Van egy fura érzésem, amikor az értelmiségi publikum a hazai politikai valóságot a közvélemény kutatásokon keresztül próbálja megérteni. Érdekes és egyben szórakoztató látni, ahogy a politika iránt fogékony közönség szentírásnak tekinti ezeket a kutatásokat, és vakon megbízik bennük. 

Mindez még érthető is volna, ha most lett volna a rendszerváltás és még nem lenne semmi tapasztalatunk ezekkel a kutatásokkal. De 30 év tapasztalatával a hátunk mögött, ahol bizony számos durva tévedést láttunk (a szándékos félrevezetés lehetőségétől most eltekintek), meglehetősen naiv dolognak tűnik kételkedés nélkül hinni a kutatásoknak. 

A teljesség igénye nélkül ugyebár ezek azok a kutatások, amelyek az elmúlt éveket tekintve olyan melléfogásokat produkáltak, mint:

• 2009-ben, amikor a Jobbik az EP választások során 14,77%-ot ért el, miközben a kutatások gyakorlatilag kivétel nélkül az 5%-os küszöb környékére jósolták őket
  • 10%-kal alulbecsülni bármit is, pedig már nem inszignifikáns tévedés...
• vagy a 2019-es EP választásokat, ahol szintén a küszöb környékére prognosztizálták a Momentumot, amely végül 9,93%-ot, a jósolt érték kétszeresét érte el. 
• De ugyanez a 2019-es EP választás volt az, ahol a DK úgy ért el 16,05%-ot, hogy a legoptimistább becslések is legfeljebb 10% körüli értéket jeleztek előre

Nos ezekben a közvéleménykutatókban hisz vakon a híreket követő közönség. Lelkük rajta.

"Mindenki hazudik"

Nem, a fenti alcím nem valami populista kijelentés, csupán egy könyv címe. A szerző, Seth Stephens-Davidowitz egy Harvardon végzett adatelemző, aki a Google keresések óriási adathalmazát elemezve jutott különféle következtetésekre. Írásom szempontjából a kutatásának a lényege az, hogy a választói preferenciák megoszlása milyen tökéletesen korrelál a különféle politikai aktorokra bepötyögött Google keresések megoszlásával. 

A könyvet mindenkinek melegen ajánlom, ugyanis azon kívül, hogy roppant hasznos, még érdekes és olvasmányos is. 

Természetesen most sokan talán felhördülnek, hogy én ugyan soha nem kerestem még rá a Fideszre / DK-ra / Jobbikra - tetszőleges aláhúzandó, ám sokan mégis megteszik ezt. És ráadásul ezt minden párt támogatói közül nagyjából azonos arányban teszik meg. És ez a keresési mennyiség sokszorosan felülmúlja a közvéleménykutatások pár száz, vagy ezer fős létszámát. Ez egy nagymintás, és valós idejű adatforrás. Ennek ellenére a hazai média nyilvánosságban gyakorlatilag senki nem használja. Feltételezem azért, mert nem is igazán ismerik a lehetőséget. 

Pedig a lehetőség mindenki számára nyitva áll és teljesen ingyenes. A lehetőség neve: Google Trends. Ez a webes felület a Google ingyenes és szabadon hozzáférhető platformja, ahol bárki bepötyöghet bármilyen keresőszót, és megtekintheti, hogy az adott szóra az idő függvényében hányan kerestek rá, hogyan alakult az adott kifejezés keresési gyakorisága, népszerűsége. 

Ki gondolná például, hogy az olyan keresőszóra, mint a 'szex', 2011 óta Magyarországon évről-évre egyre kevesebben keresnek rá. De jól láthatóak például a különböző divattrendek is. Ha például arra a kifejezésre keresünk rá, hogy 'paleo', akkor rögtön látható lesz, hogy ez az őrület 2010 előtt még nem is létezett - gyakorlatilag senki nem keresett rá erre a kifejezésre - 2014-ben elérte a divat a csúcspontját, és bizony azóta meg kell, hogy állapítsam, hogy már erősen hanyatlóban van ez a táplálkozási irányzat. De azt is látom, hogy mi az új trend, mert a 'vegán' kifejezés pont akkor kezd emelkedni a nulláról, amikor lejtmenetbe vált a paleo irányzat. Íme:

Na de a cikkem lényege mégsem az, hogy táplálkozási divatirányzatokról elmélkedjem, bár kétségtelenül ez is érdekes, és lehet, hogy többen is olvasnák a blogomat. Én azonban politikai előrejelzésre (is) szoktam használni ezt az ügyes funkciót. 

Ha valaki hozzám hasonlóan megvizsgálta a politikai pártokra leadott keresések megoszlását a 2019-es EP választások előtti időszakban, akkor azt nem érhette volna váratlanul például a Momentum jó szereplése, mert a keresésekből 10%-ot hasítottak ki. Messziről jött ember persze azt mond amit akar, elfogadom, hogy mivel akkor még nem írtam blogot, ezért nincs mivel alátámasztani az állításomat, nem tudok prezentálni egy 2 évvel ezelőtti képernyőképet, hogy lám itt van.

De nem is a múltbeli dolgok igazolása a fontos, hanem a jövőbeli fejlemények előrejelzése. Márpedig a pártokra leadott kereséseket vizsgálva most is van egy komoly anomália a közvéleménykutatásokhoz képest. Ez pedig a Jobbikból 2 éve kivált Mi Hazánk népszerűsége. Őket a legtöbb kutatás 1-2%-ra méri, a Medián volt az egyedül, akik egy alkalommal 4%-ra becsülték őket. 

Ezzel szemben a Google kereséseket vizsgálva a rájuk leadott keresések 7-9% közötti arányt hasítanak ki a pártokra leadott összes keresés közül az elmúlt időszakot vizsgálva. 

Az én véleményem szerint a Mi Hazánk egyértelműen be fog jutni a jövő évi választásokon a Parlamentbe, ráadásul nem küszöb körüli eredménnyel. A Google keresési adatok alapján azt gondolom, hogy a közvéleménykutatók súlyosan tévednek az ő támogatottságukat illetően. 

A választások után utólag persze majd meg lehet magyarázni a népszerűségüket, hiszen az életünket az elmúlt évtizedek óta leginkább megrengető koronavírus járványra és lezárásokra gyakorlatilag semmilyen formában nem reflektáltak az ellenzéki pártok. A hagyományos ellenzéki pártok szemlátomást nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel, gyakorlatilag hagyták elmenni a 'sztorit'. Ezzel szemben a Mi Hazánk keményen beleállt a lezárás ellenességbe, okosan felismerve a politikai lehetőséget, hogy van egy viszonylag nagy méretű választói csoport, akiknek a 'politikai keresletét' egyetlen politikai erő sem szolgálja ki. A lezárások feloldását követően pedig az oltás-szkeptikus csoportoknak kezdett hízelegni. (Ezúton szeretném leszögezni, hogy írásom célja nem bármilyen politikai erő népszerűsítése, pláne nem célom az oltásellenesség propagálása. Sőt, aki teheti oltassa be magát!)

Ez két olyan politikai húzás volt, amit lehet természetesen erkölcsileg kritizálni, de a politikai versengés terén jó érzékkel felismert lehetőségeket ragadtak meg. Világos témákkal és üzenetekkel, amelyek rendkívül megosztóak, de az álláspontjukkal viszonylag széles rétegek tudtak azonosulni. Ezzel szemben a konvencionális ellenzék olyan témákkal próbálkozott és próbálkozik, ami szemlátomást nem érdekli a közvéleményt: ki emlékszik még a Fudan Egyetem ügyére? Vagy a Pegazus botrányra? Ezek a témák egyszerűen nem állnak arányban az embereket valóban érintő és érdeklő történésekkel, hogy mehet-e a gyerek iskolába, otthonról kell-e dolgozni, lehet-e nyáron nyaralni, vagy kell-e viselni maszkot. De a konvencionális ellenzéki pártok ezt a témakört érthetetlen okból mégis teljesen átengedték a kormánynak. A Mi Hazánk pedig ezt a politikai rést vette észre és töltötte be. Tulajdonképpen az lenne a meglepő, ha ezzel a tematikával nem ugranák meg a bejutási küszöböt. Mivel ~3 millió honfitársunk nem volt eddig hajlandó beoltatni magát, a potenciális célközönség valójában igencsak népes.

A centrumpártokra szavazó, Indexet, Telexet, HVG-t olvasó közvélemény számára persze hihetetlennek tűnhet, hogy egy parlamenten kívüli, szélsőjobboldali kis mikropártocska ugyan hogyan bírhatná a szavazópolgárok 7-8%-ának a témogatását, hiszen abban az univerzumban nulla, zéró hír van róluk. Ám ha valaki megnézi, hogy az ő házi médiumaiknak mekkora nézettsége van, akkor az már elgondolkodtató. 

• a kuruc.info oldalnak havi 3,6 milliós a látogatottsága 
• a vadhajtasok.hu oldalnak pedig 2,6 millió / hónap

Ha egy egyszerű művelettel a hónap napjainak számával, 30-al elosztjuk ezeket az adatokat, akkor azt kapjuk, hogy a kuruc.infót potenciálisan 120 ezren, míg a vadhajtásokat 80 ezren követik rendszeresen. Az adatokból ráadásul az látszik, hogy mindkét oldalnak jelentősen nőtt a látogatottsága az elmúlt 6 hónapban. (Ezt is bárki ellenőrizheti a similarweb.com oldal ingyenes szolgáltatása segítségével.)

A fenti elemzésemre persze bárki szabadon legyinthet és gondolhatja azt politikai science-fiction-nek. Lehet, hogy tévedek persze. De térjünk erre vissza a 2022-es választások éjszakáját követően. Én szóltam előre.