Még márciusban írtam arról, hogy a halálozási adatok alapján valami nagyon fura dolog történik Kelet-Ázsiában a koronavírus járvány kapcsán: nagyon alacsony a népesség arányos halálozásuk. És nem csupán Kínában, Koreában vagy Tajvanon, hanem minden kelet-ázsiai országban. Vietnámtól Japánig és Mongóliától Indonéziáig. Mindenhol. 

Annak a cikknek a végén ezt írtam: 

"Elképzelhető, hogy a térség népessége korábban, akár csupán néhány évtizeddel ezelőtt a ma élő idősebbek (akik igazán veszélyeztetettek lennének), vagy sokkal korábban a térségbeli emberi populáció történelme során akár több alkalommal is találkozhatott hasonló patogénnel, ami a természetes szelekció által nyomott hagyhatott a régióban élő emberi populáció genetikájában. Ez megmagyarázná, hogy miért ennyire alacsony mindenhol a térségben a vírus okozta pusztítás, és miért magas esetleg azokon a vidékeken, ahol olyan populáció él, amely soha korábban nem találkozott hasonló patogénnel."

Nos, a kérdés szerencsére nem csupán engem érdekelt, hanem humán genetikával foglalkozó kutatókat is, akik néhány napja publikálták az eredményeiket. 

Aki nem szeretne tovább olvasni, azoknak gyorsan rövidre zárom a kérdést: a feltételezésemet igazolták a kutatók, a kelet-ázsiai populáció genetikai állományában valóban található olyan eltérés, amely ellenállóbbá teszi őket a vírussal szemben. 

Mit vizsgáltak pontosan?

Az emberi faj afrikai kifejlődését követően elindult világhódító útjára és eljutott gyakorlatilag a világ minden sarkába. Ezen útjuk során mindenfelé újabb és újabb környezeti feltételekkel szembesültek, amelyhez alkalmazkodniuk kellett. Ez az alkalmazkodás (adaptáció) nyomott hagyott az érintett populációk genetikai állományában is. Elég csupán arra gondolni, hogy világosabb lett az emberek bőre, ahogy a napfényben szegényebb északra vándoroltak.

De ez az alkalmazkodás nem csupán a fizikai környezet változásához igazodott. Ahogy őseink újabb és újabb területekre vándoroltak, úgy kerültek kapcsolatba újabb és újabb fertőzésekkel, a populáció számára korábban ismeretlen baktériumokkal és vírusokkal. Ezek a hatások éppúgy szelekciós hatást fejtettek ki az érintett népességre, mint az eltérő bőrszín. Ha az érintett populációban felütötte a fejét egy kórokozó, és az egyedek között volt olyan, akiben volt egy a fertőzés ellen hatékony genetikai mutáció, akkor az roppant komoly evolúciós előnyt jelentett. Hiszen akikben ez a mutáció megvolt, azok kisebb eséllyel haltak bele a fertőzésbe, így több idejük és lehetőségük volt szaporodni és továbbörökíteni a génjeiket. Ha ez a hatás kellően sok ideig áll fenn, akkor a térségben élő populáció egyre több egyedében lesz megtalálható ez a kedvező mutáció. Márpedig a kelet-ázsiai populáció élettere pontosan ott található, ahonnan csak az elmúlt 20 évben két új koronavírus is kipattant. Nem nehéz tehát elképzelni, hogy a történelem során ez jópár alkalommal megtörténhetett már.

A kutatók éppen ilyen genetikai eltérésnek keresték a nyomát a különböző emberi populációkban. Ehhez 26 különböző országból származó több, mint 2500 személy genetikai állományát vizsgálták meg. Nem szeretnék az alkalmazott technológia részleteiben elmerülni, a lényeg az, hogy a vírusok a saját sokszorosításukhoz úgynevezett 'vírussal együttműködő fehérjéket' (viral interacting proteins - a továbbiakban VIP) termeltetnek a gazdaszervezettel. 

A kutatás során 42 olyan gént találtak, amelyek a koronavírussal reakcióba lépni képes proteineket kódolnak. Mind a 42 gén jelenlétét kelet-ázsiai populációban találták meg, és egyet sem találtak a nem kelet-ázsiai népesség tagjai között. 

Mit jelent ez?

Röviden azt, hogy a kelet-ázsiai népesség ősei már találkoztak vagy egy hasonló koronavírussal, vagy olyan egyéb vírussal, amely a koronavírushoz hasonló interakcióba lép a gazdaszervezettel. Ezek a genetikai eltérések pedig kedvező hatással vannak a covidot okozó SARS-CoV-2 fertőzésre is. Vagy azáltal, hogy nem is fertőződnek meg, vagy fertőzés esetén enyhébb megbetegedést okoznak. 

A kutatók azt is képesek voltak megállapítani, hogy ezek a genetikai változások több, mint 20 ezer évvel ezelőtt keletkeztek, tehát a ma élő kelet-ázsiai lakosság ősei már elég régen kapcsolatba kerültek hasonló koronavírus törzsekkel.

Az így feltárt eredmények azért is fontosak, mert az azonosított VIP fehérjék a covid elleni gyógyszerek fejlesztésében is használhatóak lesznek.

A tanulmány másik fontos üzenete, az amit már a korábbi, akkor még csupán hipotézist tartalmazó írásomban is jeleztem:

"Amennyiben ugyanis genetikai okok (is) állnak a kiemelkedően jó kelet-ázsiai eredmények mögött, akkor kár a politikai berendezkedést, vagy az intézkedéseket 'okolni' a sikerért."

Be lehet tehát fejezni Kína, Korea, Tajvan, vagy bármely más kelet-ázsiai ország dicsőítését, hogy milyen jól kezelték a járványt. 20 ezer évnyi genetikai előny azért nem elhanyagolható...