Elég volt a valóság tagadásából!

Sorban érkeznek a különböző országokból a koronavírus szerológiai tesztek eredményei. Ezek eddig kivétel nélkül azt a korábban is létező feltételezést erősítették meg, hogy a COVID-19 betegség egy meglehetősen enyhe, a szezonális influenzánál alig veszélyesebb fertőzés. Az eddig ismert kaliforniai, new york állambeli, németországi és legutóbb tegnap a szlovéniai tesztek mind 0,1 és 0,5% közötti mortalitást jeleztek. Mindegyikben közös, hogy az így azonosított fertőzöttség sokszorosan felülmúlja a statisztikákban szereplő azonosított fertőzött számokat.

Ez legalább két dolgot egyértelművé tesz:

  • az első, hogy az új koronavírus messze nem annyira veszélyes, mint ahogyan azt a média láttatta és láttatja még mindig - gyakorlatilag a szezonális influenzánál alig veszélyesebb
  • a másik, ezzel szorosan összefüggő tény, hogy a hospitalizációs rátája, azaz azoknak az aránya, akiknek kórházi ápolásra van szükségük, az szintén messze nem 20%, mint amivel a szigorú lezárásokat indokolták, hanem legfeljebb 1-2%

Ez együttesen azt jelenti, hogy messze eltúlzott volt a világ reakciója. Bár az egészségügyi rendszerek valóban túl tudnak terhelődni, de ez messze magasabb egyidejű fertőzöttségi szint mellett következik be. Mert mit is jelentenek például a szlovén teszt eredmények? Szlovéniában 1448 fertőzöttet azonosítottak mindeddig. Ezzel szemben a tesztek eredményei alapján a társadalom 3%-a átesett már a fertőzésen, ami ~60.000 embert jelent. A mintavétel statisztikai hibahatára miatt az eredményt 42 ezer és 82 ezer fő közé teszik. Azaz a legkisebb 42 ezres szám esetén is arról beszélhetünk, hogy a tényleges fertőzötteknek mindössze a 3,5%-át sikerült detektálni. És mire alapozta a világ a lezárások szükségességét? Arra, hogy a fertőzés olyan durva, hogy a betegek 20%-a kórházi ápolásra szorul. Ha viszont 100 esetből csak 3,5-et azonosítunk, és ezeknek a 20%-a szorul kórházi ápolásra, akkor valójában 100-ból mindössze 0,7 fertőzöttnek van szüksége kórházi kezelésre. 0,7% szemben a teli torokból hangoztatott 20%-kal. El lehet képzelni, hogy mennyivel más eredményt köptek volna ki azok a modellek amelyekre hagyatkozott a világ, ha helyes adatokat használtunk volna... Botrányos, hogy egy ilyen horderejű kérdésben ennyire valótlan és ilyen mértékben pontatlan adatokra támaszkodtunk. És botrány, hogy már hónapok óta tart a járvány, és még csak most jutunk el oda, hogy végre értelmezhető hitelességű statisztikai mintavételes adataink vannak. Statisztikai mintavételes random tesztelést már réges-régen kellett volna végezni. (Magyarországon például május végére lesznek adataink. Szuper.)

Az elmúlt héten arra is fény derült, hogy Franciaországban már tavaly decemberben jelen volt a vírus. Ebből következik, hogy a fertőzés felfutása messze lassabban zajlott, hiszen sokkal korábban kezdődött (sokkal több ideje volt terjedni). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szigorú lezárások nem a fertőzés kezdeti szakaszában történtek - amit a világ közvéleménye hitt - hanem már a járványcsúcshoz közel. Valójában milliók estek át a fertőzésen anélkül, hogy egyáltalán tudatában lettek volna annak, hogy éppen 'halálos betegek'. 

A halálozás sokkal kisebb mértéke és a kórházi ápolásra szoruló fertőzöttek szintén sokkal kisebb aránya a szerológiai tesztek alapján vitathatatlan tény. A mainstream média mégsem hangsúlyozza ezeket az alapvetően rendkívül pozitív híreket. Ehelyett inkább a valóság tagadása zajlik. A járvány első időszakában teljes mellszélességgel vetették bele magukat a pánikkeltésbe és a helyzet felfújásába. Érthetően nehéz számukra kihátrálni ebből a szituációból, és beismerni, hogy tévedtek és hibáztak. 

Ehelyett mi történik? A szerológiai tesztek eredményeit relativizálják előszeretettel, mintavételi hibákat keresve. Vagy a szerológiai tesztelés eredményességének és hitelességének általános megkérdőjelezésével foglalkoznak. De vannak, akik nem küzdenek az egymás után érkező és azonos eredményeket produkáló tesztek valóságtartalma ellen, hanem inkább azt kezdik el feszegetni, hogy akik átestek a fertőzésen, azok nem is szereznek immunitást. (Elismerik tehát, hogy lehet, hogy tényleg sokkal többen fertőződhettek meg, de ennek ellenére szerintük továbbra is nagy a baj, mert még mindig mindenki veszélyben van...) Végül vannak azok, akik a vírus meleg időjárásra való negatív reakcióját tagadják körömszakadtukig. 

Ezzel szemben a valóság az, hogy akik átestek a fertőzésen, azok egy időre bizonyosan immunitást szereznek. A biológiával és a józan ésszel is teljesen ellentétes lenne, ha egy fertőzésből való felépülés ne eredményezne legalább egy időre védettséget. Elvileg elképzelhető persze, hogy az új koronavírus mégis így működik, azaz a kigyógyulás után sem szerez a páciens immunitást egy percre sem, de ez felettébb szokatlan lenne, és szembe menne minden korábbi, vírusokkal kapcsolatos tapasztalatunknak. Lehetséges, de nem ez a valószínű tehát.

Ugyanez igaz a meleg időben visszaeső fertőzésekre is. Minden általunk ismert légúti fertőzés az influenzától, a megfázást okozó rhinovírusokig és korábban is ismert koronavírusokig mind-mind kivétel nélkül a száraz is hideg időben terjed leginkább. Elvileg persze elképzelhető, hogy az új koronavírus teljesen másként viselkedik, de felettébb valószínűtlen és ellentmondana a korábbi tapasztalatainknak a légúti fertőzést okozó vírusok viselkedésével kapcsolatban. Lehetséges, de felettébb valószínűtlen.

Itt lenne az ideje, hogy abbahagyjuk (különösen a média) a hadakozást a valósággal és elkezdjük felhasználni a korábbról létező tudásunkat és tapasztalatunkat. Ellenkező esetben még nagyobb bajt okozunk. 

Elmondom miért. Ha elfogadjuk a korábbi tapasztalatainkból származó ismereteinket, miszerint

  • egy vírus fertőzésből történő felépülés egy időre mindenképpen immunitást biztosít
  • a légúti fertőzések szezonja az őszi-téli, és kora tavaszi időszak
  • és a vírus mortalitása meglehetősen alacsony

Akkor a fentiek alapján számíthatunk arra, hogy nyáron a járvány alábbhagy (ennek jelét már most a meleg idő beköszöntével észlelhetjük), ám arra is számíthatunk, hogy ősszel visszatér.

Ebből kifolyóan minden mai döntésünkkel és intézkedésünkkel erre a felettébb ésszerű és valószínű forgatókönyvre kellene készülnünk. Azaz fel kellene oldani minden érvényben lévő korlátozást, és engedni kellene, hogy a meleg időszakban, amikor nincsen járvány-berobbanásnak kockázata, a vírus a nem veszélyeztetett, egészséges fiatalabb korosztályokban szabadon terjedhessen. Ez biztosítaná, hogy amikor beköszönt az ősz, akkor már egy magasabb átfertőzöttséggel, ergo egy magasabb arányú immunis népességgel léphessünk be a járvány szezonba. Így tudnánk csökkenteni az őszi-téli járvány súlyosságát. A tényekkel való szembe nem nézéssel csak súlyosbítjuk a helyzetet, és a tavaszi hibák (szükségtelenül súlyos korlátozások) után az őszi helyzetet is félrekezeljük (alacsony lesz az immunitás szintje).

Itt az ideje, hogy abbahagyjuk a valóság tagadását, és a tapasztalataink relativizálását. Ne az igazság ellen harcoljunk, hanem támaszkodjunk a létező tudásunkra, és a magas valószínűségű, ésszerű, tapasztalat alapú feltételezéseinkre. Itt az ideje, hogy ne a média, ne a közhangulat és ne a pánik irányítsa a járványügyi intézkedéseket! A jó vezető nem a tömeg után megy, hanem vezeti a tömeget.