A koronavírus járvány kitörése óta szinte állandó toposz, hogy Kína milyen példásan kezelte a járványt, és miért nem követte ugyanezt az utat a világ többi része. Nos, egy pillanatra tegyük félre, hogy egyáltalán mennyire lehet megbízni a Kínai Népköztársaságból érkező adatoknak, és fogadjuk el, hogy Kínában valóban alacsony a járványügyi érintettség. A kérdés, amire a jelen posztomban a választ keresem, hogy ez mennyire Kína specifikus eredmény - mennyiben a kínai járványkezelési intézkedések eredménye - avagy milyen más tényezők állhatnak még e siker mögött. 

Kezdjük talán ott, hogy megvizsgáljuk, hogy Kína mennyire lóg ki a globális mezőnyből. Erre gyorsan rávágható a válasz, hogy rendkívül, hiszen a több, mint 1,4 milliárd lakosú Kínában kevesebb, mint 5000 halott van, azaz harmadannyi, mint a kevesebb, mint 10 milliós Magyarországon. Az országok összehasonlítása során a népesség arányos halálozási számokat fogom használni, mert az esetszámok erősen függnek az adott ország tesztelési intenzitásától, és bár a halálozási statisztikák sem egyenszilárdságúak, de még mindig ezek állnak a legközelebb a valósághoz. Nos amennyiben ezt vizsgáljuk, akkor Kína alig 3 halott / 1 millió lakos értékkel bír, miközben a világátlag 331 halott / millió lakos, Európa országaiban jellemzően 1000 feletti értékek vannak. Magyarország már 1600 halott / millió lakos felett van, csakúgy, mint az Egyesült Államok. 

A kínai érték tehát kilógni látszik a globális mintázatból. De ha regionális összevetésben vizsgáljuk, Kelet-Ázsiára fókuszálva, akkor már egészen más a helyzet. Készítettem három grafikont, szándékosan ugyanazzal a skálázással. 

• az első európai országokat mutat
• a második az amerikai kontinenst
• a harmadik pedig Kelet-Ázsiát

Elég beszédesek így egymás mellett / alatt. Nem minden országot szerepeltetek, de mindenhol rajta van a legnagyobb és a legkisebb értékkel bíró ország is. 

Na de mit látunk?

1. Európa, Észak és Dél-Amerika fej-fej mellett

Európában és az amerikai kontinensen nagyságrendileg hasonlóan szóródnak az értékek, a jellemző halálozás 1000 fő / millió lakos felett van. Vannak ettől lefelé jelentősen eltérő értékek, de az országok többsége 1000 feletti értéket mutat. 

2. Kelet-Ázsiában MINDENHOL alacsonyak a számok

A második tény ami rögtön szemet szúr, hogy Kelet-Ázsia minden országában rendkívül alacsony a népesség arányos halálozás. Nem csupán Kínában, hanem a régió minden országában kivétel nélkül. Márpedig ezek az országok pilitikai berendezkedésüket tekintve meglehetősen heterogének, ugyanis a kínai kemény diktatúrától kezdve a fejlett demokráciával rendelkező Japánig mindenféle ország szerepel. Van jól funkcionáló demokrácia Dél-Koreában és Tajvanon, van kevésbé jól funkcionáló, de demokrácia Thaiföldön, Malajziában és Indonéziában, és van 'gulyáskommunizmus' és egypártrendszer Vietnámban, meg katonai junta Myanmarban. Van köztük konfuciánus, buddhista, muszlim és keresztény társadalom. Van tehát mindenféle politikai irányítás és hitvilág, de ennek láthatóan semmilyen összefüggése nincsen a járványügyi eredményekkel. 

Ugyanez igaz a földrajzi elhelyezkedésre is, hiszen sok járványügyi szempontból magasztalt ország szigetország, ahol érthető okokból egyszerűbb a személyforgalom kontrollálása. Japán, Tajvan egyértelmű eset, de Dél-Kora esetében sem hiszem, hogy túl sokan kelnének át az Észak-Koreától elválasztó demilitarizált övezeten. Így Dél-Koreát is nyugodtan kezelhetjük szigetországként, ahol csupán a reptéri belépőket és a kikötői forgalmat kell ellenőrizni ahhoz, hogy kívül tarthassák a fertőzést. Ám jól láthatóan nem minden sikeres ázsiai országnak van ilyen elhelyezkedése. Mint ahogy az Európában sokat emlegetett alacsony népsűrűség (a norvégok vagy finnek esetében) sem magyarázó tényező sem a majdnem 100 milliós Vietnám, sem a 145 milliós indonéz Jáva sziget, sem Japán esetében sem.

3. A legjobb európai és latin-amerikai országok is rosszabbak, mint a legrosszabbul teljesítő kelet-ázsiai országok

Európában közmondásos, hogy bezzeg a norvégok, vagy a finnek milyen jól teljesítenek. Latin-Amerikában pedig a picinyke Uruguay számai a legjobbak, de mindenkit ki kell ábrándítanunk, mert ezek a bezzeg országok a kelet-ázsiai mezőnyben bizony a legrosszabbul teljesítők lennének. (A precizitás kedvéért megjegyzem, hogy Norvégia hajszállal előzné Indonéziát, de így is minden más régiós országnál rosszabbul állna.)

De vajon mi ennek az oka?

Rendben, az tehát nem kérdés, hogy Kelet-Ázsia egésze mindenki másnál jobban áll (szándékosan kerülöm a 'jobban kezelte' kifejezést) a járvány tekintetében. Azt az adatok alapján kijelenthetjük, hogy ez nem kizárólag Kína érdeme, nem érdemes tehát speciálisan a kínai modellben keresni a megoldást és a választ. Általános vélekedés, hogy a megoldást a kelet-ázsiai társadalmak viselkedésében kell keresni, hiszen például ők már korábban is maszkot viseltek.  

Nos erre legalább két válasz van: az egyik, hogy korántsem minden fentebb említett kelet-ázsiai államban volt általános a maszkviselés, például Mongóliában egyáltalán nem az, mégis 0,6 halott / millió lakos értékkel bírnak, de ugyanígy említhetjük Malajziát és Myanmart is, ahol szintén nem általános a lakosság maszkviselése. 

Az elmúlt időszakban a nyugati országokban is általánossá vált a maszkviselés, mégis sokkal rosszabb a járvány dinamikája, úgyhogy önmagában az ázsiai társadalmak maszkviselési szokásai semmiképpen nem adnak önmagában magyarázatot a szignifikánsan eltérő járványügyi adatokra. Azt gondolom, hogy az általános higiéniai színvonal sem valószínű, hogy alacsonyabb lenne például Németországban, mint Kambodzsában. 

Akkor mégis mi lehet a titok?

Mivel ennyire jól körülhatárolhatóan és szignifikánsan különbözik a kelet-ázsiai országok eredménye a világ szinte összes többi térségben tapasztalható folyamatoktól (Fekete-Afrikát nem számítva, ahol egyrészt extrém fiatal a népesség, így a koronavírus által igazán veszélyeztetett idős népesség aránya minimális), így felmerül a kérdés, hogy nincs-e biológiai oka az eltérésnek. Sok ország, sokféle politikai rendszerrel, és széles skálán mozgó intézkedés halmazzal, mégis rendkívül hasonló eredményeik vannak. A közös bennük - mindenféle rasszista felhang nélkül - a mongoloid rassz, és az 'élőhely'. 

Ne felejtsük el, hogy a koronavírus biológiai 'őshazája' és kiindulási pontja is ebben a régióban található, és a jelen vírus rokonának tekinthető, a 2003-as SARS járványt okozó koronavírus is ebből a régióból származik. Elképzelhető, hogy a térség népessége korábban, akár csupán néhány évtizeddel ezelőtt a ma élő idősebbek (akik igazán veszélyeztetettek lennének), vagy sokkal korábban a térségbeli emberi populáció történelme során akár több alkalommal is találkozhatott hasonló patogénnel, ami a természetes szelekció által nyomott hagyhatott a régióban élő emberi populáció genetikájában. Ez megmagyarázná, hogy miért ennyire alacsony mindenhol a térségben a vírus okozta pusztítás, és miért magas esetleg azokon a vidékeken, ahol olyan populáció él, amely soha korábban nem találkozott hasonló patogénnel. 

Talán első olvasásra meredeknek tűnik a hipotézis - elismerem, hogy nem ez az egyetlen logikus magyarázat, de mindenképpen egy a lehetséges magyarázatok közül ami további kutatást érdemelne - de nem ez lenne az első ilyen eset az emberiség történelmében.

Az amerikai őslakosok körében a legnagyobb pusztítást ugyanis nem az európai hódítók végezte közvetlen népirtás okozta, hanem azok a fertőző betegségek, amelyeket az európai hódítók magukkal hoztak. A himlő, a kanyaró és a skarlát végezte az igazi pusztítást, ami a fertőzésnek korábban kitett európai populáció számára csekély kockázatot jelentett, ám az idegen patogéneket nem ismerő amerikai őslakosok körében roppant magas halálozással járt. Az első jól dokumentált himlő járvány 1518-ban zajlott Közép-Amerikában, ami a becslések szerint a régió népességének 25-50%-ának halálával végződött. 

Nem lenne tehát példa nélküli, ha egy patogénnel szemben eltérő immunválaszt produkálna egy olyan közösség, amely esetleg már találkozott korábban ezzel a kórokozóval, vagy hasonló kórokozó miatt keresztimmunitással rendelkeznek. Mindenképpen érdekes egybeesés, hogy a kórokozó őshazája és a járványt legkisebb veszteséggel megúszó emberi populáció élettere egybeesik.

Amennyiben ugyanis genetikai okok (is) állnak a kiemelkedően jó kelet-ázsiai eredmények mögött, akkor kár a politikai berendezkedést, vagy az intézkedéseket 'okolni' a sikerért. 

Utóirat: 

Érdekes lenne megvizsgálni a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok adatait, ahol a kelet-ázsiai átlagnál magasabb, ám az európai átlagnál sokkal alacsonyabb a népesség arányos halálozás. Például Kazahsztánt (134 halott / millió lakos) vagy Kirgizisztánt (223 halott / millió lakos) Ezekben az országokban ugyanis szignifikáns orosz ajkú kisebbség él a kelet-ázsiai eredetű többség mellett, így amennyiben a hipotézisem helyes, akkor az európai eredetű szláv népesség várhatóan messze a részarányát meghaladóan felülreprezentált az elhunytak között. De hasonló kutatás elvégezhető lenne a jelentős kelet-ázsiai népességgel rendelkező Egyesült Államok, vagy Kanada esetében is, hogy az elhunytak etnikai összetétele mennyiben egyezik a társadalom teljes összetételével. Nem lennék meglepve, ha a kelet-ázsiai származásúak alul reprezentáltak lennének az elhunytak között.

UPDATE: 

1. A poszt megírása után rábukkantam egy a Nature folyóiratban publikált kutatásra, ami azt vizsgálta, hogy a 2003-as SARS (amit a mostani koronavírushoz hasonló, ám attól mégis különböző vírus okozott) járvány során megfertőződött személyek vérében található antitestek miként hatnak a covidot okozó SARS-CoV-2 vírus jelenlétére. A kutatás azt találta, hogy a SARS kórokozója elleni antitestek sikeresen blokkolták a SARS-CoV-2 vírust is. Azaz igazolta azt a feltételezést, hogy egy kellően hasonló patogénnel szembeni korábbi találkozást (hiszen a SARS-ot a SARS-CoV-1 vírus okozta, ami bár hasonló, de mégis másik vírus) követően valóban keletkezhet olyan keresztimmunitás, ami képes egy későbbi másik kórokozóval szemben is védettséget nyújtani.

Tehát ha a kelet-ázsiai régióban élők esetleg korábban is találkoztak a jelenlegi koronavírushoz kellően hasonló kórokozóval, (amit segíthet, hogy ők ugyanabban a földrajzi régióban élnek, mint ahonnan a kórokozó is származik) akkor az eredményezhetett náluk olyan korábban szerzett immunitást, aminek köszönhetően körükben ma kevésbé pusztító a járvány. 

2. A másik a poszt megírása utáni felfedezésem egy amerikai kutatás volt, amely a koronavírus fertőzöttek etnikai összetételét vizsgálta. Pontosabban azt, hogy az országban élő egyes etnikumok, vagy rasszok milyen arányban képviseltetik magukat a teljes társadalmon belül és mekkora mértékben a járványban elhunytak között, és így mekkora az egyes rasszok-etnikumok népesség arányos érintettsége. A kutatásban a legkevésbé érintett etnikum az ázsiaiak csoportja volt, összehasonlítva az fehérek, feketék, őslakosok, latinók, és csendes óceáni lakossággal szemben. 

Erre persze lehet mondani, hogy az egyes etnikumoknak eltérő a szociális és vagyoni helyzete, így a fertőzésnek való kitettségük is eltérő lehet, ami magyarázhatja az eltérő számokat. Ez kétségtelenül igaz. De így is több, mint figyelemre méltó, hogy az ázsiaiak érintettsége a legalacsonyabb, alig 2/3-a az utánuk következő latinók csoportjának. (Ázsiaiak: 96 halott / 100 ezer lakos versus latinók 147 halott / 100 ezer lakos) Ráadásul ehhez hozzá kell tenni, hogy a kutatás nem vizsgálta külön a kelet-ázsiaiakat, hanem egyben kezeli ázsiaiként, amibe beletartoznak az indiai, pakisztáni, közel-keleti arab, vagy török eredetű lakosok is, miközben ezen csoportok hazájában nem tapasztalható a kelet-ázsiaiakéhoz hasonló szignifikánsan alacsonyabb járvány érintettség. Mindez szintén abba az irányba mutat, hogy valóban lehet olyan genetikai öröksége a kelet-ázsiai népességnek, ami ellenállóbbá teszi őket a koronavírussal szemben.