El fog valaha tűnni a koronavírus?
Előrebocsátom, hogy a címben feltett kérdésre nem fogok tudni egyértelmű választ adni (felelőtlen és hiteltelen is lenne részemről), ám meg tudok mutatni pár példát, hogy mégis mi várható. Jelen írásom alapját egy 2005-ös kutatás és egy tavalyi tanulmány jelenti.
De előtte kezdjük egy gyors áttekintéssel. Jelenleg 7 koronavírust ismerünk, amely képes emberek között terjedni, és ebből a hétből 4 olyan, ami teljesen hétköznapi megfázást okoz. A megfázások mintegy 15%-áért ezek a koronavírusok a felelősek.
Na de mi köze a megfázásnak az olyan pusztító vírushoz, mint a mostani, hivatalos nevén SARS-CoV-2?
És itt kezdődik a történetünk. Az első jól dokumentált globális járvány az 1889-es úgynevezett 'orosz influenza' ('russian flu') volt. Ez egy igen súlyos járvány volt, a becslések szerint 1 millió halálos áldozata volt, amikor a Föld teljes lakossága mindössze 1,5 milliárd volt, szemben a mai 7,7 milliárddal. (Azaz mintha ma ~5 millió áldozatot szedne.) Bár valaha ezt a járványt az influenza vírus számlájára írták, ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy egy koronavírus volt az elkövető.
Ki az az OC43 nevű koronavírus?
Kutatók a 2003-as SARS járvány után kezdtek intenzívebben foglalkozni a koronavírusokkal. Addig ezeket a kórokozókat mint veszélytelen nátha vírusokat tartotta számon a szakmai közösség, és senki nem igazán érdeklődött irántuk, mondván, sokkal veszélyesebb vírusokkal kell inkább foglalkozni. A SARS után felpezsdültek azonban a kutatások. 2005-re sikerült feltárni (szekvenálni) az OC43 nevű hétköznapi megfázást okozó humán koronavírus genetikai kódját. Ezt követően a kutatók összehasonlították azt más ismert koronavírusok genetikai kódjával, és kiderült, hogy rendkívül nagy hasonlóságot mutat a BCoV nevű szarvasmarhákban megtalálható állati koronavírussal.
Felmerült tehát a lehetőség, hogy ez az emberi koronavírus esetleg a szarvasmarhákról került át az emberre. A kutatók később azt is meg tudták határozni, hogy ez az ugrás (zoonózis) mikor következhetett be. Ez oly módon határozható meg, hogy megvizsgálták a két vírus közötti genetikai eltérés mértékét, majd megvizsgálták a vírus genetikai állományának (mutációjának) változási sebességét. Így a genetikai változás sebessége és az eltérés mértéke alapján meg tudták becsülni, hogy mikor válhatott el egymástól a két vírus, azaz mikor létezett a közös ősük. Ez a 'bio-régészeti' kutatás ezt az 1890-es évekre teszi, azaz megdöbbentően nagy az időbeli egyezés a nagy 'orosz influenza' járvánnyal. (ami a nevével ellentétben nem csupán Oroszországban, hanem az egész világon pusztított).
Az OC43 koronavírus azóta is velünk van, ám a kezdeti nagy járványt követően mára enyhe megfázást okozó kórokozóvá szelídült.
És mi van a többi koronavírussal?
Az OC43 példáját követve a kutatók a többi humán koronavírusnak is elkezdték feltárni a genetikai múltját. A másik leggyakoribb, ugyancsak megfázást okozó koronavírus a szintén nem túl beszédes nevű 229E. Az ő genetikai rokonát az afrikai hártyás-orrú denevérekben élő koronavírusban találták meg. Az állati vírusok összehasonlítása alapján azt valószínűsítik, hogy ez a vírus a tevék közvetítésével került át az emberre, valamikor 1700 és 1800 között.
Bár a kutatók valószínűsítik, hogy ez az esemény is súlyos járványt okozott az emberek körében, ám ennek már nehezebb megtalálni a nyomát az írott emlékekben. Akkoriban még egyébként is elég sok fertőzés tizedelte a lakosságot, így nem feltétlenül tűnt fel a sok bakteriális fertőzés okozta gyakori halálozás mellett. A közlekedési lehetőségek is korlátozottabbak voltak akkor, így lassabban terjedhetett a kórokozó, ezáltal időben kevésbé koncentrált lehetett a pandémia, mint 1890-ben, amikor gyors terjedést biztosító gőzhajók és vasutak hálózták már be a világot.
A kutatók a harmadik humán koronavírus, a hasonlóan beszédes nevű NL63 esetében is megvizsgálták a lehetséges rokonságot. Ebben az esetben is denevérekben találtak rá a legközelebbi rokonra. A közös ős keresés eredményeképpen ez esetben valahol 500-800 évvel ezelőtt történhetett meg az emberre kerülés.
A kutatók azt is megállapították, hogy - bár nem jellemző - de kórházba gyakrabban kerülnek OC43 és 229E koronavírussal fertőzött emberek, mint a másik kettővel. Ebből arra következtetnek, hogy minél régebben került át az emberi populációba az adott koronavírus, annál nagyobb vele szemben az emberiség immunitása.
Állatok között is ez történik
A kutatók tehát azon az állásponton vannak, hogy a ma enyhe megfázást okozó koronavírusok mindegyike egykori súlyos pandémiák kései mementója, és mindegyikük súlyos járványt okozott amikor átkerültek az emberre.
Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, ami állatról más állatra történő koronavírus átugrások során tapasztalható. A '90-es években például sertésekre ugrott át egy denevérekben honos koronavírus, ami több millió állat pusztulását okozta.
Milyen jövőre számíthatunk?
Így összességében a történelmi tapasztalatok azt valószínűsítik, hogy a jelenlegi súlyos pandémia elmúltával a SARS-CoV-2 koronavírus ellen is kialakul az emberi faj ellenálló képessége. Hasonlóan, mint ahogyan az történt a ma már csupán megfázást okozó, ám egykor hasonlóan pusztító többi koronavírussal is.