Sok véleményformáló hangoztatja az elmúlt hetekben, hogy végre a társadalom szemében felértékelődik hosszú időszak leépülése után a tudomány fontossága. Hogy az emberek láthatóan a tudomány és a tudósok felé tekintenek, tőlük várják a megoldást, megváltást.

Nos ez talán így van, talán nem, mert a járvány közepette a tévhitek és konteók is ugyanolyan népszerűség emelkedést könyvelhetnek el. De nem is ezzel kívánok foglalkozni. Sokkal inkább azzal, hogy mit is értünk a tudomány és a tudósok primátusa alatt. Nyilván örömteli, ha az emberiség tudományosan alátámasztott tényekre épülő világot épít. De roppant veszélyesnek tartom azt a fajta tudományos csodavárást, és próféta tiszteletet, ami szimplán abban ölt testet, hogy 'majd a tudósok megmondják' hogy mit kell tenni. Nagyon sok köznapi vitában hangzik el mostanában ez, hogy de hát a tudósok, ezt vagy azt mondták, akkor az bizony így van, hiszen TUDÓSOK mondták...

Nos sajnos a tudósok tudománya nem valami isteni képesség, hanem két nagyon kézzelfogható dolognak az eredménye: 

• az egyik, a múltbéli megfigyeléseken alapuló tapasztalatok alapján megértett szabályok, természeti törvényszerűségek és viselkedési mintázatok - nevezzük ezt együttesen TUDÁSnak
• a másik pedig az ADATOK

Könnyen belátható, hogy az egyik vagy a másik hiánya szükségképpen vezet téves eredményre. Hiába tudom megmérni egy kocka oldalainak hosszát (ADAT), ha nem ismerem a térfogat kiszámításának módját, (TUDÁS) akkor nem leszek képes megismerni a végeredményt.

De ugyanígy sikertelen lesz a környezetünk megértésére tett kísérletünk, ha ismerjük a terület kiszámításának módját, de nem tudjuk, hogy mekkora oldalai vannak annak a felületnek. Elvont dolognak tűnik ez, pedig hétköznapokban is ezzel szembesülünk. Vajon mennyi falfestéket kell vennünk, ha ki akarjuk festeni a lakásunkat? Vagy mennyi csempe kell a fürdőszoba felújításához? 

TUDÁS és ADAT csak együtt vezet helyes eredményre. 

Mindenki előszeretettel hivatkozik, hogy hát a 'modellek' megmondták, hogy a járvány kapcsán ez vagy az fog történni, ha nem ezt vagy azt tesszük. Igen, a modellek... Nos a modellek sem istenek. Nem ismerik a valóságot. A modellek csak azt ismerik, amit megadunk nekik. Ezen input adatok alapján kifogástalan eredményt számítanak ki. De hogy az szinkronban van-e a valósággal, az érthetően nem független a számításhoz felhasznált adatok minőségétől. Téves adatokból a legkiválóbb modellekkel is csak hibás eredményre juthatunk. 

Miért mondom el mindezt? Mert rendkívül dühít, hogy a koronavírus jelentette globális kihívást úgy sikerült (félre)kezelnünk, hogy botrányos minőségű adatokra támaszkodtunk. A lezárások szükségességét és szigorúságát azzal indokoltuk, hogy a fertőzés rendkívül magas hospitalizációs rátát produkál. Hogy a fertőzöttek 20%-a kórházi ápolásra szorul, így az egészségügyi kapacitások pillanatok alatt túl tudnak terhelődni. 

Ezzel szemben a szerológiai tesztek végre megérkező eredményei alapján a kép nagyságrendekkel eltérő. Vegyük például a minap publikált szlovéniai tesztek eredményét.

• Szlovéniában jelenleg összesen 1448 fertőzöttet azonosítottak a járvány kezdete óta
• a tesztek 3%-os társadalmi átfertőzöttséget mutattak ki
• a mintavétel statisztikai hibahatára miatt az összes fertőzött számát 42 ezer és 82 ezer fő közé tették
• azaz a legkisebb, 42 ezres esetszámmal számolva is azt tapasztaljuk, hogy mindössze a fertőzöttek 3,5%-át sikerült detektálni - gondolkodjunk el ezen a számon egy percre: 100 fertőzöttből mindössze 3,5-et

100 esetből 3,5-et... Azt hiszem, hogy ha valahol, akkor itt tökéletesen áll a jéghegy csúcsa hasonlat... 

Van tehát egy problémánk, aminek a valós kiterjedésének a 3,5%-át ismerjük, és ennek a 3,5%-os résznek a viselkedése alapján próbálunk megoldást találni. Ha a 3,5%-os rész reprezentatív lenne a teljes problémára nézve, akkor nem is lenne akkora baj, de a valóság az, hogy a koronavírus esetében ez szimplán nem igaz. Nyilvánvalóan a súlyosabb esetek kerülnek a látókörünkbe, így az általunk a jéghegy csúcsa alapján érzékelt probléma drámaian különbözik a valóságtól. Csak amíg a vízben lebegő jéghegyet a csúcsa alapján kisebbnek gondolunk, addig a koronavírus esetében a helyzet pont fordított. 

Az azonosított fertőzöttekre alapozva azt gondolta a világ (a tudós társadalom is sajnos), hogy a fertőzöttek 20%-a kórházi ápolást igényel. Nos, ez a 3,5%-nyi jéghegy csúcsra igaz is. Ennek 20%-a 0,7%. A teljes sokaságnak, a ténylegesen megfertőződött populációnak a kórházi ápolásra szoruló része a fentiek alapján mindössze 0,7%.

Szívesen megnézném, hogy milyen eredményt köpnének ki azok a modellek, ha 20%-os hospitalizáció helyett 1%-kal számolnának...

Hibás és téves adatokból a legjobb modell és a legokosabb tudós sem lesz képes helyes következtetést levonni.

Botrányos és tragikus, hogy hónapokkal a járvány kezdete után kezd csak el a világ statisztikai mintavételen alapuló adatokat gyűjteni.