A Lényeg

2020.máj.28.
Írta: Tollforgato Szólj hozzá!

Milyen alakú lesz a kilábalás? Avagy a betű fétis korlátai

A gazdaság iránt érdeklődő publikum, és egyre inkább az átlagpolgárok körében is hetek óta téma, hogy vajon milyen alakja lesz a koronavírus elleni intézkedések okozta gazdasági krízisből történő kilábalásnak. Repkednek a V betűk, U betűk, és L betűk...

Bár értem, hogy sokat segíthet egy helyzet megértésében, ha tudjuk azt hasonlítani valami ismert alakzathoz, ám ez az erőlködés szükségszerűen megköti a képzeletünket is, azt kockáztatva, hogy szem elől tévesztjük a valóságot. Ha a helyzet az, hogy a kilábalás alakjára nincsen ismert latin betű, akkor miért erőltetjük a betű fétist?

A konkrét betű kiválasztása előtt érdemesebb inkább végig gondolni, hogy milyen folyamatok zajlanak, és ezek hogyan befolyásolják a gazdasági aktivitást. Ha egy gazdasági krízisre gondolunk, akkor annak általában három elkülöníthető szakasza van:

  • esés - a gazdasági aktivitás szintjének csökkenése
  • stagnálás - a visszaesett gazdasági aktivitás már nem csökken tovább, de nincs növekedés sem
  • emelkedés - a gazdasági aktivitás ismét növekszik

Ebből a fenti három komponensből bármilyen alakzat kirajzolható. Hiszen mindegyik komponensnek eltérő lehet a gyorsasága és időtartama (azaz a meredeksége). Egy általános recessziót mindig éppen az jelez, hogy elkezd a gazdasági aktivitás szintje csökkenni (ez valójában a recesszió definíciója). Így egy általános gazdasági krízis standard forgatókönyve eséssel kezdődik, majd eléri a mélypontot, ezt vagy követi stagnálás, vagy nem, majd elkezdődik a kilábalás és a növekedés. 

Pont ezért kerülnek elő a V, U és L betűk egy általános krízis esetén, mert többé kevésbé alkalmasak a helyzet leírására. Azonban a mostani krízis nem egy standard recesszió, amit valamilyen gazdasági egyensúlytalanság kipukkanása okozott. A mögöttünk hagyott márciusi, áprilisi és májusi időszak gazdasági aktivitásának zuhanása nem gazdasági okokból következett be, hanem szándékosan fojtottuk le a járvány ellenes adminisztratív korlátozásokkal. Ennek eredményeképpen egy szinte soha nem látott mértékű zuhanás következett be. Mivel adminisztratív okok vezettek a zuhanáshoz, és nem egy új gazdasági egyensúlyi állapot eredménye a lecsökkent aktivitás, ezért a korlátozások feloldása elméletileg lehetővé teszi a gyors visszapattanást a kiindulási szintre. Ilyen értelemben az alakzat mindenképpen V alakú lesz. Legalábbis az első szakasza...

Sajnos ugyanis teljesen irreális visszapattanni a kiindulási állapot szintjére. Ez nem egy kimaradt munkaszüneti nap, vagy egy zárva tartó vasárnap, amit követően minden ugyanott folytatódik, mint előtte. Ugyanis hiába oldják fel a korlátozásokat, az hogy valamilyen kereskedő vagy szolgáltató kinyithat, nem jelenti automatikusan azt, hogy forgalma, vevői is lesznek.

Ennek két fő oka van:

  • objektív ok, ha nincs bevételem, nem tudok költeni
    • egyrészt azok a fogyasztók, akik elveszítették a munkájukat, vagy fizetés nélküli szabadságon vannak, biztosan nem fogják fenntartani a korábbi fogyasztásukat - jövedelem nélkül nehéz költeni
    • ugyanez igaz a vállalatokra is, hogy azok akiknek a jövőbeli profitábilis működése kérdéses, ők minden erővel csökkenteni fogják a költségeiket, nem csak a munkaerő kiadásaikat, hanem minden nem létfontosságú beszerzést visszavágnak
  • és pszichés ok, hogy bár tudnék, de nem merek / nem akarok költeni
    • hiszen, azok, akiket nem érint közvetlenül a jövedelmek elapadása, ők is óvatosabban fognak költeni akár gazdasági megfontolásból ('mi van ha én is elveszítem a munkámat / vevőimet?'), akár egészségügyi félelemből ('nem megyek étterembe, mert megfertőződhetek')

Azaz ha feloldják a korlátozásokat, akkor nyilvánvalóan lesz egy gyors és masszív felpattanás - ez elkerülhetetlen, hiszen annyira mély a visszaesés a lefojtás miatt - de nem a korábbi szint 100%-áig. A nagy kérdés, hogy meddig pattanunk fel, és hogy mi következik ezután.

És itt jön az igazi kérdés az alakzattal kapcsolatban. Három eset jöhet szóba:

  • 'A' - a korlátozások eltörlését követő gyors felpattanás után ugyan lelassul a kilábalás üteme, de ha lassan is, de folytatódik a növekedés, így hamarosan újra elérjük a kiinduló szintet
  • 'B' - a felpattanást követően elnyúló stagnálás következik és csak jóval később érjük el újra a 100%-ot
  • 'C' - vagy a felpattanást követően megkezdődik egy klasszikus (nem adminisztratív) recesszió és a gazdasági aktivitás szintje ismét csökkenni kezd

Azaz érdemes ketté bontani a kilábalási alakzatról folytatott diskurzust. Az nem kérdés, hogy lesz egy meredek szárú V alakunk, a járványügyi intézkedések hatálya alatt. Gyors zuhanás és a feloldásokat követően gyors felpattanás. Nyilván nem fogunk a mélyben ragadni, mert ekkora mértékű aktivitás csökkenésnek nincsen gazdasági indoka. Nem lesz tehát sem L alak, sem U vagy kád alak. A mélypontról mindenképpen azonnali és gyors felpattanás fog következni, valamilyen szintig. Leginkább egy hiány-jel, vagy négyzetgyök jel alakzatunk van eddig.

Az igazi kérdés azonban a folytatás. Ennek az alakja és leginkább az iránya (emelkedés, vagy csökkenés?) a fogós kérdés. 

A személyes véleményem az, hogy korai az öröm a korlátozások eltörlése miatt, mert a recesszió még csak most kezdődik igazán.

Havi egy nap valóság

Bizonyára minden kisgyerek felteszi életében legalább egyszer azt a kérdést, amikor kezdi megérteni a világ működését, hogy ha a pénz olyan értékes, akkor miért nem nyomtatunk belőle többet. Aztán általában megkapják a kissé leereszkedő választ egy szánakozó félmosoly kíséretében, hogy 'ez nem ilyen egyszerű'. Ha valaki esetleg kissé bővebb választ ad nekik, akkor bizonyára elhangzik, hogy ha sokat nyomtatnánk belőle, akkor elveszítené az értékét. Hiába lenne több belőle, nem lennénk gazdagabbak tőle. 

Nos, a helyzet az, hogy jelenleg éppen ebben a nagy kísérletben veszünk részt. És egyelőre úgy tűnik - bármilyen meglepő - hogy a gyerekeknek van igazuk...

A jelenlegi kísérlet valójában nem most kezdődött, hanem a 2008-as krízis során. A világ nagy jegybankjai, élünkön az amerikai Fed-del, akkori szemmel töméntelen mennyiségű pénzt öntöttek a piacra. Csak hogy laikusabb olvasók is megérthessék: a jegybankoknak nincsen tényleges pénze úgy, mint az átlag embereknek, vagy vállalatoknak. A jegybank teremti a pénzt és annyit, amennyit csak akar. Nincsenek korlátai. Ma már ehhez nyomdagép sem kell, csak nullák és egyesek az online térben. Félreértés ne essék, ez így is van rendben, nem valami antikapitalista kirohanást akarok intézni a rendszer ellen. 

2008-ban (ahogyan ma is) elkerülhetetlen volt a pénzmennyiség növelése (szép eufémizmussal a 'mennyiség lazítása'). Amikor a pénzpiacokon egy bizalmi válság következi be, eltűnnek a vásárlók és a hitelezők a pénzpiacokról, akkor be kell avatkozni. Pénzt kell pumpálni a pénzpiacokra, hogy megállíthassuk az összeomlást, ami beavatkozás nélkül még nagyobb pusztítást okozna. Ez a jegybankok egyik legfontosabb szerepe. Ugyanígy igaz az is, hogy a gazdaságban amikor hirtelen megzuhan az összesített kereslet, akkor a kormányoknak elemi érdeke pótolni a kiesett keresletet, akár átmeneti eladósodás árán is, hogy szintén elkerüljük a kereslet csökkenés miatt bekövetkező csődöket és a munkanélküliség tartós megemelkedését. És sok esetben ez az állami eladósodás csak jegybanki pénzteremtéssel fedezhető. 

Mindez krízis helyzetben szükséges és indokolható, ám korántsem jelenti azt, hogy kockázatmentes lenne a beavatkozás. A pénz mennyiségének a hirtelen és lényegi növelése magában hordozza a kockázatát, hogy 

  • megugrik a pénzromlás üteme, azaz megszalad az infláció
  • és/vagy hirtelen és lényegesen leértékelődik az adott deviza a többihez képest (deviza krízis)

A 2008-as krízis kezelés következtében sokan számítottak az infláció megugrására, ami soha nem következett be. Ez valójában egy olyan anomália volt, amire bár számos magyarázat született, de igazából mai napig nehezen magyarázható. (Talán egy másik posztban írok majd róla.)

Azt azonban fontos érteni, hogy az infláció, csak a fogyasztási termékek (az úgynevezett újonnan létrehozott termékek) árának változását jelenti. Az kétségtelen, hogy a fogyasztási termékek árában nem következett be lényegi emelkedés, de a korlátos mennyiségű eszközárakban viszont igen. Ezek az ingatlanok, az arany, vagy a részvénypiacok. Ezeken jól lekövethető módon, jóval az inflációt meghaladóan felkúsztak az árak 2008-at követően. 

Miután a 2008-as tapasztalatok összességében pozitívak voltak a pénzmennyiség növelését illetően, hiszen stabilizálta a pénzpiacokat, és nem okozott elszaladó inflációt, ezért most már sokkal bátrabban nyúlt a világ ehhez az eszközhöz. A mostani pénzpumpa a 2008 utáni mértéket is felülmúlja, és hol van még a vége. 

Tegyük hozzá, hogy a közgazdaságtan szabályai úgy tűnik, hogy nem vonatkoznak mindenkire egyformán. Ha egy feltörekvő gazdaságban csinálnák ugyanazt, mint amit az Egyesült Államok, akkor valószínűleg már réges-régen menekülne onnan a külföldi tőke összedöntve az adott deviza árfolyamát. (Képzeljük el, hogy Argentína vagy Ukrajna bejelenti, hogy a GDP 10%-ának megfelelő összegben hitelez a jegybank az államnak. Vajon hány perc kellene a deviza összeomláshoz?) De hát hova lehetne menekülni, ha meginog a bizalom az amerikai dollárban? Euróba? Ugyanaz történik. Japán jenbe? Szintén. Az egész fejlett világ szinkronban nyomtatja a pénzt, így valójában egymáshoz képest a devizák nem is tudnának leértékelődni, mert egymással szinkronban történnek az események. Az arany árfolyama lehet irányadó, mert annak a mennyiségét nem képes növelni a puszta emberi akarat.

Na de térjünk lassan rá az írásom lényegi részére. Március közepén drasztikus zuhanást éltek meg a világ tőzsdéi, ám pár hét leforgása alatt csodás felpattanást láthattunk. A tőzsdék már megcsinálták a maguk V alakját. Elmúlt volna a krízis? Kint vagyunk a recesszióból? Dehogy. Az árfolyamok ilyen gyors felfúvódásának legfontosabb oka az, hogy a jegybankok irtózatos mennyiségű pénzzel felvásároltak szignifikáns mennyiséget az állampapír piacon. Na de mit kezdenek azoknak az állampapíroknak a korábbi tulajdonosai ezzel a pénzzel, amit a kötvényeik eladásáért cserébe kaptak? Ezek befektetések így cipőt, ruhát, autót biztosan nem fognak vásárolni belőle. Ez a pénz nem csorog át a reálgazdaságba. Ezek más befektetésekbe csorognak át. Vagy újra állampapírt vesznek belőle, - az államok az óriási gazdaság élénkítő intézkedéseikhez kénytelenek újabb adósságot a nyakukba venni - vagy átcsatornázzák más befektetési eszközökbe, például tőzsdei rézvényekbe, nyersanyagokba. 

Amikor az egyének tőzsdei befektetéséről beszélünk, akkor van értelme arról beszélni, hogy értékeljük az adott vállalatot, és igyekszünk objektív és racionális döntést hozni. Mikroszinten ez többé kevésbé így is működik. De amikor ipari méretekben 'szorítják ki' a likviditást a világ jegybankjai az állampapír piacokról, akkor annak a pénzmennyiségnek valahol helyet kell találnia magának. Még akkor is, ha nincsen objektíve jó befektetés. Ekkora pénztömeg nem parkolhat készpénzben, különösen nem befektetésekkel foglalkozó intézményekben, mint a befektetési alapok, nyugdíjpénztárak, biztosítók tartalékai. Ennek a pénznek helyet kell találni, és helyet is talált. 

Ha a vasárnapi bolhapiacon mindig megjelenne egy nagyvonalú vevő feneketlen pénztárcával, és mindent megvenne ami az útjába kerül, akkor könnyű elképzelni, hogy hogy felmennének az árak a piacon. Csak amíg a bolhapiacon vélhetően az eladók az árak emelése mellett újabb készletek után néznének, addig a részvény piacokon a részvények mennyisége véges, fix. Így a mennyiség növelése nem járható, csak az árak emelkedése.

A részvénypiacok árazása így a hirtelen jött pénzbőség következtében lényegileg elszakadt a reálgazdasági folyamatoktól. A részvények árazása elveszítette a kapcsolatát az alapjukat képező vállalat értékteremtő képességével. Lehet persze azt mondani, hogy a tőzsde nem a mai, hanem a jövőbeli várakozásokat testesíti meg, ez esetben meglehetősen optimisták a befektetők. (És kíváncsi lennék, hogy mi lenne az árazás a jegybanki pluszpénzmennyiség nélkül...) A pénzpiacokon a jegybanki intézkedések következtében aszimmetrikus lett a kockázat. Ha esés van, mindenki számíthat rá, hogy jön a jegybank és hoz egy újabb zsák pénzt, és megállítja a zuhanást. De valójában akkor is hoz egy zsák pénzt, ha nincsen esés, így viszont egyre csak fűti az emelkedést. Még azt sem mondom, hogy nem racionális egy ilyen egyébként irracionálisan magas árfolyam mellett beszállni, hiszen ha még feljebb kúsznak az árfolyamok, akkor megéri. Amíg az áfolyamok nem a fundamentumoktól függnek, hanem attól, hogy mennyi pénzt pumpál a pénzpiacokra a jegybank, addig egyetlen dolog számít: meddig és mennyi pénzt fog pumpálni? És ebben a kontextusban tök mindegy, hogy a vállalat, aminek a részvényét megvettük mekkora nyereséget ér el, vagy akár ha veszteséget is termel. Mindez nem számít. Nem számít, csak az, hogy később még több pénz lesz a rendszerben és ettől még magasabbra kúszik majd az árfolyam. (részvény ár infláció)

Ilyen környezetben a fundamentumok mit sem számítanak. Egészen egy fontos pillanatig. Amíg az adott vállalat csődbe nem megy. Látszólag nem számít a fundamentum, mert egy mánia zajlik, ahol a semmiből teremtett pénz hátán egyre magasabbra kúszhatnak az árfolyamok, akár a reálgazdasági összeomlás ellenére is. De amikor egy vállalat becsődöl, akkor eljön az igazság pillanata, és kiderül, hogy a részvény mégsem csak egy mező a rulett asztalon, hanem valami, aminek köze van a valósághoz. Ebben a pillanatban az adott részvényről kiderül, hogy az árfolyama fikció csupán. Az első komoly nagyvállalat csődje lesz véleményem szerint az a jel, amire sokan újra értékelik a pozíciójukat, megnézik, hogy mennyire reális az árfolyam a fundamentumok fényében, és ekkor jön el a tőzsde koronavírus miatti második összeomlása. De erre még várni kell. A részvénypiacokon nincsen havi egy nap valóság sem.

Végül, hogy megválaszoljuk a cím felvetését: az olajpiacon viszont legalább havonta egy nap eljön az igazságpillanata. Amíg ugyanis a részvénypiacokon szinte a végtelenségig el tudnak szakadni a valóságtól az árak, addig az olajpiac működése miatt ez nem történhet meg. Az olajpiacon ugyanis határidős ügyleteket lehet vásárolni, amiknek van lejárata. Minden hónapba lejár az adott határidős ügylet, aminek az amerikai WTI esetében fizikai leszállítási következménye van. Így hiába gondolja valaki, hogy milyen jó üzlet megvenni 10 dolláron az olajat, nem tudja megtartani fél évig, mint egy részvényt, mert annál sokkal korábban eljön a fizikai átvétel ideje. Ha valaki csak spekulál (és a spekuláns szót még véletlenül sem akarom pejoratív értelemben használni), akkor nem fogja átvenni az olajat. Így az olaj határidő utolsó napján mindig kiderül, hogy mi a valós reálgazdasági kereslet az olaj iránt, és mi a kaszinó és mánia az árfolyamban. 

E cikk írásakor a júniusi határidős WTI árfolyama 25,90 USD. Ez a kontraktus jövő hét kedden kifut. Kíváncsian várom, hogy mi fog történni... Májusban ez lesz az egyetlen napja a valóságnak.

 

Tesztelés, tesztelés - értjük, hogy miért?

Néhány ismerősömmel folytatott beszélgetés világított rá, hogy sokan nincsenek tisztában a különböző koronavírus tesztek okával és céljával. Emiatt érzem úgy, hogy talán érdemes lehet pár szót áldozni a témára. 

Alapvetően két célja van a koronavírus teszteknek:

  • az eset felderítő, kontaktkutató, izolációs célú
  • és a statisztikai mintavételes reprezentatív tesztelés

Az első típus járványügyi intézkedés célzatú, a másik ellenben 'csupán' a tisztánlátást szolgálja. Egy járvány kitörésekor ugyanis elvileg amíg alacsonyak az esetszámok, addig a fertőzöttek felkutatásával és izolációjával megfékezhető a járvány elszabadulása. Ennek a tesztelésnek tehát létjogosultsága alacsony esetszámok mellett van, intenzív kontaktkutatási tevékenység mellett. Amikor egy járvány elszabadul és tömegessé válik, onnantól az ilyen célú tesztelésnek valójában már nem sok értelme van.

A másik tesztelési tevékenység célja nem a járvány megfékezése, vagy befolyásolása. Annak a lényege a tisztánlátás. Egyértelmű ugyanis, hogy egy nagy arányban enyhe tüneteket vagy akár tüneteket sem produkáló fertőzés esetében a klinikai tesztelésen csak a jéghegy csúcsa akad fenn. Nyilvánvalóan a súlyosabb tüneteket produkáló esetek kerülnek az egészségügy látókörébe. Intenzív kontaktkutatás nélkül ráadásul ez hatványozottan igaz. Ez viszont azzal jár, hogy egyrészt alulbecsüljük a tényleges fertőzöttek számát, aminek számos következménye van:

  • egyrészt így felülbecsüljük a valós mortalitást
  • felülbecsüljük a hospitalizációs rátát (a kórházi ápolást igénylő fertőzöttek arányát)
  • és pontatlan tudásunk lesz arról, hogy hol is tartunk a járványgörbében, azaz mekkora mértékű a társadalmi átfertőzöttség

Ezek együttesen pedig téves helyzetértékeléshez és ez alapján téves és hibás járványügyi stratégiához vezethetnek.

Magyarországon jelenleg a második típusú tesztelés indult el. Így minden felvetés, amely a tesztelések 'intenzitásának emelkedését' a korlátozások feloldásával köti össze, téves. Magyarországon a járvány korai szakaszában sem, és ma sem folyik intenzív kontaktkutatás és esetfelderítő, izolációs célú tesztelési tevékenység. Hozzáteszem, hogy ez nem is baj, mert már régen nem abban a fázisban vagyunk, hogy izolációval megállítható lenne a járvány. Valójában a magas arányú tünetmentes és enyhe tünetes fertőzés karakterisztika miatt kérdés, hogy egyáltalán volt-e valaha esély izolációval megállítani a terjedését. 

A magyar statisztikai tesztek ugyanakkor rendkívül értékes adatokat fognak szolgáltatni. A világon ugyanis egyedülálló módon reprezentatív (azaz nem önkéntes és ezáltal torzuló, hanem 'meghívásos') tesztelés lesz, ráadásul meglehetősen magas elemszámmal, tudomásom szerint 17 ezres létszámmal. Ebből rendkívül értékes és hasznos adatokat fogunk megtudni a vírus tényleges paramétereiről. 

Már alig várom, hogy lássam az eredményeket. Meglepne, ha ez alapján Magyarországon 100 ezernél kevesebb, de az is, ha 200 ezernél több fertőzésen átesett személy lenne. Előbbi 0,4%-nál magasabb, míg utóbbi 0,2%-nál alacsonyabb mortalitást jelentene. 

A tudósok, a modellek és az adatok

Sok véleményformáló hangoztatja az elmúlt hetekben, hogy végre a társadalom szemében felértékelődik hosszú időszak leépülése után a tudomány fontossága. Hogy az emberek láthatóan a tudomány és a tudósok felé tekintenek, tőlük várják a megoldást, megváltást.

Nos ez talán így van, talán nem, mert a járvány közepette a tévhitek és konteók is ugyanolyan népszerűség emelkedést könyvelhetnek el. De nem is ezzel kívánok foglalkozni. Sokkal inkább azzal, hogy mit is értünk a tudomány és a tudósok primátusa alatt. Nyilván örömteli, ha az emberiség tudományosan alátámasztott tényekre épülő világot épít. De roppant veszélyesnek tartom azt a fajta tudományos csodavárást, és próféta tiszteletet, ami szimplán abban ölt testet, hogy 'majd a tudósok megmondják' hogy mit kell tenni. Nagyon sok köznapi vitában hangzik el mostanában ez, hogy de hát a tudósok, ezt vagy azt mondták, akkor az bizony így van, hiszen TUDÓSOK mondták...

Nos sajnos a tudósok tudománya nem valami isteni képesség, hanem két nagyon kézzelfogható dolognak az eredménye: 

  • az egyik, a múltbéli megfigyeléseken alapuló tapasztalatok alapján megértett szabályok, természeti törvényszerűségek és viselkedési mintázatok - nevezzük ezt együttesen TUDÁSnak
  • a másik pedig az ADATOK

Könnyen belátható, hogy az egyik vagy a másik hiánya szükségképpen vezet téves eredményre. Hiába tudom megmérni egy kocka oldalainak hosszát (ADAT), ha nem ismerem a térfogat kiszámításának módját, (TUDÁS) akkor nem leszek képes megismerni a végeredményt.

De ugyanígy sikertelen lesz a környezetünk megértésére tett kísérletünk, ha ismerjük a terület kiszámításának módját, de nem tudjuk, hogy mekkora oldalai vannak annak a felületnek. Elvont dolognak tűnik ez, pedig hétköznapokban is ezzel szembesülünk. Vajon mennyi falfestéket kell vennünk, ha ki akarjuk festeni a lakásunkat? Vagy mennyi csempe kell a fürdőszoba felújításához? 

TUDÁS és ADAT csak együtt vezet helyes eredményre. 

Mindenki előszeretettel hivatkozik, hogy hát a 'modellek' megmondták, hogy a járvány kapcsán ez vagy az fog történni, ha nem ezt vagy azt tesszük. Igen, a modellek... Nos a modellek sem istenek. Nem ismerik a valóságot. A modellek csak azt ismerik, amit megadunk nekik. Ezen input adatok alapján kifogástalan eredményt számítanak ki. De hogy az szinkronban van-e a valósággal, az érthetően nem független a számításhoz felhasznált adatok minőségétől. Téves adatokból a legkiválóbb modellekkel is csak hibás eredményre juthatunk. 

Miért mondom el mindezt? Mert rendkívül dühít, hogy a koronavírus jelentette globális kihívást úgy sikerült (félre)kezelnünk, hogy botrányos minőségű adatokra támaszkodtunk. A lezárások szükségességét és szigorúságát azzal indokoltuk, hogy a fertőzés rendkívül magas hospitalizációs rátát produkál. Hogy a fertőzöttek 20%-a kórházi ápolásra szorul, így az egészségügyi kapacitások pillanatok alatt túl tudnak terhelődni. 

Ezzel szemben a szerológiai tesztek végre megérkező eredményei alapján a kép nagyságrendekkel eltérő. Vegyük például a minap publikált szlovéniai tesztek eredményét.

  • Szlovéniában jelenleg összesen 1448 fertőzöttet azonosítottak a járvány kezdete óta
  • a tesztek 3%-os társadalmi átfertőzöttséget mutattak ki
  • a mintavétel statisztikai hibahatára miatt az összes fertőzött számát 42 ezer és 82 ezer fő közé tették
  • azaz a legkisebb, 42 ezres esetszámmal számolva is azt tapasztaljuk, hogy mindössze a fertőzöttek 3,5%-át sikerült detektálni - gondolkodjunk el ezen a számon egy percre: 100 fertőzöttből mindössze 3,5-et

100 esetből 3,5-et... Azt hiszem, hogy ha valahol, akkor itt tökéletesen áll a jéghegy csúcsa hasonlat... 

Van tehát egy problémánk, aminek a valós kiterjedésének a 3,5%-át ismerjük, és ennek a 3,5%-os résznek a viselkedése alapján próbálunk megoldást találni. Ha a 3,5%-os rész reprezentatív lenne a teljes problémára nézve, akkor nem is lenne akkora baj, de a valóság az, hogy a koronavírus esetében ez szimplán nem igaz. Nyilvánvalóan a súlyosabb esetek kerülnek a látókörünkbe, így az általunk a jéghegy csúcsa alapján érzékelt probléma drámaian különbözik a valóságtól. Csak amíg a vízben lebegő jéghegyet a csúcsa alapján kisebbnek gondolunk, addig a koronavírus esetében a helyzet pont fordított. 

Az azonosított fertőzöttekre alapozva azt gondolta a világ (a tudós társadalom is sajnos), hogy a fertőzöttek 20%-a kórházi ápolást igényel. Nos, ez a 3,5%-nyi jéghegy csúcsra igaz is. Ennek 20%-a 0,7%. A teljes sokaságnak, a ténylegesen megfertőződött populációnak a kórházi ápolásra szoruló része a fentiek alapján mindössze 0,7%.

Szívesen megnézném, hogy milyen eredményt köpnének ki azok a modellek, ha 20%-os hospitalizáció helyett 1%-kal számolnának...

Hibás és téves adatokból a legjobb modell és a legokosabb tudós sem lesz képes helyes következtetést levonni.

Botrányos és tragikus, hogy hónapokkal a járvány kezdete után kezd csak el a világ statisztikai mintavételen alapuló adatokat gyűjteni.

Elég volt a valóság tagadásából!

Sorban érkeznek a különböző országokból a koronavírus szerológiai tesztek eredményei. Ezek eddig kivétel nélkül azt a korábban is létező feltételezést erősítették meg, hogy a COVID-19 betegség egy meglehetősen enyhe, a szezonális influenzánál alig veszélyesebb fertőzés. Az eddig ismert kaliforniai, new york állambeli, németországi és legutóbb tegnap a szlovéniai tesztek mind 0,1 és 0,5% közötti mortalitást jeleztek. Mindegyikben közös, hogy az így azonosított fertőzöttség sokszorosan felülmúlja a statisztikákban szereplő azonosított fertőzött számokat.

Ez legalább két dolgot egyértelművé tesz:

  • az első, hogy az új koronavírus messze nem annyira veszélyes, mint ahogyan azt a média láttatta és láttatja még mindig - gyakorlatilag a szezonális influenzánál alig veszélyesebb
  • a másik, ezzel szorosan összefüggő tény, hogy a hospitalizációs rátája, azaz azoknak az aránya, akiknek kórházi ápolásra van szükségük, az szintén messze nem 20%, mint amivel a szigorú lezárásokat indokolták, hanem legfeljebb 1-2%

Ez együttesen azt jelenti, hogy messze eltúlzott volt a világ reakciója. Bár az egészségügyi rendszerek valóban túl tudnak terhelődni, de ez messze magasabb egyidejű fertőzöttségi szint mellett következik be. Mert mit is jelentenek például a szlovén teszt eredmények? Szlovéniában 1448 fertőzöttet azonosítottak mindeddig. Ezzel szemben a tesztek eredményei alapján a társadalom 3%-a átesett már a fertőzésen, ami ~60.000 embert jelent. A mintavétel statisztikai hibahatára miatt az eredményt 42 ezer és 82 ezer fő közé teszik. Azaz a legkisebb 42 ezres szám esetén is arról beszélhetünk, hogy a tényleges fertőzötteknek mindössze a 3,5%-át sikerült detektálni. És mire alapozta a világ a lezárások szükségességét? Arra, hogy a fertőzés olyan durva, hogy a betegek 20%-a kórházi ápolásra szorul. Ha viszont 100 esetből csak 3,5-et azonosítunk, és ezeknek a 20%-a szorul kórházi ápolásra, akkor valójában 100-ból mindössze 0,7 fertőzöttnek van szüksége kórházi kezelésre. 0,7% szemben a teli torokból hangoztatott 20%-kal. El lehet képzelni, hogy mennyivel más eredményt köptek volna ki azok a modellek amelyekre hagyatkozott a világ, ha helyes adatokat használtunk volna... Botrányos, hogy egy ilyen horderejű kérdésben ennyire valótlan és ilyen mértékben pontatlan adatokra támaszkodtunk. És botrány, hogy már hónapok óta tart a járvány, és még csak most jutunk el oda, hogy végre értelmezhető hitelességű statisztikai mintavételes adataink vannak. Statisztikai mintavételes random tesztelést már réges-régen kellett volna végezni. (Magyarországon például május végére lesznek adataink. Szuper.)

Az elmúlt héten arra is fény derült, hogy Franciaországban már tavaly decemberben jelen volt a vírus. Ebből következik, hogy a fertőzés felfutása messze lassabban zajlott, hiszen sokkal korábban kezdődött (sokkal több ideje volt terjedni). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szigorú lezárások nem a fertőzés kezdeti szakaszában történtek - amit a világ közvéleménye hitt - hanem már a járványcsúcshoz közel. Valójában milliók estek át a fertőzésen anélkül, hogy egyáltalán tudatában lettek volna annak, hogy éppen 'halálos betegek'. 

A halálozás sokkal kisebb mértéke és a kórházi ápolásra szoruló fertőzöttek szintén sokkal kisebb aránya a szerológiai tesztek alapján vitathatatlan tény. A mainstream média mégsem hangsúlyozza ezeket az alapvetően rendkívül pozitív híreket. Ehelyett inkább a valóság tagadása zajlik. A járvány első időszakában teljes mellszélességgel vetették bele magukat a pánikkeltésbe és a helyzet felfújásába. Érthetően nehéz számukra kihátrálni ebből a szituációból, és beismerni, hogy tévedtek és hibáztak. 

Ehelyett mi történik? A szerológiai tesztek eredményeit relativizálják előszeretettel, mintavételi hibákat keresve. Vagy a szerológiai tesztelés eredményességének és hitelességének általános megkérdőjelezésével foglalkoznak. De vannak, akik nem küzdenek az egymás után érkező és azonos eredményeket produkáló tesztek valóságtartalma ellen, hanem inkább azt kezdik el feszegetni, hogy akik átestek a fertőzésen, azok nem is szereznek immunitást. (Elismerik tehát, hogy lehet, hogy tényleg sokkal többen fertőződhettek meg, de ennek ellenére szerintük továbbra is nagy a baj, mert még mindig mindenki veszélyben van...) Végül vannak azok, akik a vírus meleg időjárásra való negatív reakcióját tagadják körömszakadtukig. 

Ezzel szemben a valóság az, hogy akik átestek a fertőzésen, azok egy időre bizonyosan immunitást szereznek. A biológiával és a józan ésszel is teljesen ellentétes lenne, ha egy fertőzésből való felépülés ne eredményezne legalább egy időre védettséget. Elvileg elképzelhető persze, hogy az új koronavírus mégis így működik, azaz a kigyógyulás után sem szerez a páciens immunitást egy percre sem, de ez felettébb szokatlan lenne, és szembe menne minden korábbi, vírusokkal kapcsolatos tapasztalatunknak. Lehetséges, de nem ez a valószínű tehát.

Ugyanez igaz a meleg időben visszaeső fertőzésekre is. Minden általunk ismert légúti fertőzés az influenzától, a megfázást okozó rhinovírusokig és korábban is ismert koronavírusokig mind-mind kivétel nélkül a száraz is hideg időben terjed leginkább. Elvileg persze elképzelhető, hogy az új koronavírus teljesen másként viselkedik, de felettébb valószínűtlen és ellentmondana a korábbi tapasztalatainknak a légúti fertőzést okozó vírusok viselkedésével kapcsolatban. Lehetséges, de felettébb valószínűtlen.

Itt lenne az ideje, hogy abbahagyjuk (különösen a média) a hadakozást a valósággal és elkezdjük felhasználni a korábbról létező tudásunkat és tapasztalatunkat. Ellenkező esetben még nagyobb bajt okozunk. 

Elmondom miért. Ha elfogadjuk a korábbi tapasztalatainkból származó ismereteinket, miszerint

  • egy vírus fertőzésből történő felépülés egy időre mindenképpen immunitást biztosít
  • a légúti fertőzések szezonja az őszi-téli, és kora tavaszi időszak
  • és a vírus mortalitása meglehetősen alacsony

Akkor a fentiek alapján számíthatunk arra, hogy nyáron a járvány alábbhagy (ennek jelét már most a meleg idő beköszöntével észlelhetjük), ám arra is számíthatunk, hogy ősszel visszatér.

Ebből kifolyóan minden mai döntésünkkel és intézkedésünkkel erre a felettébb ésszerű és valószínű forgatókönyvre kellene készülnünk. Azaz fel kellene oldani minden érvényben lévő korlátozást, és engedni kellene, hogy a meleg időszakban, amikor nincsen járvány-berobbanásnak kockázata, a vírus a nem veszélyeztetett, egészséges fiatalabb korosztályokban szabadon terjedhessen. Ez biztosítaná, hogy amikor beköszönt az ősz, akkor már egy magasabb átfertőzöttséggel, ergo egy magasabb arányú immunis népességgel léphessünk be a járvány szezonba. Így tudnánk csökkenteni az őszi-téli járvány súlyosságát. A tényekkel való szembe nem nézéssel csak súlyosbítjuk a helyzetet, és a tavaszi hibák (szükségtelenül súlyos korlátozások) után az őszi helyzetet is félrekezeljük (alacsony lesz az immunitás szintje).

Itt az ideje, hogy abbahagyjuk a valóság tagadását, és a tapasztalataink relativizálását. Ne az igazság ellen harcoljunk, hanem támaszkodjunk a létező tudásunkra, és a magas valószínűségű, ésszerű, tapasztalat alapú feltételezéseinkre. Itt az ideje, hogy ne a média, ne a közhangulat és ne a pánik irányítsa a járványügyi intézkedéseket! A jó vezető nem a tömeg után megy, hanem vezeti a tömeget.

A koronavírus egy 'first world' probléma?

A koronavírus természetesen minden országot érint, így még véletlenül sem akarom azt üzenni, hogy a probléma kizárólag a fejlett világ gondja lenne, ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy minden ország egyformán érintett. Elég, ha ránézünk a halálozási statisztikákra. (Azért a halálozási, mert az azonosított fertőzöttek számával kapcsolatban az eltérő tesztelési intenzitás miatt valójában lehetetlen bármilyen valós következtetést levonni, annyira alkalmatlanok az adatok a nemzetközi összehasonlításra.)

Mit mutatnak ugyanis a számok? Ha sorba rendezzük az országokat az 1 millió lakosra jutó halálozás alapján, akkor az élmezőnyben az alábbi országok szerepelnek:

A legmagasabb 1 millió főre vetített halálozást mind olyan országok produkálják, amelyek az élmezőnyben vannak a 65 év feletti népesség arányát tekintve is. 

Ha megnézzük azokat az országokat, ahol alacsony a 65 év feletti lakosság aránya, ott egészen más halálozási számokat látunk. 

Drasztikusan alacsonyabb ott a népesség arányos halálozás, ahol kisebb a 65 év feletti lakosság aránya. 

Persze ez egyáltalán nem lehet meglepő, hiszen a kezdetek óta tudjuk, hogy a koronavírus messze magasabb mortalitást produkál a legidősebb korosztályokban. Ha tehát elképzelünk két országot, ahol 'A' országban mindenki 65 év feletti, míg 'B' országban mindenki fiatal, akkor 'A' országban ez a fertőzés sokkal halálosabbnak fog tűnni a teljes populációra vetítve, mint 'B' országban, még akkor is, ha a lakosság ugyanakkora hányada fertőződik meg. Tehát az 'A' országban mért mortalitás magasabb lesz, mint a 'B' országban mért adat.

A korrektség kedvéért azért tegyük hozzá, hogy az eltérést más is okozhatja, úgy mint 

  • a fertőzöttség magasabb, és ezért kvázi 'előrébb tartanak' a járványban az európai országok, de ahogy a fertőzöttség a fejlődő országokban is halad, úgy később felzárkóznak a halálozási számaik
  • vagy egyszerűen a fejlődő országok fejletlenebb egészségügyi rendszerei nem detektálják a koronavírus miatti elhalálozást olyan pontosan, mint az európai országok. Azaz sokkal többen halnak meg náluk is koronavírusban, csak nem azonosítják őket, és ezért nem szerepelnek a statisztikáikban. 

Az olyan extrém fiatal népességű országok, mint Ghána, vagy Kenya esetében igaz lehet, hogy az európainál alacsonyabb színvonalú az egészségügyi ellátásuk, azonban Dél-Afrika is hasonló számokat mutat, miközben az ottani egészségügy messze nem tekinthető elmaradottnak. Ugyanígy elmondható, hogy Pakisztán, vagy Egyiptom egészségügyi ellátása nem tekinthető azonosnak a nyugat-európai országokéval, de sok tízezernyi koronavírus halottat nehéz lenne eltitkolni, vagy félredetektálni. Pakisztán lakossága 210 millió felett van, így ha valóban olyan súlyos lenne náluk a járvány helyzet, mint a nyugat-európai országokban, akkor 90 ezer körüli halottjuk lenne, szemben a statisztikában szereplő mindösszesen 457 esettel. 

A fertőzöttség kisebb mértéke ellenben abszolút hihető magyarázat lehet, tekintve, hogy ezek az országok jellemzően meleg égövben helyezkednek el, és úgy tűnik, hogy a meleg éghajlat nem kedvez a vírus terjedésének. Ám ezzel együtt ugyanolyan éghajlati adottságokkal rendelkező országok közül is ott alacsonyabb a népesség arányos halálozás, ahol kisebb a 65 év feletti lakosság aránya. Azaz az eltérő demográfiai összetétel mindenképpen egy magyarázó tényezője az eltérő halálozási adatoknak.

 

Csábító tehát, hogy ezt a magyarázatot elfogadjuk, de van egy bökkenő. A világ leginkább elöregedett társadalma a japán, ám itt mégsincs kiugróan magas népesség arányos halálozás. Japánban ugyanúgy csak 4 halott jut 1 millió lakosra, mint Egyiptomban, pedig a 65 év feletti lakosság aránya 27%. Ez ellentmondani látszik a fenti hipotézisnek. Azonban ahogy fentebb említettük, az alacsony népesség arányos halálozásnak magyarázata lehet az is, hogy a járvány nem robbant be, azaz a társadalmi átfertőzöttség alacsony. Így elképzelhető, hogy az alacsony japán népesség arányos halálozási adat ezt jelzi. Ugyanez elmondható Németországról is, aki a nyugat-európai országok mezőnyében kiugróan alacsony népesség arányos halálozási számokat produkál. Hiába 21,5% a 65 év feletti népesség aránya, 1 millió lakosra mindössze 82 halott jut. Ugyanez a helyzet egész Kelet-Európában is. 

A kérdés, hogy találunk-e példát az ellenkezőjére is? Azaz van-e olyan ország, ahol alacsony a 65 év feletti népesség aránya, de mégis magas a népesség arányos halálozás? A listán az első olyan ország, ahol 10%-nál alacsonyabb a 65 év feletti lakosság aránya Ecuador (7,1%), ahol 1 millió lakosra 89 halott jut. A sorban őt követi Irán 5,4% idős aránnyal, és 74 halottal millió lakosonként. Mindkét ország messze van tehát a nyugat-európai országok 300-500 körüli halálozási adataitól. 

Azaz bár olyan ország található, ahol magas az idősek aránya, de alacsony a halálozás, de a fordítottjára nincsen példa. Márpedig az alacsony halálozási számot magyarázhatja a fertőzés alacsony szintje is. Persze az is igaz lehetne, hogy fiatal népességű országot véletlenül még nem érintett súlyosan a fertőzés, de ez Irán esetében nyilvánvalóan nem igaz. 

Összességében tehát kijelenthető, hogy a koronavírus súlyosabb helyzetet eredményez a fejlett, jómódú, többnyire fehér államokban, köszönhetően az időskorúak magasabb arányának. Ami meg összefügg azzal, hogy a fejlett államokban van esélye az embereknek megérni a legmagasabb életkort, hiszen a fejlett egészségügynek köszönhetően nem halnak meg egyéb, gyógyítható betegségekben. Másként fogalmazva: a fejlődő világban azért nem súlyos annyira a járvány, mert a szerencsétlenek már régen meghaltak valamiben, amit a fejlett világ lakói túléltek. Valamint a fejlett Nyugat már rég túl van a saját népesség robbanásán, míg a fejlődő világ még a tömeges gyermekáldás korszakában van, ezzel is csökkentve az idősek arányát az össznépességükön belül.

 

Ettől válik a koronavírus elsődlegesen a fejlett, jómódú Nyugat problémájává. Máshol is probléma persze, de az elöregedő társadalmakban pusztít leginkább. (Meg is lennék lepve ha Japán, és kelet-közép Európa megúszná ennyivel.)

 

Utóirat: ha lesz időm, felteszem egy grafikonra az összes országot, ahol az egyik tengely a népesség arányos halálozást, míg a másik az idős lakosság arányát mutatja. 

Miért nem várható gyors kilábalás?

Korábban már megírtam, hogy mi is zajlik a koronavírus-járvány másik csataterén, a gazdaságban. Az a poszt április 3-án készült, egy hónappal ezelőtt. Akkor még én is erősen bíztam benne, hogy bár a gazdasági visszaesés rendkívül súlyos és mély lesz (a személyes becslésem a második negyedévre mínusz 17-23% közötti, az év egészére pedig mínusz 7-9%), de azt tartottam valószínű forgatókönyvnek, hogy a kilábalás viszonylag gyors lesz.

Most már többet tudunk a várható folytatásról, mert megérkeztek az első negyedéves vállalati gyorsjelentések. A kép pedig drámai. A legtöbb nagyvállalat óriási költségcsökkentéseket irányzott elő. Márpedig gyors kilábalás csak egyetlen esetben valósulhatna meg, ha az aggregált kereslet gyorsan helyre tudna állni. Persze lehetne mondani, hogy már a megugró munkanélküliségi adatok is lassú kilábalást vetítettek előre, de a valóság az, hogy a megugró munkanélküliség ugyanolyan gyorsan el tudna tűnni, mint ahogyan megjelent, ha a munkaadók, a vállalatok és vállalkozások a gyors helyreállás reményében újra felduzzasztanák az alkalmazotti létszámot. 

Csakhogy a vállalatok a jelentéseik alapján egyrészt nem bíznak a gyors kilábalásban, másrészt a szimpla túlélésük érdekében brutális költség csökkentéseket kénytelenek végrehajtani. Márpedig ha a vállalatok további leépítéseket hajtanak végre, és visszafogják a kiadásaikat, akkor az kieső keresletként fog lecsapódni a gazdaságban, még akkor is, ha a korlátozások feloldásra kerülnek és az élet elvileg vissza tudna térni a normalitáshoz. 

Lássunk pár példát:

  • BP olajtársaság - 25% kiadás csökkentés 2020-ban
  • Exxon - beruházások 30%-os csökkentése, a működési költségek 15%-os csökkentése
  • Renault - 2 mrd eurós költség csökkentés a következő 3 évben
  • Wizz Air 19%-os létszám csökkentés
  • General Electric - 10%-os létszám csökkentés
  • Boeing - 10% létszám csökkentés

És ezek még csak az első fecskék. Sajnos ez is olyan, mint a dominók. Ha azt látom, hogy mások is költséget csökkentenek, akkor én is ebbe az irányba mozdulok. 

Ez a vállalati hangulat sajnos önbeteljesítő jóslatként működik. Ha nem bízom a jövőben, és nem költök, és mások is így tesznek, akkor még akkor is recesszió következik be, ha annak amúgy nem lenne fundamentális oka. 

Hiú ábránd a gyors kilábalás. 

Mikor és hogyan érhet véget a korona-járvány? - Íme 3 lehetséges forgatókönyv

A legutóbbi, a járványgörbe optimalizálásával foglalkozó posztomra érkezett olvasói reakciók miatt úgy érzem, hogy szükséges végig vennünk, hogy milyen forgatókönyvek vannak a koronavírus járvány kifutására. Ugyanis attól függően, hogy melyik valósul meg, nagymértékben összefügg, hogy a jelenleg alkalmazott intézkedések sikeresek és hasznosak, vagy pedig éppen ellenkezőleg, sikertelenek és károsak lesznek végső soron. 

Mi a 3 lehetséges forgatókönyv?

  • elfojtás-eltűnés
  • vakcina belátható időn belül
  • természetes járvány átvonulás

Vizsgáljuk meg részletesen a három opciót. 

Elfojtás-eltűnés

Ez a forgatókönyv azt jelenti, hogy a vírus terjedésének megakadályozása érdekében hozott intézkedések végül sikeresnek bizonyulnak, és a vírus terjedése oly mértékben lelassul, hogy végül a fertőzés eltűnik, elenyészik. Ez bekövetkezhet akár természetes okokból is, vagy extrém szigorú intézkedések hatására.

Mekkora ennek az opciónak a valószínűsége? Sajnos extrém csekély. Az extrém szigorú korlátozó intézkedésekkel ugyan ideig-óráig valóban lefojtható a fertőzés terjedése, de ez csak tüneti kezelés. Ez csupán abban az esetben vezetne eredményre, ha a világon mindenhol ugyanezt alkalmaznák egyidejűleg, és kellően hosszú ideig, és még ebben az esetben is kétséges lenne az eredményessége. Ugyanis egy ilyen helyzetben elég tulajdonképpen egyetlen megmaradt vírushordozó, és a korlátozások feloldását követően szépen visszafertőződik a világ. Így ez az elfojtás csak addig tud látszólag sikeres lenni (lásd Szingapúr, vagy Korea), ameddig ezek az extrém szigorú intézkedések hatályban vannak. Ez így valójában nem végleges megoldás. 

Ennél egy fokkal reálisabb, ha a vírus eltűnése magától, természetes okoknál fogva tűnne el. Azonban egy ilyen gyorsan terjedni képes, és ennyire tömeges fertőzést okozó vírus esetében azt remélni, hogy egyik napról a másikra egyszer csak hipp-hopp eltűnik, megint csak komoly csodavárásra és naivitásra utalna. Nem kizárt, de a bekövetkezés valószínűsége extrém alacsony. (Tegyük hozzá, hogy ettől még erősen valószínű, hogy nyáron az északi féltekén erősen lelassult, vagy akár látszólag megszűnt járvány-helyzettel szembesülünk majd, de ez csak szezonális jelenség, és az őszi nátha szezonban visszatér a fertőzés.)

Vakcina (belátható időn belül)

A vírusvégleges - nem tüneti - megállításának másik lehetséges útja, ha megérkezik a várva-várt védőoltás, és a társadalom kritikus tömege meg is kapja azt. Amennyiben ez a pont kézzelfogható közelségben lenne, az valóban indokolhatná a járvány tűzzel-vassal történő lelassítását, kerül amibe kerül. Hiszen ez azt jelentené, hogy a gazdasági károkat okozó intézkedések relatíve rövid ideig tartanának, és megérné akit csak lehet bármekkora gazdasági károk árán életben tartani a vakcina megérkezéséig. Amennyiben belátható közelségben van a vakcina, akkor ez akár vállalható opció is lehet(ne). Csakhogy valóban olyan közel van a vakcina érkezése, mint ahogy azt reméljük? Egyáltalán mi lenne elég közel? Ha szeptemberre lenne oltásunk, az is 4-5 hónapot jelentene még ilyen körülmények között, miközben elég jól látható, hogy már 6 hét karanténvilág is katasztrófát okozott gazdaságilag. És azt se felejtsük el, hogy egy dolog, hogy van oltásunk, és egy másik, hogy sikeresen beoltottunk 1-2-3-5 milliárd földlakót.

Lehet ebben a forgatókönyben reménykedni, de stratégiát inkább ne a reményre alapozzunk.

Természetes járvány átvonulás

Végül, de nem utolsósorban nézzük meg ,hogy mi a jelenlegi legvalószínűbb alapforgatókönyv. (Alapforgatókönyv, hiszen jelenleg nincsen a kezünkben oltás, és a vírus eltűnése sem látszik reálisnak.) Szögezzük le, hogy egy fertőzés egészen addig folytatódik, ameddig talál magának fertőzésre fogékony egyedet. Ebben az esetben a járvány egy populációban akkor ér véget (bár jobb kifejezés, hogy akkor cseng le, mert eltűnni lehet, hogy sohasem fog), amikor elfogynak a fertőzésre fogékony egyedek, azaz megfertőződött minden fogékony személy. 

Azt ma még nem tudjuk, hogy a mai népesség mekkora hányada fogékony egyáltalán az új koronavírusra, de azt joggal feltételezhetjük, hogy mivel a vírus új, ezért nincs érdemi különbség az egyes populációk között fogékonyságban. Azaz elvileg minden országban azonos lehet a fertőzés maximuma. 

Egy fertőzés elleni - sokat emlegetett - nyájimmunitás eléréséhez szükséges immunis egyedek száma a vírus terjedési képességétől függ. A nyájimmunitás eléréséhez szükséges populáció hányad az X= 1 - 1/R0 képlettel határozható meg. Mivel az új koronavírus becsült R0 értéke (azaz hogy egy fertőzött hány másikat képes megfertőzni) 2,6 körül van, így az X értéke 1-1/2,6, azaz 61-62% körül alakul. 

Azaz ha valahol sikerül ekkora hányadot vagy beoltani, akkor mondható, hogy egy populáció túl van a kritikus ponton. 

Sok vita övezi manapság, hogy vajon a fertőzésen átesettek vajon immunisak-e egy második fertőzés ellen, vagy sem. Noha bizonyára nem 100% az újrafertőződés elleni védettség, de szintén biztosan nem 0%. Elég nehéz lenne elhinni, hogy semmilyen immunitást ne jelentene egy fertőzésből történő kigyógyulás. Sőt, ez elég rossz előjel lenne a védőoltás számára is, hiszen az oltás logikája is abban rejlik, hogy az immunrendszert 'megismerteti' a kórokozóval. Nehezen lenne hihető, hogy az oltás révén megszerzett 'ismertség' működik, de egy tényleges fertőzöttség esetén szerzett ismertség pedig nem...

Ha tehát elfogadjuk, hogy a fertőzésből történő kigyógyulás ugyanolyan, vagy nagyon hasonló állapotot jelent, mint a beoltottság, akkor az a kérdés merül fel, hogy mikor érhető el a sokat emlegetett 60% körüli fertőzöttség.

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához szükség van a tényleges fertőzöttek számának ismeretére. És ez az a pont, ahol megdöbbentő módon a világ extrém mértékben a sötétben tapogatózik. Lassan 4 hónapja ismerjük a kórokozót, de tulajdonképpen a mai napig alig végeztünk statisztikai mintavételes random tesztelést a valós és tényleges fertőzöttség megállapításához. A híradások és a világ vezetői is olyan adatokra támaszkodnak, amelyek egyértelműen és nyilvánvalóan nem valóságosak. Hiányosak és tévesek. Márpedig hiányos és téves adatokra nem lehet járvány elleni stratégiát építeni. 

Az már a járvány korai szakaszában is nyilvánvaló volt, hogy tömeges lehet a nem detektált fertőzöttek száma. Ezt valószínűsítette az enyhe tüneteket produkálók magas aránya, majd később annak felismerése, hogy tömegesen vannak teljesen tünetmentes fertőzöttek is. Ilyen helyzetben teljesen nyilvánvaló, hogy a klinikai statisztikákba kerülő fertőzöttek csak a jéghely csúcsát jelentik. Márpedig ezekből a statisztikákból indult ki a világ a stratégia megalkotásakor. Abból, hogy a fertőzöttek 20%-a kórházi kezelésre szorul, és a halálozás 2-3-4%... És ez alapján jelentették ki és jelentik ki a mai napig sokan, hogy a nyájimmunitás elérése nem járható, mert rendkívül messze van és rendkívül sok halottal járna. 

A statisztikákban szereplő fertőzöttek számával kalkulálva valóban extrém alacsony a társadalmi átfertőzöttség. Amennyiben viszont a végre rendelkezésre álló első szerológiai tesztek (itt, itt és itt) alapján számított 0,37-0,38% mortalitásból indulunk ki, és az elhunytak számából próbálunk visszafelé számolni fertőzött számokat, akkor már egészen más képet kapunk. 

Ebben az esetben az egyes országok fertőzöttségi száma így festenek az élbolyban:

Country Real Infection rate Real infected number Identified infected number Identified infection rate Latency (real / identified) Deaths Identified death rate
San Marino 35,37% 12 000 501 1,48% 24,0 40 7,98%
Belgium 17,28% 2 003 700 44 293 0,38% 45,2 6 679 15,08%
Spain 14,46% 6 757 200 219 764 0,47% 30,7 22 524 10,25%
Andorra 14,37% 11 100 723 0,94% 15,4 37 5,12%
Italy 12,69% 7 664 700 189 973 0,31% 40,3 25 549 13,45%
France 10,05% 6 556 800 158 183 0,24% 41,5 21 856 13,82%
UK 8,61% 5 851 800 143 464 0,21% 40,8 19 506 13,60%
Netherlands 7,50% 1 286 700 36 535 0,21% 35,2 4 289 11,74%
Sweden 6,39% 645 600 17 567 0,17% 36,8 2 152 12,25%
Switzerland 5,46% 473 400 28 677 0,33% 16,5 1 578 5,50%
Channel Islands 5,01% 8 700 521 0,30% 16,7 29 5,57%
Ireland 4,83% 238 200 17 607 0,36% 13,5 794 4,51%
USA 4,62% 15 250 800 890 719 0,27% 17,1 50 836 5,71%
Luxembourg 3,99% 24 900 3 665 0,59% 6,8 83 2,26%
Monaco 3,06% 1 200 94 0,24% 12,8 4 4,26%
Portugal 2,52% 256 200 22 797 0,22% 11,2 854 3,75%
Bermuda 2,40% 1 500 99 0,16% 15,2 5 5,05%
Denmark 2,10% 120 900 8 210 0,14% 14,7 403 4,91%
Germany 2,01% 1 673 100 153 584 0,18% 10,9 5 577 3,63%
Iran 1,98% 1 672 200 88 194 0,10% 19,0 5 574 6,32%
Austria 1,77% 159 000 15 071 0,17% 10,6 530 3,52%
Canada 1,71% 644 100 42 110 0,11% 15,3 2 147 5,10%
Saint Martin 1,56% 600 38 0,10% 15,8 2 5,26%
Slovenia 1,14% 24 000 1 373 0,07% 17,5 80 5,83%
Norway 1,11% 59 700 7 444 0,14% 8,0 199 2,67%
Hungary 0,78% 75 000 2 383 0,02% 31,5 250 10,49%

 

A relatíve alacsony olasz fertőzöttség ne tévesszen meg senkit. Tudvalevő, hogy Olaszországban az északi tartományokat sújtotta igazán a fertőzés, így érdemes meg vizsgálni közelebbről őket. Ekkor azt láthatjuk, hogy Lombardiában 10,06 millió lakosra 13.449 koronavírus haláleset jut, ami a 0,37%-os mortalitással számolva 3,6 milliónál is több fertőzöttet jelentene - ez 36%-os fertőzöttséget eredményez - ami konzisztens a kicsiny, szintén észak-Olaszországban fekvő San Marino adataival. 

Ez arra is rávilágít, amivel a svédek fősodortól eltérő  járványkezelési intézkedéseit szokták bírálni, mondván náluk sokkal magasabb a népesség arányos halálozás a szomszédaikkal összevetve. Nos ezt nem vitatja senki, de ez nem az intézkedéseik kudarcát jelentik, pusztán arra világítanak rá, hogy a svédek 'előrébb tartanak' a járványban. Amíg ugyanis Svédországban átlagosan 6,39% a fertőzöttség, addig Norvégiában mindössze 1,11%. De - és ezért fontos, hogy mire számítunk - ha a járvány akkor ér véget, ha mindenhol eléri a fertőzési maximumot, és ez a maximum mindenhol közel azonos, akkor a norvégokhoz is meg fognak érkezni a további halálesetek, csak legfeljebb időben később. 

A koronavírus járvány jelentette meccsnek még nincsen vége, és még a várhatóan nyáron alábbhagyó időszak sem jelenti a végét, legfeljebb az első félidőnek. Így nem az számít, hogy ki áll jól 45 perc után, hanem hogy ki hogyan fog állni a meccs végén. És amennyiben nem érkezik vakcina néhány hónapon belül, és a járvány nem tűnik el magától, akkor csak egy forgatókönyv marad, hogy kinél mikor éri el a fertőzés a maximumot. És ebben azok az országok állnak jobban, ahol bármily sajnálatos, de magasabb a népesség arányos halálozás. Valójában ők vannak a legközelebb ahhoz, hogy valóban túl legyenek rajta. 

 

Utóirat: azok az országok pedig, akik erővel és drákói szigorral fojtják el a járvány terjedését, csak azt érik el, hogy időben később fog hozzájuk megérkezni az elkerülhetetlen halálozás. Sikernek könyvelik el a jelenlegi alacsony haláleset számot, de ez valójában csupán annak indikátora, hogy alacsony náluk a társadalmi átfertőzöttség, ergo ezek az országok sokkal nagyobb veszélyben lesznek az esetleges, ám erősen valószínű őszi második hullámban. Ha ezt a kockázatot csökkenteni akarjuk, akkor engedni kell terjedni a vírust a kevésbé veszélyeztetett csoportokban.

Ellenkező esetben a mostani szigorú stratégia kétszeres kárt okoz: jobban károsítjuk most a gazdaságot, és még az őszi hullám is súlyosabb lesz. Na ezért nem mindegy, hogy melyik forgatókönyvben hiszünk és hogy milyen adatokból dolgozunk.

 

A járványgörbe laposítása vs. a görbe szélessége - hol az optimum?

A korona krízis kezdete óta már az óvodások is tudják a jelszót: laposítani kell a görbét! Eleinte látványos ábrákkal mutatta be a média, hogy mi ennek a célja. Ha valaki lemaradt volna, akkor gyorsan ismételjük át: a járvány lassításának célja, hogy az esetszámok ne hirtelen és gyorsan ugorjanak meg, hanem lassan és fokozatosan vonuljon át a társadalmon, hogy a korlátozottan elérhető egészségügyi kapacitásokat ne haladja meg a betegek szükséglete.

Tehát a járvány-terjedés fékezésének egyetlen indokolható célja, hogy a koronavírus betegeinek szükségletei a kapacitás korlátok alatt maradjanak. Nem célja, mert nincs ráhatása arra, hogy összességében mennyi lesz a halottak végső száma. Attól hogy fékezzük a terjedést, nem lesz végül kevesebb halottunk, csak lassabban jutunk el oda. Ennek oka, hogy a fertőzés egészen addig terjed, ameddig talál fertőzésre fogékony egyedet. Persze ez csak addig igaz, ameddig nem érkezik meg az oltóanyag. Kérdés, hogy ez mikorra várható reálisan.

Minden tekintet ezért a járványgörbe magasságára szegeződött és szegeződik. De mi van a szélességével? Ugyanis könnyen belátható, hogy az összefüggés úgy néz ki, hogy annak az ára, hogy laposabb lesz, az az, hogy szélesebb, azaz hosszabb ideig tart. Mivel a korlátozó intézkedéseknek elég egyértelmű és súlyos negatív következménye van a gazdaságra, munkahelyekre, keresetekre és úgy általában az életminőségre, ezért cél kell, hogy legyen, hogy ennek hossza a lehető legrövidebb legyen. 

Azaz eljutunk egy pontra, ahol az optimumot keressük a járványgörbe magassága és szélessége között. Na de hol is van ez?

Ismételjük el, hogy a laposítás célja, hogy az egészségügyi kapacitások ne terhelődjenek túl. Azaz az optimum értelemszerűen ott van, ahol az egészségügy kapacitásai a csúcs közelében vannak kihasználva. Nem felette, de nem is messze alatta.

Nem felette, mert ez esetben nem jut minden betegnek megfelelő ellátás, így olyanok is meghalhatnak, akik amúgy megmenthetőek lennének. A kapacitás feletti terhelés ezért nem optimális. De az akkor miért nem jó, ha messze a kapacitások alatt van az egészségügyi rendszer terhelése? Azért, mert ez esetben a járvány terjedése túl van fékezve, túl van lassítva, így viszont az 'átfutási ideje' hosszabb. Azaz ez esetben a korlátozások szükségtelenül megnyújtják a járvány időszakot, ezáltal megnyújtva a gazdasági károkat okozó időszakot is.

Nézzünk pár konkrétumot! Magyarországon a járvány előtt nagyságrendileg 1600 lélegeztetőgép volt, ezek átlagosan 60%-os kapacitás kihasználtsággal üzemeltek. (azaz kb 6-700 gép volt szabadon járvány előtt is) Ehhez képest azt látjuk, hogy már 6 hete élünk karanténvilágban, és még mindig csak 60-61 fő szorul lélegeztetésre. És ez a szám érdemben nem növekszik. Mi ez, ha nem annak a jele, hogy a járvány Magyarországon szükségtelenül túl van fékezve? Azaz a korlátozó intézkedések túl szigorúak.

Ne fékezzük indokolatlanul a járvány terjedését! Csak annyira laposítsuk a görbét, amennyire feltétlenül muszáj. Nem jobban. Kezdjük meg a korlátozások oldását!

Nyár, koronavírus, légkondícionáló - ki lesz az erősebb?

Sok vita és találgatás övezi a koronavírus viselkedését különös tekintettel az érkező nyári meleg időszakra. Vajon alábbhagy? Vagy semmi hatása nem lesz a melegebb időnek?

 Előrebocsátom, hogy nem tudom, hogy mit hoz a nyár, de őszintén szólva meglepő lenne, ha nem hagyna alább. A csapból is az folyik, hogy keveset tudunk a vírusról, de valójában minden ma ismert légúti fertőzésnek a hideg évszak a szezonja és nem a nyár. Ettől még lehetnek és vannak is nyáron is megbetegedések, de nem járványos, nem tömeges mértékűek. Így valójában nem az igényelne magyarázatot, hogy miért enyhülne a járvány nyáron, hanem az, hogy miért ne jönne enyhülés.

Erre persze rögtön rávágják sokan, hogy de hát meleg éghajlaton is terjed a vírus. Előszeretettel hozzák fel példának a közel-keletet, mondván, hogy lám, még a forró sivatagban is terjed. Igen ám, de a közel keleten a leginkább érintett ország Irán, amiről vélhetően az átlag honpolgár nem igazán tudja, hogy az időjárása télen, és kora tavasszal éppoly hideg, mint Magyarországon. Bármilyen meglepő, még hó is esik... Különösen északon és keleten, távol a tengerparttól. Irán több, mint 8 milliós fővárosában, Teheránban a januári átlaghőmérséklet mindössze 4 Celsius fok, és februárban sem több, mint 6 fok. Jé, ma meg éppen ugyanúgy 22 fok van ott, mint Budapesten. És holnap meg holnapután is csak 23-24 fok lesz. Ennyit az iráni forróságról...

Ha a Perzsa-öböl túloldalára tekintünk, akkor azt látjuk, hogy az Egyesült Arab Emírségekben, ahol valóban meleg a klíma, Dubaiban még januárban is 19 fok az átlaghőmérséklet, ott 9,6 millió lakosra mindössze 56 elhunyt jut. A szomszédos Szaúd-Arábiában is csak 121 halott van a közel 34 milliós népesség mellett. Azaz vannak ugyan fertőzöttek, de nem járványos méretű, nem tömeges. 

De említhetjük akár a trópusi Indonéziát is (az ország szívének számító Jáva szigetén az év leghidegebb hónapja is átlag 28 fokos), ahol van ugyan 647 halott, de ez közel 270 milliós (!) népességgel párosul. Ez több, mint Olaszország, Spanyolország, Franciaország és Németország népessége együttvéve (együttesen 73 ezernél is több halott). Vagy másként nézve, alig 20%-kal kisebb népességű mint az USA. (ahol 50 ezer felett jár a halottak száma).

Ha már trópusok... Mi a helyzet Szingapúrban? Az 5,6 milliós városállamban érdekes adatok vannak. 12 ezer felett van az azonosított fertőzöttek száma, amihez mindössze 12 (!) halálozás társul. Ez 0,1% halálozási ráta. Márpedig Szingapúr legendásan rengeteget tesztel, így ha valahol, akkor Szingapúrban talán hihető, hogy a fertőzötteknek csekély hányada marad felderítetlen. Erre persze lehetne mondani, hogy Szingapúr biztosan über-hatékonyan izolálja a fertőzötteket, ezzel fékezi a járvány terjedését és ezért ilyen kevés a halottak abszolút száma (mondjuk ettől a halálozási ráta még nem változik...), de a valóság az, hogy a 48-szor népesebb, szomszédos Indonézia halálozási számai csupán 54-szer nagyobbak. Azaz 5,6 millió indonéz lakosra a szingapúri 12 helyett 13,5 halott jut. Népesség arányosan a halálozásban nincs tehát drámai különbség. Indonézia 647 halottjára viszont mindössze 8200 igazolt fertőzött jut, így a mortalitás elvileg 7,9% lenne. Ez ellenben már nehezen hihető különbség... Mennyire hihető, hogy a kevesebb, mint 6 milliós Szingapúrban másfélszer annyi a fertőzött, mint a 48-szor akkora, 270 milliós Indonéziában? A választ az olvasóra bízom.

A fenti, meleg égövi országok sorát lehetne még folytatni. Az egyértelműnek látszik (és valójában cseppet sem meglepő), hogy a koronavírus jobban érzi magát a hűvös és száraz klímán. Ha így viselkedik minden légúti fertőzés, akkor ugyan miért lenne kivétel az új koronavírus?

Vannak fertőzések, amelyek a mi klímánkon érzik jól magukat, és ezáltal minket veszélyeztetnek, és vannak amik máshol érzik magukat jól, és másokra jelentenek veszélyt. Senki nem aggódik például a mérsékelt égövön a malária miatt, ami évente 400 ezernél több halálért felelős a trópusokon. 

Persze egy dolgot azért hozzá kell tennünk. Mégpedig azt, hogy a modern megoldásokkal hatékonyan tudjuk befolyásolni ezeket a körülményeket. Hiszen mi kedvez a légúti fertőzéseknek? A hideg és száraz levegő. És mit csinál a légkondicionálás? Hűvös és száraz levegőt. Nem véletlen, hogy a klimatizálás elterjedése óta gyakoribbak a nyári megfázások. (amelyeket a szintén hideg és szárazság kedvelő rhinovírusok és korábban is ismert koronavírusok okoznak) Egyszóval a légkondicionálás eredményeképpen nyáron is 'segíthetjük' a légúti vírusok terjedését. Ez egyúttal magyarázatot is ad arra, hogy miért van jelen a vírus a forró klímájú országokban is. Aki volt már Dubaiban, az tudja, hogy hiába van kint akár 40 fok, a belső terekben fagyoskodhat az ember a túlhűtött 20 fokban, legyen az metró, hotel, bevásárlóközpont, vagy irodaház. Félreértés ne essék: nem a hidegtől betegszünk meg ('fázunk meg'), de a hideg és száraz levegő elősegíti a megfertőződést azáltal, hogy őszies-télies időjárást teremtünk beltérben.

Egy szó, mint száz, a nyár feltartóztathatatlanul közeledik, a koronavírus járvány ezzel párhuzamosan az északi féltekén minden valószínűség szerint alábbhagy. De ősszel, szeptemberben, több, mint valószínű, hogy jön a második hullám. (az északi féltekén) 

 

Utóirat: épp ezért kellene most teret engedni a vírus terjedésének, hogy őszre kevesebb fertőzésre fogékony személy maradjon a népességben.

 

A poszt írásához a koronavírus fertőzésekhez a statisztikát az alábbi oldalról gyűjtöttem:

https://www.worldometers.info/coronavirus/#countries