Nyakunkon a delta-hullám - olvasom már hetek óta mindenfelé. Nem múlik el nap, hogy egy szakértő ne 'figyelmeztetne', hogy itt bizony nagy katasztrófa közeleg...

Ez az érem egyik oldala. A másik meg Nagy Britannia, ahol valóban aktívan és intenzíven jelen van a delta variáns, csúcs közelben vannak a napi fertőzési számok, és hétfőn mégis feloldották gyakorlatilag az összes korlátozást. 

Akkor most mi van?

Nos leginkább az, hogy a brit döntéshozók feltették végre maguknak a kérdést, és szerencsére meg is válaszolták azt, hogy mégis mi az az elfogadható kockázat?

Magas ugyan a fertőzés terjedésének intenzitása, de minimális a halálozás. A veszélyeztetett idősek beoltásával megszelídítették a covidot, így mára a fertőzés jelentette kockázat jelentősen lecsökkent. 

De tényleg, mi az az elfogadható kockázat? 

Nos ez az a kérdés, amiről a járvány elmúlt másfél éves története során szinte egyetlen szót sem beszéltek a tisztelt döntéshozók és szakértők. Ott kezdődik a dolog, hogy különbséget kell tennünk veszély és kockázat között. 

Miért, nem ugyanaz a kettő? 

Nem bizony. A veszély egy esemény negatív kimenetelének súlyossága, a covid esetében a potenciális halál. A kockázat ezzel szemben az a valószínűség, hogy a veszély, mint legrosszabb kimenetel mekkora eséllyel következik be. 

Ha valamibe belehalhatsz, az komoly veszély. De hogy mekkora ennek a kockázata, az attól függ, hogy X darabszámú fertőzött közül hányan halnak bele ténylegesen. 

Tényleg, mekkora a covid halálozási kockázata?

Ma már keveset beszélünk róla, pedig talán a legfontosabb járványügyi mutatószám, hogy a fertőzöttek ténylegesen milyen valószínűséggel halnak bele a fertőzésbe. A tavaly ősszel a WHO által publikált tanulmányban az alábbiak szerepelnek. (A tanulmány szerológiai antitest vizsgálatokon alapulva határozta meg az egyes országokban a ténylegesen megfertőződöttek számát, ebből következtetve a tényleges mortalitási rátákra.)

Idézet:

"The infection fatality rate, the probability of dying for a person who is infected, is one of the most important features of the coronavirus disease 2019 (COVID-19) pandemic. The expected total mortality burden of COVID-19 is directly related to the infection fatality rate. Moreover, justification for various non-pharmacological public health interventions depends on the infection fatality rate. Some stringent interventions that potentially also result in more noticeable collateral harms may be considered appropriate, if the infection fatality rate is high. Conversely, the same measures may fall short of acceptable risk–benefit thresholds, if the infection fatality rate is low.

[...]

Infection fatality rates ranged from 0.00% to 1.63%, corrected values from 0.00% to 1.54%. Across 51 locations, the median COVID-19 infection fatality rate was 0.27% (corrected 0.23%):

• the rate was 0.09% in locations with COVID-19 population mortality rates less than the global average (<118 deaths/million),
• 0.20% in locations with 118–500 COVID-19 deaths/million people
• and 0.57% in locations with >500 COVID-19 deaths/million people.
• In people younger than 70 years, infection fatality rates ranged from 0.00% to 0.31% with crude and corrected medians of 0.05%.

[...]

The infection fatality rate of COVID-19 can vary substantially across different locations and this may reflect differences in population age structure.

The inferred infection fatality rates tended to be much lower than estimates made earlier in the pandemic."

A fenti WHO tanulmány volt az első általam olvasott kutatási anyag, ami feszegetni kezdte a kérdést, hogy a járványelleni intézkedések esetében igenis szükség van - csúnya szóval élve - költség-haszon elemzésre, mert bizonyos intézkedéseknek olyan járulékos kára van, ami nem feltétlenül indokolt, legalábbis erősen függ attól, hogy milyen kockázatot jelent ténylegesen a járvány. 

Könnyen belátható, hogy nem lehet (nem indokolt) azonos védekezés egy olyan fertőzés esetén, ahol a fertőzöttek 40%-a hal bele, ahol 4%-a hal bele, vagy ahol 0,4%-a hal bele. A járvány elején még 3-4%-os halálozásról szóltak a hírek, a WHO tanulmány ezzel szemben egy nagyságrenddel kisebb mortalitást talált. Ezek a scenáriók pedig eltérő válaszokat tesznek szükségessé. 

Mi a járványügyi védekezés végcélja?

Soha nem beszéltünk róla össztársadalmilag, pedig szintén rendkívül fontos kérdés, hogy tulajdonképpen mi is a végső cél?

1. végleg eltörölni a koronavírust a Föld színéről, és nullára csökkenteni a fertőzési számokat?
2. vagy csupán megszelídíteni, elfogadhatóan alacsony szintre csökkenteni az általa okozott kórházi terhelést és halálozási rátát?

Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a fenti két opció közül melyik is a cél. Az egyik lehet, hogy soha el nem érhető utópia, míg lehet, hogy a második opciót már el is értük és célnál vagyunk. 

Mégis mi lehet az elfogadható kockázat szintje? Hiszen minden élet számít, vagy nem? Egy elveszített élet is túl sok, nem igaz?

Szándékosan használom a fenti két mondatot, mert egyrészt rengeteget hallottuk az elmúlt hónapokban, másrészt tökéletes illusztrációja a demagógiának. 

Szeretek mindig precedenseket keresni, mert azok könnyebben érthetővé teszik a dolgokat. Vegyük például a covid járvány során sokat emlegetett közönséges szezonális influenzát. De tegyük is rögtön világossá: a covid súlyosabb és veszélyesebb fertőzés a maga 0,6% körüli halálozásával (lásd a fent már hivatkozott WHO tanulmányt), szemben a szezonális influenzával, ami 0,1% körüli halálozási rátát produkál. 

Ezzel együtt is igaz, hogy a közönséges influenza, amivel mindenféle intézkedés és korlátozás nélkül együtt élünk - tehát elfogadható kockázatként tekintünk rá - globálisan 290 ezer és 650 ezer fő közötti áldozatot szed évente a WHO leírása szerint. 

Tehát a közönséges influenzára is elmondható, hogy nem igaz az az állítás, hogy minden élet számít, vagy hogy egyetlen élet elveszítése is túl sok. Nem irtottuk ki a Földről, hanem együtt élünk vele, mint létező, de elfogadható kockázattal, és nem folytatunk járulékos károkat okozó eszeveszett védekezést ellene. Hogy ez így jó-e, az persze egy másik kérdés, de az tény, hogy jelenleg ez a globális hozzáállás az influenzához.

Felmerül tehát a kérdés, hogy amennyiben sikerül leszorítani a fertőzés okozta halálozási rátát a közönséges influenza szintjére (0,1%), akkor kijelenthetjük-e, hogy sikerült elérni a célt, azaz elfogadható kockázati szintre szorítani a covid jelentette kockázatot?

Mi folyik Nagy-Britanniában?

Most pedig térjünk vissza a cikk elején említett Nagy-Britanniához. A médiából hallhatjuk, hogy bizony tombol náluk a delta hullám. És valóban, ha megnézzük a diagnosztizált fertőzöttek napi számait, akkor valóban azt láthatjuk, hogy csúcs közelében járnak a fertőzések tekintetében. 

De akkor mégis miért töröltek el minden korlátozást? Nos azért, mert az alábbi grafikont is láthatják, ami a halálozások alakulását mutatja. Íme:

Itt már nyoma sincs a csúcs közeli állapotnak, sőt. Egészen minimális emelkedés látszik mindössze, de összességében minimális a kórházi terhelés és a halálozás is.

A hírek arról szólnak, hogy a fiatalok körében terjed jelenleg a vírus, akik között alacsonyabb az oltottsági arány. Ez azonban meg is magyarázza a látszólagos anomáliát, ami a fertőzési számok és a halálozási számok között látszólag feszül. 

Ugyanis a covid jelentette halálozási kockázat exponenciálisan nő az életkorral. Magyarországon a regisztrált ~30 ezer elhunyt 89%-a 60 évnél idősebb volt. 40 évnél fiatalabb pedig kevesebb, mint az elhunytak 1%-a volt. 18 év alatt pedig mindössze 6 fő a 30 ezerből. (utóbbiak közül 3 ráadásul rákbeteg volt)

(a fenti grafikont a 24.hu alábbi cikkéből hivatkoztam)

Azaz amennyiben sikeresen és kellő mértékben beoltjuk a ténylegesen leginkább veszélyeztetett 60 évnél idősebb korosztályt kellően hatékony vakcinával, akkor azzal kiküszöböltük a kórházi terhelés és a halálozás elsöprő többségét. 

Amit látunk Nagy-Britanniában, az pontosan ennek az eredménye. Az idősebb és veszélyeztetett korosztály többsége már az oltás biztonságában van, (az 50 évnél idősebb korosztály 85% feletti oltottsági rátával rendelkezik), így a fertőzés az alacsonyabb mértékben oltott, ám szignifikánsan kevésbé veszélyeztetett fiatalabb korosztály tagjai körében terjed. 

Az eredmény: magas fertőzési számok ellenére is alacsony kórházi terhelés és minimális halálozás. 

A fertőzések 7 napos mozgóátlaga 45 ezer fő felett jár (és ez csak a diagnosztizált eseteket tartalmazza), miközben a halálozások 7 napos mozgóátlaga mindössze 42, azaz negyvenkettő fő naponta. Mindez egy 68 milliós lakosságú országban, azaz mintha nálunk lenne napi 6 elhunyt, 6300-nál is több napi új fertőzött mellett. 

Ami tehát Nagy-Britanniában történik az nem más, mint annak a jele, hogy

• az oltások működnek és sikeresen védik az idősebb és veszélyeztetett korosztály tagjait
• a fiatalokra a covid csekély halálozási kockázatot jelent
• és a fentiek alapján az oltásokkal a covid halálozási kockázatát sikerült drasztikusan lecsökkenteni

A kérdés most már csak az, hogy ezt a lecsökkentett halálozási kockázatot elfogadható mértékűnek tekintjük-e, és továbblépünk - amit a britek tesznek a korlátozások feloldásával - vagy pedig harcolunk tovább a fertőzés ellen, mert a cél a totális kiirtása és eltüntetése a Föld színéről?