A pár nappal ezelőtti posztom a svédek és a kelet-európai államok koronavírus járvány kezelési eredményeinek összehasonlítása témájában sokak érdeklődését keltette fel. Sok hozzászólás érkezett, amelyek egy része arról tanúskodott, hogy sokan még mindig nem értik a járvány néhány alapvető mechanizmusát. A leginkább félreértett dolog a járvány végével kapcsolatos. Sokan gondolják azt - tévesen - hogy a járvány akkor ér véget, ha erővel kíméletlenül  leszorítjuk a fertőzési számokat. Bár ez csábító megoldásnak tűnik, és átmenetileg valóban úgy is tűnhet, hogy sikeresen 'legyőztük' a vírust, de a valóság az, hogy a fertőzés terjedésének óriási gazdasági és társadalmi költséggel megvalósuló átmeneti megfékezése csak elnapolja a problémát. Fontos tudatosítani magunkban, hogy a járvány valójában két módon érhet véget:

• a vírus terjedése végül eléri azt a mértéket, amikor a közösségi immunitás szintje természetes módon korlátozza a fertőzés terjedését (az ominózus 'nyájimmunitás')
• vagy ha elkészül a vakcina ÉS megtörténik vele a populáció kellően nagy részének beoltása

A végeredmény valójában mindkét esetben ugyanaz: ha a populáció kellő hányada válik rezisztenssé a vírussal szemben, az véget vet a járványnak. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az eset sem jelenti azt, hogy a vírus eltűnik és soha többet nem fertőz meg senkit, csupán azt, hogy gátat szab a tömeges 'járványos' terjedésnek azáltal, hogy lecsökkenti a vírus átadhatóságát, transzmisszióját.

Ha egy állam nagyon szigorú korlátozásokat alkalmaz, azzal mesterségesen le tudja talán szigorítani a fertőzés terjedését, de ennek hatása csak a korlátozás ideje alatt érvényesül. Ha a korlátozások feloldásra kerülnek, a fertőzés terjedése ismét felgyorsul amint kedvezővé válnak a környezeti feltételek. (értsd: jön az ősz és tél). Ez a módszer semmilyen formában nem jelent végleges megoldást. Valójában minél sikeresebb a lassítás, annál kevesebben esnek át a fertőzésen, így annál nagyobb a valószínűsége hogy a korlátozások feloldásával újraéled a járvány (lásd: második hullám). Egy esetleges újabb járványhullám pedig ismételt korlátozásokat generál, és így tovább véget nem érő módon. Ez az irány önmagában soha nem jelent végső megoldást.

Ez a módszer akkor lehet célravezető, ha hiszünk abban, hogy belátható időn belül rendelkezésre fog állni a vakcina megfelelő mennyiségben, és elérhető távolságban van a társadalom kritikus tömegének beoltása. Minél távolabb van ez a pont, annál komolyabb 'költsége' van ennek a módszernek. 

Ha kevesebb korlátozást alkalmazunk, akkor a vírus terjedése gyorsabb, és minden egyes nappal közelebb kerülünk ahhoz a szinthez, hogy az átfertőzöttség magától kezdje limitálni a járványt. Ahol valóban vége van.

Tavasszal de akár jelenleg is, sok vita zajlott arról, hogy mennyire reális elérni ezt a közösségi immunitási szintet. Axiómaként beégett mindenki elméjébe a 60%-os érték, amire hivatkozva újra és újra lehetetlenként lett aposztrofálva ennek elérése. Ez az ominózus 60% abból a képletből származik, ami a a vírus reprodukciós rátájának (R0) függvényében határozza meg a nyájimmunitás szintjét:

• Nyájimmunitás = 1 - (1/R0)

Tavasszal az R0 értékét 2,5-ként becsülték. Ez alapján az 1-(1/2,5) képlet valóban 0,6, azaz 60%-ot eredményez. Azonban ha az R0 nem 2,5, hanem kisebb, akkor a nyájimmunitás küszöbértéke is egyre kisebb. R0=2 esetén már csak 50%, 1,5 esetén pedig már csupán 33%. Nagyon nem mindegy tehát, hogy pontos-e a feltételezésünk az R0 értékéről, ugyanis ég és föld a különbség, ha 60%, vagy csupán 33% a célszalag távolsága. Sok jel utal arra, hogy a mítikus nyájimmunitáshoz nem feltétlenül szükséges 60%, ahogy arról legutóbb a New York Times is írt.

A svédek őszi halálozási száma azt mutatják, hogy ha nem is teljes, de valamilyen fokú közösségi immunitás már létezik náluk, aminek köszönhetően már nem szembesülnek olyan járvány dinamikával, mint tavasszal, vagy mint sok akkor szigorúan korlátozó ország most ősszel.

De nem csupán a svédek példáján keresztül lehet ezt megfigyelni. Talán a legközelebb a nyájimmunitáshoz, és ezzel a járvány tényleges végéhez New York és New Jersey államok vannak. Ez a két állam volt az Egyesült Államokban a tavaszi hullám két frontállama. Mindkét helyen súlyos volt a tavaszi hullám, és népesség arányosan a leginkább sújtott régiók toplistájának élén állnak. Ám cserébe ha megnézzük a mostani halálozási adataikat, akkor esetükben egyáltalán nem látható érdemi őszi hullám, működik a természetes járványblokkolás. Ők láthatóan valóban túl vannak rajta. 

Azt azért hozzá kell tenni, hogy New York komoly árat fizetett ezért. 19,5 millió lakosra (mint két Magyarország) több, mint 34 ezer halott jut. Ezzel 1 millió lakosra 1768 halott jut. Összehasonlításul Magyarországon jelenleg negyedennyi, 452 halott jut 1 millió lakosra. (messze súlyosabb is az ősz nálunk)

Az amerikai államok egyébként jól példázzák a nyájimmunitás felé vezető út különböző állomásait. Ahogy haladunk lakosság arányos halálozás szerint csökkenő irányba (azaz ahol kevesebb halott jut 1 millió lakosra), úgy válik egyre markánsabbá az őszi hullám.

Itt van például Massachusetts (1538 halott / 1 millió lakos)

Megközelítő népesség arányos halálozás, mint New Yorkban, és hasonló grafikon mintázat, komoly második hullám nélkül, alacsony intenzitású, stagnáló halálozással.

Michigan, a középmezőnyből (918 halott / 1 millió lakos)

Feleakkora lakosság arányos halálozás, mint New Yorkban, cserébe szemmel látható második hullám, ami összemérhető az első hullámmal.

Végül Wisconsin a mezőny hátsó részéből (559 halott / 1 millió lakos)

Alacsony lakosság arányos halálozás, domináns őszi hullám. 

Sajnos az amerikai államok is azt a képet erősítik, hogy a járványt megúszni nem lehet. Aki megúszta a tavaszt, azt jobban sújtja az ősz, és fordítva, aki súlyos tavaszt élt át, az lassan már fellélegezhet.

A jelenlegi halálozási trendeket elnézve év végére Magyarország is eléri a 8000 elhunytat (800 fő / 1 millió lakos), a további folytatást illetően nem mernék jóslatokba bocsátkozni. De az az amerikai adatokból jól látszik, hogy bizony a járványt ténylegesen elfojtani képes közösségi immunitás még odébb van, potenciálisan kétszer ennyi áldozat mellett érkezik el.

Az persze nagy kérdés, hogy a tömeges oltás érkezik-e meg hamarabb, vagy a fenti állapot. Sajnos esélyes, hogy az oltás lemarad az előadásról és már csak a végefőcímre ér oda.