A koronavírus járvány eleje óta visszatérő toposz, hogy a kínaiak mennyire jól kezelték a járványt, és mennyire gáz a nyugati világ, hogy nem volt képes példát venni róluk. Elterjedt és közkeletű a nézet, hogy ha ha a többi ország is a kínai példát követte volna, akkor elkerülhető lett volna a járvány súlyosbodása. Néhány véleményformáló ezt még kiegészíti némi társadalmi-politikai elismeréssel is, hogy lám, mennyire hatékony a kínai rendszer, és rúg egyet a szabad világba, amely szerintük mindent rosszul kezelt és persze hanyatlik...

Én szokásomhoz híven mindent az adatok felől próbálok megközelíteni. Hiszen ahogy azt W. Edward Demings mondta anno, "Without data you are just another person with an opinion", azaz adatok nélkül csak egy újabb személy vagy egy véleménnyel. 

Na de mit mutatnak az adatok? 

Azzal már egy korábbi bejegyzésemben részletesen foglalkoztam, hogy általánosságban igaz, hogy nem csupán Kínában, hanem egész Kelet-Ázsiában rendkívül alacsonyak a járvány számai. Igaz tehát, hogy Kelet-Ázsia eredménye extrém mértékben jobb Európa, Észak- vagy Dél-Amerika eredményeivel összehasonlítva. Ez nem vitás. Hogy ez milyen okokra vezethető vissza, azt most nem ismétlem meg, ha valakit érdekel, az olvassa el a korábbi írásomat ezzel kapcsolatban. Annyit segítek, hogy korábbról származó immunitás állhat a háttérben. Vagy hasonló patogénnek való korábbi kitettség, aminek köszönhetően keresztimmunitásuk keletkezett a koronavírussal szemben is, vagy genetikai tényezők.

Jelen írásomban a kínai eredményeket inkább a hozzá hasonló, környező országokkal összevetve szeretném perspektívába helyezni. 

A környező kelet-ázsiai országok adatairól általánosságban elmondható, hogy szignifikánsan alacsonyabb, mint a világátlag, és extrém módon alacsonyabb, mint a nyugati országokra általánosságban jellemző adatok. 

Emellett az is látható, hogy a kínai adat ami az elhunytak népességhez viszonyított értékét mutatja, nem példa nélkül álló. Ehhez hasonló eredményt tud felmutatni Thaiföld, Kambodzsa és Szingapúr, és ennél is alacsonyabb számai vannak Vietnámnak és Tajvannak. Ez alapján tehát kijelenthetjük, hogy a kínai adatok alapvetően hihetőek, hiszen nem lógnak ki szignifikánsan a környező országok eredményei közül. 

Ám ha megnézzük az adatok időbeli alakulását, akkor már feltűnik némi 'érdekesség'. Miközben az egész világ folyamatosan küzd a járvánnyal, és néhány különleges kivételtől eltekintve - eltérő mértékben ugyan - de mindenhol felfelé araszolnak a halálozási számok, Kínában gyakorlatilag hónapok óta senki nem veszíti életét. A halálozási grafikonjuk 2020. április 18. óta olyan vízszintes, mint az asztallap. 2020 április 18-án 4632 halottat tartottak nyilván, míg egy év alatt, 2021. április 24-éig mindössze 4 (!) fővel nőtt ez az érték, így áll ma 4636-on. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy mindez egy olyan országban, ahol több, mint 1,4 milliárd ember él, ami a Föld teljes lakosságának a ~20%-a. Ez ám a sikeres járványkezelés... (már amennyiben igaz...)

Ezzel szemben még a sikerországok éllovasa, Új-Zélandon is elhalálozik időről-időre egy-egy személy, és araszol felfelé a grafikon. Pedig Új-Zéland tényleg sikeresen izolálta magát apró szigetországként, és mindössze 5 milliós lakossággal. Mégis ugyanannyian haltak meg náluk az elmúlt egy év során, mint a náluk 280-szor népesebb Kínában. (2020. március végén 22 elhunytat tartottak nyilván, 2021. április 19-én pedig 4 fővel többet, 26-ot.) 

De vessük össze inkább a kínai grafikont a térség országaival. Nézzük például a szintén sikerországnak aposztrofált Japánt és Dél-Koreát.

Bár kétségtelenül igaz, hogy mindkét ország alacsony népesség arányos halálozási számokkal rendelkezik nemzetközi összehasonlításban, de mégis mindkettő esetében látható, hogy a járvány nem állt meg. A halálozás nem nullázódott le, azaz a halottak száma nem stagnál, hanem hullámzó intenzitással ugyan, de halad felfelé. (Még ha más országokhoz képest lassan is.)

Érdemes megnézni a Kínához tartozó Hong Kong grafikonját is, mert beszédes:

Hong Kong ugyebár egyetlen város, mindössze 7,5 millió lakossal. Ennek ellenére az elmúlt egy év során rövid szünetektől eltekintve folyamatosan nőtt az elhunytak száma, a tavaly áprilisban mért 4 főről, 209 főre. Ötvenszer többen hunytak tehát el elvileg a kicsiny Hong Kong egyetlen városában, mint a hatalmas Kína teljes területén. Felmerül a kérdés, hogy ha Hong Kong egyetlen városában sem sikerült megállítani a járványt, mint ahogy nem volt lehetséges Japánban, sem Dél-Koreában, akkor vajon miként volt ez lehetséges Kína sok ezer településén?

Természetesen lehet erre válaszolni, hogy a totális megfigyelés és kontroll hazájában ez lehetséges, míg a demokratikusan működő országok kudarcot vallottak, ám 1,4 milliárd ember totális elszigetelése egymástól még Kínában sem lehetséges. 

Ennél sokkal kézenfekvőbb magyarázat, hogy Kína nem a vírust állította meg sikeresen, hanem az adatszolgáltatást... (méghozzá napra pontosan 2020. április 18-án.)

Ettől még a régiós adatok alapján valószínűleg igaz, hogy Kínában (hasonlóan a régió többi országához) tényleg alacsony a járvány intenzitása, még ha nem is nulla, mint ahogyan azt mutatják. 

A Kínának tulajdonított siker így valójában inkább általános kelet-ázsiai siker, és nem a kínai vasököl módszer eredménye. A speciálisan kínai módszer valójában sokkal inkább egy régről ismerős megoldás: az adatok eltitkolása és elhazudása.