A járványgörbe laposítása vs. a görbe szélessége - hol az optimum?
A korona krízis kezdete óta már az óvodások is tudják a jelszót: laposítani kell a görbét! Eleinte látványos ábrákkal mutatta be a média, hogy mi ennek a célja. Ha valaki lemaradt volna, akkor gyorsan ismételjük át: a járvány lassításának célja, hogy az esetszámok ne hirtelen és gyorsan ugorjanak meg, hanem lassan és fokozatosan vonuljon át a társadalmon, hogy a korlátozottan elérhető egészségügyi kapacitásokat ne haladja meg a betegek szükséglete.
Tehát a járvány-terjedés fékezésének egyetlen indokolható célja, hogy a koronavírus betegeinek szükségletei a kapacitás korlátok alatt maradjanak. Nem célja, mert nincs ráhatása arra, hogy összességében mennyi lesz a halottak végső száma. Attól hogy fékezzük a terjedést, nem lesz végül kevesebb halottunk, csak lassabban jutunk el oda. Ennek oka, hogy a fertőzés egészen addig terjed, ameddig talál fertőzésre fogékony egyedet. Persze ez csak addig igaz, ameddig nem érkezik meg az oltóanyag. Kérdés, hogy ez mikorra várható reálisan.
Minden tekintet ezért a járványgörbe magasságára szegeződött és szegeződik. De mi van a szélességével? Ugyanis könnyen belátható, hogy az összefüggés úgy néz ki, hogy annak az ára, hogy laposabb lesz, az az, hogy szélesebb, azaz hosszabb ideig tart. Mivel a korlátozó intézkedéseknek elég egyértelmű és súlyos negatív következménye van a gazdaságra, munkahelyekre, keresetekre és úgy általában az életminőségre, ezért cél kell, hogy legyen, hogy ennek hossza a lehető legrövidebb legyen.
Azaz eljutunk egy pontra, ahol az optimumot keressük a járványgörbe magassága és szélessége között. Na de hol is van ez?
Ismételjük el, hogy a laposítás célja, hogy az egészségügyi kapacitások ne terhelődjenek túl. Azaz az optimum értelemszerűen ott van, ahol az egészségügy kapacitásai a csúcs közelében vannak kihasználva. Nem felette, de nem is messze alatta.
Nem felette, mert ez esetben nem jut minden betegnek megfelelő ellátás, így olyanok is meghalhatnak, akik amúgy megmenthetőek lennének. A kapacitás feletti terhelés ezért nem optimális. De az akkor miért nem jó, ha messze a kapacitások alatt van az egészségügyi rendszer terhelése? Azért, mert ez esetben a járvány terjedése túl van fékezve, túl van lassítva, így viszont az 'átfutási ideje' hosszabb. Azaz ez esetben a korlátozások szükségtelenül megnyújtják a járvány időszakot, ezáltal megnyújtva a gazdasági károkat okozó időszakot is.
Nézzünk pár konkrétumot! Magyarországon a járvány előtt nagyságrendileg 1600 lélegeztetőgép volt, ezek átlagosan 60%-os kapacitás kihasználtsággal üzemeltek. (azaz kb 6-700 gép volt szabadon járvány előtt is) Ehhez képest azt látjuk, hogy már 6 hete élünk karanténvilágban, és még mindig csak 60-61 fő szorul lélegeztetésre. És ez a szám érdemben nem növekszik. Mi ez, ha nem annak a jele, hogy a járvány Magyarországon szükségtelenül túl van fékezve? Azaz a korlátozó intézkedések túl szigorúak.
Ne fékezzük indokolatlanul a járvány terjedését! Csak annyira laposítsuk a görbét, amennyire feltétlenül muszáj. Nem jobban. Kezdjük meg a korlátozások oldását!