Pár napja akadt a kezembe a Rubicon történelmi folyóirat 2021 januári különszáma, ami teljes terjedelmében a honfoglalókról szólt. A téma egyébként roppant érdekes, ám a mai Magyarországon sajnálatos módon rendkívül átpolitizált. A magyar őstörténet kedvelt terepe a legkülönfélébb nacionalista ezoterikus fantazmagóriáknak, a sumér eredethez hasonló butaságoktól kezdve. 

Ám a legérdekesebb vita a magyarság nyelve (eredete, etnikuma) körül zajlik immár több, mint 100 éve. Gyorsan szeretném leszögezni, hogy egyetlen percig sem kérdőjelezem meg a magyar nyelv finnugor eredetét. Sőt! Hála az internetnek, ma már lehetőségünk van a legközelebbi nyelvrokonainknak számító obi-ugor népeknek, a manysiknak és a hantiknak a nyelvét meghallgatni. Ez pedig egészen hátborzongató élmény.

Az alábbi képekre kattintva meghallgathatóak manysi és hanti nyelven a számok. A nyelvészeti konszenzus alapján 2500-3000 évvel ezelőtt vált el a magyar nyelv az ugor ősnyelvtől. Döbbenetes, hogy ennyi idő és földrajzi távolság után is mennyire felismerhető és megérthető például a számok többsége. 

Nekem konkrétan könny szökött a szemembe, amikor meghallottam, és felismertem a hallható rokonságot. A számok szintjén egy intenzívebb tájszólásnak felel meg a változás. Érdemes meghallgatni ezt a hangfájlt is. Hallgassák csak a 20-as számot! 

Magyarul beszélt-e Árpád?

Az tehát nem vita tárgya, hogy a ma beszélt nyelvünk finnugor eredetű. De vajon az is ennyire biztos, hogy Árpád honfoglalói is ezt a nyelvet beszélték? 

Sokan most talán felnevetnek, vagy legyintenek, hogy hát hogy merülhet fel ez a kérdés egyáltalán? Pedig a kérdés valójában nagyon is valid és nincs is rá bizonyított válaszunk. A honfoglalók nyelvéről valójában vajmi kevés információnk van. Nem maradt fenn nyelvemlék abból a korból, és a korabeli krónikák sem adnak választ a kérdésre. A legkorábbi írásos nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés 1192-1195 körül keletkezett, azaz jó 300 évvel a honfoglalás után. 

Mi az amit valójában tudunk? Az, hogy ma egy finnugor eredetű nyelven beszélünk, amit magyar nyelvnek nevezünk. Ezen kívül a magyar államot megalapító honfoglalókat is magyaroknak nevezzük, és e két tény közé egyenlőségjelet teszünk, hogy 'értelemszerűen' a 'magyar nyelvet' beszélték a honfoglaló 'magyarok'. Pedig valójában ez nem tekinthető bizonyosnak. 

Persze felmerül a kérdés, hogy ha nem Árpád honfoglalóival érkezett a finnugor nyelvű etnikum, akkor hogyan kerül ide a mai magyar nyelv? Nos, előfordulhat, hogy a mai magyar nyelv ősét beszélő népcsoport már korábban itt volt, korábban érkezett ide. Ebben az esetben Árpád honfoglalói pedig beolvadtak a Kárpát-medencében talált többségi etnikum közé. Ez a korábbi érkezés vagy az avar betelepüléssel valósulhatott meg, vagy az avar uralom alatt később. 

De nézzük a dolgokat sorjában!

Van precedens nyelvcserére - avagy hová tűntek a bolgár-törökök?

A magyar honfoglalással remek párhuzam vonható a bolgárok 200 évvel korábbi honfoglalásával. Az előbolgároknak a mai Ukrajna területén volt állama, Magna Bulgaria néven a 600-as években. Ez az államalakulat jól dokumentáltan egy török nyelvet beszélt. Ez az állam később a kazárok csapása alatt összeomlott, és az uralkodó egyik fia, Aszparuh vezetésével a népesség egy része a Balkánra költözött, megalakítva 681-ben az első dunai bolgár államot, a mai Bulgária ősét. Azt mindannyian jól tudjuk, hogy Bulgária ma már nem török nyelvű, hanem szláv nyelvet beszélő ország. A beköltöző, és államot alapító bolgár honfoglalók ugyanis hamar átvették a helyi, többségi népesség nyelvét és elszlávosodtak. 

Ami a proto-bolgárokkal, vagy előbolgárokkal történt, az egyáltalán nem egyedi eset. Számos példát találunk a történelemben, hogy a beköltöző nomád hódítók átveszik a letelepedett többségi népesség nyelvét. Elég csak Kína esetében Dzsingisz Kán mongol hódítóira gondolni, akik hamar elkínaiasodtak. De ugyanígy jártak Kínában később a mandzsu hódítók is. De Indiában Bábur sah mogul hódítói sem tartották meg az eredeti török nyelvüket, bár a mogul udvar nyelve soha nem lett hindi (amit a népesség többsége beszélt), hanem megmaradt a perzsa. 

A nyelv elvesztése, vagy megtartása az alábbiak függvénye:

• mekkora a betelepülők létszáma?
• mennyien vannak a területen lakó őslakosok?
• azaz milyen arányt képviselnek a betelepülők és az őslakosok?
• mennyire erőszakos a betelepülők nyelvi szupremáciája?

Értelemszerűen akkor van esélye az újonnan érkezőknek a nyelvüket dominánssá tenni, ha sokan érkeznek, vagy ha kevesen lakják a célterületet. A magyar honfoglalás esetében nincsenek pontos adataink sem a honfoglalók létszámáról, sem a Kárpát-medence lakosságának létszámáról.

Mennyire lehetett üres a Kárpát-medence?

A Kárpát-medencében 568-ban államot alapítanak az avarok, amely állam közel 250 éven keresztül fennáll, és csak a 700-as évek végén, 800-as évek elején számolják fel a frankok és a dunai bolgárok. Innen már csupán 3-4 generáció Árpád népének érkezése. Az Avar Kaganátust ugyan elpusztítják a frankok, de arról nincs szó a krónikákban, hogy a teljes lakosságát is kiirtanák. Azaz az államalakulat megszűnik, de a lakosságának kisebb, vagy nagyobb része megmarad és megéri Árpád népének érkezését. Totális népirtás hiányában egyszerűen életszerűtlen azt feltételezni, hogy a negyed évezreden keresztül fennálló Avar állam Kárpát-medencét kitöltő népessége nyomtalanul eltűnne alig 60-70 év alatt. Nincs okunk azt feltételezni, hogy a Kárpát-medence üres lenne tehát. 

Kik lakták a sztyeppét a honfoglalás előtti korban?

Azt is nehéz elképzelni, hogy komoly létszámú finnugor népesség lakott volna a kelet-európai sztyeppén a honfoglalás korában. Ha megnézzük, hogy milyen államok uralták ekkoriban a térséget, akkor azt látjuk, hogy az avarok érkezését követően az 500-as évek közepén megérkeznek a török nyelvű göktürk hódítók, így az I. Türk Kaganátus befolyása alá kerül a térség.  Majd ennek meggyengülését követően 632-ben megalakul a szintén török nyelvű Magna Bulgaria, és 650-ben a szintén török nyelvű Kazár Birodalom. Bár a hatalmi átrendeződéstől függetlenül multietnikumú maradhatott a térség, de mégis nehéz elképzelni, hogy ebben a masszívan eltörökösödött közegben több száz éven keresztül olyan jelentős létszámú finnugor etnikum maradhatott fenn szigetszerűen, ami domináns hatást okozhatott a Kárpát-medencébe vonuláskor. 

Elrabolt és megerőszakolt finnugor lányok és asszonyok leszármazottai lennénk?

Az erősen valószínűsíthető, hogy az ugor őshaza valahol a Volga-Káma vidékén lehetett. A finnugor népek mindegyike, a Kárpát-medencébe került lovas nomád finnugorok kivételével, erdőlakó, vadászó-gyűjtögető társadalom volt. A Káma folyó volgai torkolata pedig pont az a vidék, ahol az erdős tajga összeér a sztyepp füves pusztáival. 

A történészek szeretnek úgy fogalmazni, hogy őseink 'elindultak", 'kirajzottak', 'elvándoroltak' az őshazából. Igazából ennek technikai és szociokulturális értelmezéséhez fontos megérteni a kor körülményeit. Ahhoz, hogy több száz kilométert tudjanak mozogni a vándorló őseink, ahhoz mindenképpen lovas életmódra volt szükség. Az erdőlakó finnugor törzsek azonban nem voltak lovas nomád nép, és nem igazán életszerű, hogy egy törzs egyszer csak a semmiből lovakat szerez tömegesen, és elindul új hazát keresni. 

A történet ennél valószínűleg sokkal kevésbé nemes és pátoszos. A sztyeppe lovas nomádjai bizonyítottan interakcióban voltak az erdőlakó népekkel, akikkel prémkereskedelmet folytattak. Volt tehát érintkezés az erdő és a füves sztyepp zóna határán. Így elméletileg bizonyos erdőlakó töredékek akár be is tagozódhattak idővel a sztyeppi vélhetően török nyelvet beszélő lovas nomádok közé.

Ám ennél valószínűbb egy sokkal kegyetlenebb és erőszakosabb esemény, hogy a lovas nomádok feleséget és ágyasokat raboltak az erdőlakó népektől. Ez a nomád szokás történetileg jól dokumentált a mongolok esetében. (És bár természetesen nem tekinthető történelmi forrásnak, de a szokás létezését vélhetően igazolja, hogy a magyar ősmondákban is megjelenik: a Csodaszarvas mondában Hunor és Magor is lányokat rabol, és a leányrabló kun harcossal küzdő Szent László legendában is előkerül.)

És ennek roppant fontos következménye van. Ugyanis ritkán jelenik meg a szempont a nyelveredet körüli vitákban, pedig lényeges tényező, hogy a felnövekvő új generáció az anyja nyelvét sajátítja el. (Nem hiába nevezzük anyanyelvnek.) Azaz egy olyan közegben, ahol török nyelvű lovas nomádok finnugor nyelvű lányokat rabolnak, az erőszakosan megfogant és megszületett gyermekeket finnugor anyáik nevelik és gondozzák, akik így elsajátítják finnugor anyáik nyelvét. Ha ez a folyamat kellően sok személyt érint és kellően sok ideig tart, akkor végül egészen komoly nyelvi közösséget eredményezhet az érintett törzsnél, kialakítva egy török hatások által erősen érintett finnugor nyelvet. 

A fenti gondolatmenet pusztán csak elmélet. De legalább egy kísérlet annak megmagyarázására, amit a történészek jellemzően elmulasztanak, hogy miként válik egy erdőlakó vadászó-gyűjtögető népből lovas nomád társadalom. 

Finnugorok, akiket leigáztak Árpád törökjei?

Constantine Porphyrogenitus bizánci krónikás leírásából tudjuk, hogy a magyarok a 10. században kétnyelvűek voltak. "Beszélik a kazárok nyelvét a sajátjuk mellett." A kazárok nyelvére történő utalás egy török nyelvre történő utalás, ami természetesen a 10. században származhat a finnugor magyarokhoz csapódó török törzsektől is.

Egy nomád csoport kétnyelvűsége egyébként szintén nem lenne példa nélküli a történelemben. A tatárokról is tudjuk a 11. századi Mahmud al-Kashgari leírásából, hogy kétnyelvűek voltak, "beszélnek törökül is a saját nyelvük mellett'. 

Akárhogy is történt, a magyarság eredete egy roppant érdekes történet, amire joggal lehet büszke minden mai leszármazott. Még akkor is, ha a történet nem annyira dicsőséges, mint ahogy azt néha látni szeretnénk. 

Vajon milyen hatása lenne a nemzeti öntudatunkra, ha kiderülne, hogy erőszakban fogant az etnikumunk, avar uralom alatt besodródtunk a Kárpát-medencébe, majd leigáztak minket a török nyelvű Árpád megszálló honfoglalói? Vajon mi lenne akkor a nemzeti identitásunkkal? Kiknek tartanánk magunkat? Finnugor anyáink népének, akiknek a nyelvünket köszönhetjük? Vagy a megszálló Árpád örökösének, akik újra sikeres állammá szervezték a helyet ahol élünk, és akiknek a nevünket köszönhetjük? 

Az eredetünk körül késhegyre menő vitát folytatnak a finnugor és a török eredetben hívők. Pedig a származásunk a fentiektől függetlenül mindenképpen egy olyan, mint egy vegyes házasságban született gyermek kettős identitása. Nyelvünk biztosan finnugor erdőlakó őseinktől származik. De a Kárpát-medencébe már tagadhatatlanul törökös, lovas nomád szocio-kulturális háttérrel érkeztünk (akkor is, ha az avarokkal kerültünk ide). Mint egy örökbefogadott gyermek, akinek vannak vér szerinti szülei, és nevelő szülei. Vajon melyik a fontosabb? Szerintem mindkettő egyaránt.