Bár a pár nappal ezelőtti posztomban azt mondtam, hogy nem szeretek belpolitikáról írni az egy bites fanatikusok miatt, de még maradt bennem mondanivaló. Azért ígérem nem csinálok rendszert a politikai tartalomgyártásból...

Az előző posztomban azt feszegettem, hogy mennyire reális az ellenzéki kormányváltás. Mint azt jeleztem, 11 körzetben fog eldőlni a kormányalakítás joga, és ebből 9 körzetet kellene az ellenzéknek megnyernie, míg a kormánynak mindössze 3-at. 

A mérleg nyelve

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ellenzék esélyei valójában még borúsabbak, hiszen a 2018-as Jobbik szavazatait nem lehet egy-az-egyben hozzáadni az ellenzéki összefogáshoz, hiszen azóta a Jobbik túl van egy pártszakadáson. Bár a közvéleménykutatók mindössze 1-2%-ra mérik a Mi Hazánk mozgalmat, ez már önmagában is pont elegendő szavazó ahhoz, hogy hiányozzon az ellenzéki jelölt győzelméhez a 2018-ban billegő körzetekben. És a látványos Jobbik-DK összeborulás eredményeképpen erősen valószínű, hogy fog még bővülni ez a Mi Hazánk tábor. Kevéssé valószínű ugyanis, hogy minden 2018-ban még Jobbikos szavazó gyomra beveszi, hogy Jakab Péter mosolyogva ajánlja Hiller Istvánt, vagy Kálmán Olgát...

Én nagy tétben mernék fogadni rá, hogy a Mi Hazánk megugorja az 5%-os küszöböt 2022-ben. Tegyük hozzá, hogy már a 2019-es EP választáson is 3,29%-ot szereztek alig 1 éves múlttal, és akkor még messze nem volt ilyen látványos a Jobbik kifarolása a radikális irányból. Ez a 3,29% persze egy alacsony részvételű szavazáson született, hiszen az EP választás hagyományosan keveseket mozgat meg egy hazai parlamenti választáshoz képest. De így is 114 ezer szavazóról beszélünk, ami a 2018-as parlamenti választáson is 2,1%-ot jelentett volna. 

Centrális erőtér az ellenzéki térfélen?

De mégsem a Mi Hazánk a jelen írásom központi eleme, hanem az ellenzéki előválasztás körüli helyezkedés. Az ellenzéki szavazók többsége a miniszterelnök jelölti versengésre figyel, és közben észre sem veszik, hogy micsoda küzdelem zajlik a pártok között. (Nota bene, a miniszterelnök jelölt választás is megérne egy írást. Hiszen nem biztos, hogy az ellenzéki szavazók körében legnépszerűbb jelölt lesz képes megnyerni a billegő vidéki körzeteket...)

Csak gyorsan tegyük világossá, hogy mik az előválasztás szabályai, mert ennek fontos következményei vannak. A pártok mind a 106 körzetben előválasztást tartanak az egyéni jelöltek kiválasztására. A választás egyfordulós, a legtöbb szavazatot kapott jelölt nyeri el az indulás jogát összellenzéki színekben. 

Tehát a lényeg, hogy az egyéni jelölteknél egyfordulós a rendszer, elegendő a relatív többség a győzelemhez. Ismerős? Igen, nagyon is, hiszen pont így működik a tényleges választás is az egyéni körzetekben. Ennek köszönhető, hogy a Fidesz 2014-ben és 2018-ban is számos körzetben tudott nyerni akár 40% alatti eredménnyel is. Mivel 6 párt vesz részt az előválasztáson, ezért elvileg akár egészen alacsony szavazathányaddal is meg lehet nyerni egy körzetet. (Szigorúan elméletileg, csupán a példa kedvéért: ha minden párt jelöltje nagyjából azonos támogatást élvezne, 16% körül, akkor akár 20%-kal is nyerhető lenne egy körzet.)

Az előválasztás logikája tehát azonos a tényleges választások jelenlegi logikájával, azaz ha van egy párt, amelyik kiemelkedik a mezőnyből, akkor az sikerrel tarolhat az előválasztáson, ha az ellenfelek jelöltjei között megoszlik a többi szavazat. 

Az ellenzéki térfélen ugyanakkor nem igazán emelkedik ki egyetlen domináns párt, inkább 3 szereplős a verseny. Komoly tényező a Jobbik, a DK és a Momentum, és Budapesten még esetleg az MSZP. A Párbeszéd és az LMP támogatói már nincsenek elegen ahhoz, hogy pártalapon megnyerjenek egy előválasztási körzetet a többiekkel szemben. Legfeljebb akkor tudnak labdába rúgni, ha van egy-két ismertebb népszerű jelöltjük.

Így a körzetek többségében az a kérdés, hogy a fenti 3+1 párt közül kinek a jelöltje nyeri az indulás jogát. Területileg persze eltérőek a sajátosságok, mert például a Jobbiknak nincs reális győzelmi esélye egyetlen budapesti körzetben sem az előválasztáson. Éppen ellenkező előjelű a Momentum helyzete, aminek Budapesten és esetleg Pest megyében van esélye megnyerni körzeteket, míg vidéken nem igazán. (Jól látható ez a pártok 2019-es EP választás szavazatainak területi eloszlásából.) 

Az előválasztási verseny logikája tehát az, hogy 

• 'A' - megosszák valahogy a velük szembenálló, velük nem szimpatizáló szavazatokat
• 'B' - megszerezzék más pártok támogatását, elérve a domináns szerepet az előválasztáson
• 'C' - kiiktatni azokat a konkurens jelölteket, akik ugyanazon közönség támogatására pályáznak, mint a saját jelöltjük

Látva az elmúlt hetek mozgásait, a pártok leginkább a B és C opciót alkalmazzák leginkább. Nézzük meg pártonként, hogy kinek mi a stratégiája!

DK

A budapesti és a vidéki körzetek esetében eltérő a versenykörnyezet. Budapesten a Momentum és az MSZP a versenytárs, vidéken pedig a Jobbik. Jól látható, hogy az MSZP-vel inkább a kooperáció (paktum - egymás javára történő visszalépések), míg a Momentummal a versengés a stratégia. Ez sokat elárul arról is, hogy kit tart Budapesten valójában konkurenciának a DK: a Momentumot. 

Vidéken egyértelműen a Jobbik a versenytársuk, és a folyamatokból egyértelmű, hogy velük a kooperáció, a paktum az együttműködési stratégia fő csapása. A Jobbik Budapesten nem nyerhet előválasztást, így fájdalom nélkül elengedik a fővárosi körzeteket, és vígan támogatják a DK-s jelölteket. Cserébe a DK nem támaszt konkurenciát sok a Jobbik számára fontos vidéki körzetben, ahol így borítékolható a győzelmük. Nagy kérdés, hogy a Jobbik pártközpontban megígért támogatás valóban realizálódik-e az előválasztáson jobbikos szavazatokban a DK-s jelöltek mellett? Én ezzel kapcsolatban erősen szkeptikus vagyok. (Elképzelem amint jobbikos szavazók vonulnak tömött sorokban, hogy Kálmán Olgát támogassák például egy Momentumos jelölt ellenében...)

DK stratégia: Momentum kiszorítása, Jobbik és MSZP paktum politika

Jobbik

Ahogy azt fentebb részleteztük, a Jobbik feladta Budapestet, a támogatását jellemzően a DK-nak ígérve, cserébe kérte és megkapta a DK támogatását kulcsfontosságú vidéki körzetekben. (Tapolca, Miskolc, Nyíregyháza, és sorolhatnánk.)

Bár ez a stratégia mindenképpen sokkal több jobbikos egyéni jelölt győzelmét fogja eredményezni a végső választásokon is (2018-ban csak Dunaújvárosban nyert a Jobbik), de egyúttal a rendkívül látványos összeborulás a DK-val azt a kockázatot hordozza, hogy sok ex-jobbikos lemorzsolódik, és a Mi Hazánkhoz sodródik. Ez pedig végső soron a teljes ellenzék győzelmi esélyeit rontja, mert bukhatják a billegő körzeteket. 

A Jobbik frakciója mindenesetre esélyes, hogy most lesz a történetében a legnagyobb, de a tényleges Jobbik támogatottság elmaradhat a 2018-astól, de erre úgysem derül fény a közös lista miatt.

Jobbik stratégia: paktum politika és a körzetek felosztása a DK-val

Momentum

A Momentum talán lehet mondani, hogy naivan nyílt sisakos küzdelmet hirdetett. Ők hisznek az előválasztás eszmeiségében, és abban, hogy a választókra bízzák a döntést. Esélyük leginkább Budapesten és Pest megyében van. Budapesten akkor van esélyük, ha DK-s és MSZP-s jelölt is állva marad a versenyben, így megoszlanak a velük szemben álló óbaloldali szavazatok. (Nem véletlen, hogy a DK és az MSZP már elkezdte felosztani egymást között a budapesti körzeteket.) Ha a DK és az MSZP visszalép egymás javára, akkor könnyen lehet, hogy hoppon (és jelölt nélkül) marad a Momentum. Az esélyeiket rontja az is, ha állva marad a körzetben LMP-s vagy Párbeszédes jelölt, mert így megoszlanak az újbaloldali-liberális szavazatok. 

Ez utóbbit ők is érzékelik, ezért is került sor visszalépésre a Budapest 4. körzetben a Párbeszédes Tordai Bence javára. A Momentum gesztusát azonban nem követte viszonzás, sőt, a Párbeszédes Kocsis-Cake Olivio a DK-s jelölt javára lépett vissza. Ez utóbbi kapcsán persze felmerül ugyanaz a kérdés, mint a Jobbik kapcsán, hogy bár a Párbeszéd hivatalosan a DK javára lépett vissza, ám korántsem biztos, hogy a Párbeszéd szavazói valóban követni fogják az utasítást...

Mindenesetre az előválasztások legnagyobb kockázatát a Momentum futja, mert paktumok és megállapodások hiányában lehet, hogy extrém kevés helyen futnak be első helyen. Akár nulla is lehet az előválasztási győzelmeik száma, ami azért érdekes helyzetet teremtene...

Momentum stratégia: nyílt sisakos küzdelem mindenki ellen.

MSZP

A párt kérdés, hogy megugrana-e önállóan 5%-ot. Különösen vidéken omlott össze a szocialisták hátországa. A 2019-es önkormányzati választásokon az MSZP 6 megyében sem érte el az 5%-ot a megyei közgyűlési választásokon. (igaz ebben nincsenek benne a megyei jogú városokban élők szavazati, de így is árulkodó.) Különösen intő jel számukra, hogy Pest megyében is 5% alatt maradtak, miközben a Momentum itt 20% körüli értékkel a Fidesz után a második legerősebb párt lett, még a DK-t és a Jobbikot is megelőzve. 

Ennek ellenére jó adui vannak a pártnak, mert több 2018-ban győztes egyéni jelölt is szocialista színekben versenyez. Ennek ellenére az MSZP már nem domináns szereplő az ellenzéki csatatéren, inkább személyes egzisztenciális túlélés a cél, és hogy elnapolják a teljes beolvadást a DK-ba, ami valójában csak idő kérdése. (Kíváncsi leszek, hogy 2024-ben meg merik-e kockáztatni az önálló indulást a következő EP választáson. De nem hiszem, hogy a DK hagyná elveszni a küszöb alá szoruló MSZP-s szavazatokat, és inkább adnak érte 1 biztos mandátumot.)

MSZP stratégia: lebarterezni néhány erős ember körzetét a DK-val.

LMP

A párt már a 2019-es EP választáson is csupán 2,18%-ot ért el, és még a Kétfarkú Kutyapárt is megelőzte. A 2019-es önkormányzati választásokon már nem is tudott önállóan egyetlen megyei listát sem állítani. A párt valójában a 2018-as választások után összeomlott, a legismertebb politikusai (Szél Bernadett és Hadházy Ákos) már a Momentum környékén politizálnak. 

Számukra az elválasztás és az ellenzéki összefogásban való részvétel is csupán néhány politikusuk túléléséről szól. 

LMP stratégia: néhány vezetőjüket bejuttatni listán a parlamentbe

Párbeszéd

A Párbeszéd még kevésbé komolyan vehető alakulat, mint az LMP. A párt soha egyetlen alkalommal sem mérette meg magát önállóan. Még a legközelebb ehhez a 2014-es EP választás volt, amikor közös listán indultak az Együttel, és elértek 7,25%-ot, megelőzve az LMP-t. A párt valójában Karácsony Gergely személyes népszerűségéből él, vagy úgy is mondhatnánk, hogy a párt egyetlen értéke és erőforrása Karácsony Gergely. 

Párbeszéd stratégia: jó kérdés, talán leginkább mandátumot szerezni Szabó Tímeának. 

Az egész előválasztás tehát nagyjából két stratégiai irányvonal mentén alakul:

• DK-Jobbik stratégiai együttműködés
• DK-Momentum stratégiai versengés

Már most láthatóak a jelei a Momentum MSZP-s és DK-s savazásának, ami érdekes ellentétet képez a Jobbikkal folytatott szívélyes együttműködéssel.

Kérdés, hogy ebből az adok-kapokból mi sül ki a végén. Netalán egy parlamentbe jutó Kutyapárt a csalódott Momentumosoknak köszönhetően...?

Utóirat: Ha a Mi Hazánk megugorja az 5%-os küszöböt, akkor mindenképpen lesz minimum 4 képviselője. Azaz az ellenzéknek ilyen esetben nem elegendő 53 egyéni körzetet megnyerniük, hanem legalább 55 körzetre lenne szükségük a kormányalakításhoz. Ehhez minden billegő körzetet nyerniük kellene...