelése nélkül nem fog menni. Ehhez pedig szükség van külföldi vendégekre. A külföldi vendégek idecsábítása meg nem fog menni anélkül, hogy ne javítanánk a megközelíthetőségét, és masszív szálloda fejlesztést kell végrehajtani. 

Ha eredményt akarunk, akkor komoly tőkét kell invesztálni a balatoni térségbe. Cserébe ha egyszer valaminek elkezd emelkedni a presztízse, akkor a folyamat öngerjesztővé és önfenntartóvá válik. A kezdő lökést azonban csak az állam tudja megtenni. A magántőke soha nem fog piaci alapon repteret fejleszteni. Ahogy a külpiacokon szükséges Balaton-marketinget sem fogja elvégezni egy-egy magánszereplő. De külföldi vendégek nélkül meg nem lesz fizetőképes kereslet, így a prémiumszálloda beruházások sem fognak tudni megtérülni tömegesen.