A legutóbbi, a járványgörbe optimalizálásával foglalkozó posztomra érkezett olvasói reakciók miatt úgy érzem, hogy szükséges végig vennünk, hogy milyen forgatókönyvek vannak a koronavírus járvány kifutására. Ugyanis attól függően, hogy melyik valósul meg, nagymértékben összefügg, hogy a jelenleg alkalmazott intézkedések sikeresek és hasznosak, vagy pedig éppen ellenkezőleg, sikertelenek és károsak lesznek végső soron. 

Mi a 3 lehetséges forgatókönyv?

• elfojtás-eltűnés
• vakcina belátható időn belül
• természetes járvány átvonulás

Vizsgáljuk meg részletesen a három opciót. 

Elfojtás-eltűnés

Ez a forgatókönyv azt jelenti, hogy a vírus terjedésének megakadályozása érdekében hozott intézkedések végül sikeresnek bizonyulnak, és a vírus terjedése oly mértékben lelassul, hogy végül a fertőzés eltűnik, elenyészik. Ez bekövetkezhet akár természetes okokból is, vagy extrém szigorú intézkedések hatására.

Mekkora ennek az opciónak a valószínűsége? Sajnos extrém csekély. Az extrém szigorú korlátozó intézkedésekkel ugyan ideig-óráig valóban lefojtható a fertőzés terjedése, de ez csak tüneti kezelés. Ez csupán abban az esetben vezetne eredményre, ha a világon mindenhol ugyanezt alkalmaznák egyidejűleg, és kellően hosszú ideig, és még ebben az esetben is kétséges lenne az eredményessége. Ugyanis egy ilyen helyzetben elég tulajdonképpen egyetlen megmaradt vírushordozó, és a korlátozások feloldását követően szépen visszafertőződik a világ. Így ez az elfojtás csak addig tud látszólag sikeres lenni (lásd Szingapúr, vagy Korea), ameddig ezek az extrém szigorú intézkedések hatályban vannak. Ez így valójában nem végleges megoldás. 

Ennél egy fokkal reálisabb, ha a vírus eltűnése magától, természetes okoknál fogva tűnne el. Azonban egy ilyen gyorsan terjedni képes, és ennyire tömeges fertőzést okozó vírus esetében azt remélni, hogy egyik napról a másikra egyszer csak hipp-hopp eltűnik, megint csak komoly csodavárásra és naivitásra utalna. Nem kizárt, de a bekövetkezés valószínűsége extrém alacsony. (Tegyük hozzá, hogy ettől még erősen valószínű, hogy nyáron az északi féltekén erősen lelassult, vagy akár látszólag megszűnt járvány-helyzettel szembesülünk majd, de ez csak szezonális jelenség, és az őszi nátha szezonban visszatér a fertőzés.)

Vakcina (belátható időn belül)

A vírusvégleges - nem tüneti - megállításának másik lehetséges útja, ha megérkezik a várva-várt védőoltás, és a társadalom kritikus tömege meg is kapja azt. Amennyiben ez a pont kézzelfogható közelségben lenne, az valóban indokolhatná a járvány tűzzel-vassal történő lelassítását, kerül amibe kerül. Hiszen ez azt jelentené, hogy a gazdasági károkat okozó intézkedések relatíve rövid ideig tartanának, és megérné akit csak lehet bármekkora gazdasági károk árán életben tartani a vakcina megérkezéséig. Amennyiben belátható közelségben van a vakcina, akkor ez akár vállalható opció is lehet(ne). Csakhogy valóban olyan közel van a vakcina érkezése, mint ahogy azt reméljük? Egyáltalán mi lenne elég közel? Ha szeptemberre lenne oltásunk, az is 4-5 hónapot jelentene még ilyen körülmények között, miközben elég jól látható, hogy már 6 hét karanténvilág is katasztrófát okozott gazdaságilag. És azt se felejtsük el, hogy egy dolog, hogy van oltásunk, és egy másik, hogy sikeresen beoltottunk 1-2-3-5 milliárd földlakót.

Lehet ebben a forgatókönyben reménykedni, de stratégiát inkább ne a reményre alapozzunk.

Természetes járvány átvonulás

Végül, de nem utolsósorban nézzük meg ,hogy mi a jelenlegi legvalószínűbb alapforgatókönyv. (Alapforgatókönyv, hiszen jelenleg nincsen a kezünkben oltás, és a vírus eltűnése sem látszik reálisnak.) Szögezzük le, hogy egy fertőzés egészen addig folytatódik, ameddig talál magának fertőzésre fogékony egyedet. Ebben az esetben a járvány egy populációban akkor ér véget (bár jobb kifejezés, hogy akkor cseng le, mert eltűnni lehet, hogy sohasem fog), amikor elfogynak a fertőzésre fogékony egyedek, azaz megfertőződött minden fogékony személy. 

Azt ma még nem tudjuk, hogy a mai népesség mekkora hányada fogékony egyáltalán az új koronavírusra, de azt joggal feltételezhetjük, hogy mivel a vírus új, ezért nincs érdemi különbség az egyes populációk között fogékonyságban. Azaz elvileg minden országban azonos lehet a fertőzés maximuma. 

Egy fertőzés elleni - sokat emlegetett - nyájimmunitás eléréséhez szükséges immunis egyedek száma a vírus terjedési képességétől függ. A nyájimmunitás eléréséhez szükséges populáció hányad az X= 1 - 1/R0 képlettel határozható meg. Mivel az új koronavírus becsült R0 értéke (azaz hogy egy fertőzött hány másikat képes megfertőzni) 2,6 körül van, így az X értéke 1-1/2,6, azaz 61-62% körül alakul. 

Azaz ha valahol sikerül ekkora hányadot vagy beoltani, akkor mondható, hogy egy populáció túl van a kritikus ponton. 

Sok vita övezi manapság, hogy vajon a fertőzésen átesettek vajon immunisak-e egy második fertőzés ellen, vagy sem. Noha bizonyára nem 100% az újrafertőződés elleni védettség, de szintén biztosan nem 0%. Elég nehéz lenne elhinni, hogy semmilyen immunitást ne jelentene egy fertőzésből történő kigyógyulás. Sőt, ez elég rossz előjel lenne a védőoltás számára is, hiszen az oltás logikája is abban rejlik, hogy az immunrendszert 'megismerteti' a kórokozóval. Nehezen lenne hihető, hogy az oltás révén megszerzett 'ismertség' működik, de egy tényleges fertőzöttség esetén szerzett ismertség pedig nem...

Ha tehát elfogadjuk, hogy a fertőzésből történő kigyógyulás ugyanolyan, vagy nagyon hasonló állapotot jelent, mint a beoltottság, akkor az a kérdés merül fel, hogy mikor érhető el a sokat emlegetett 60% körüli fertőzöttség.

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához szükség van a tényleges fertőzöttek számának ismeretére. És ez az a pont, ahol megdöbbentő módon a világ extrém mértékben a sötétben tapogatózik. Lassan 4 hónapja ismerjük a kórokozót, de tulajdonképpen a mai napig alig végeztünk statisztikai mintavételes random tesztelést a valós és tényleges fertőzöttség megállapításához. A híradások és a világ vezetői is olyan adatokra támaszkodnak, amelyek egyértelműen és nyilvánvalóan nem valóságosak. Hiányosak és tévesek. Márpedig hiányos és téves adatokra nem lehet járvány elleni stratégiát építeni. 

Az már a járvány korai szakaszában is nyilvánvaló volt, hogy tömeges lehet a nem detektált fertőzöttek száma. Ezt valószínűsítette az enyhe tüneteket produkálók magas aránya, majd később annak felismerése, hogy tömegesen vannak teljesen tünetmentes fertőzöttek is. Ilyen helyzetben teljesen nyilvánvaló, hogy a klinikai statisztikákba kerülő fertőzöttek csak a jéghely csúcsát jelentik. Márpedig ezekből a statisztikákból indult ki a világ a stratégia megalkotásakor. Abból, hogy a fertőzöttek 20%-a kórházi kezelésre szorul, és a halálozás 2-3-4%... És ez alapján jelentették ki és jelentik ki a mai napig sokan, hogy a nyájimmunitás elérése nem járható, mert rendkívül messze van és rendkívül sok halottal járna. 

A statisztikákban szereplő fertőzöttek számával kalkulálva valóban extrém alacsony a társadalmi átfertőzöttség. Amennyiben viszont a végre rendelkezésre álló első szerológiai tesztek (itt, itt és itt) alapján számított 0,37-0,38% mortalitásból indulunk ki, és az elhunytak számából próbálunk visszafelé számolni fertőzött számokat, akkor már egészen más képet kapunk. 

Ebben az esetben az egyes országok fertőzöttségi száma így festenek az élbolyban:

A relatíve alacsony olasz fertőzöttség ne tévesszen meg senkit. Tudvalevő, hogy Olaszországban az északi tartományokat sújtotta igazán a fertőzés, így érdemes meg vizsgálni közelebbről őket. Ekkor azt láthatjuk, hogy Lombardiában 10,06 millió lakosra 13.449 koronavírus haláleset jut, ami a 0,37%-os mortalitással számolva 3,6 milliónál is több fertőzöttet jelentene - ez 36%-os fertőzöttséget eredményez - ami konzisztens a kicsiny, szintén észak-Olaszországban fekvő San Marino adataival. 

Ez arra is rávilágít, amivel a svédek fősodortól eltérő  járványkezelési intézkedéseit szokták bírálni, mondván náluk sokkal magasabb a népesség arányos halálozás a szomszédaikkal összevetve. Nos ezt nem vitatja senki, de ez nem az intézkedéseik kudarcát jelentik, pusztán arra világítanak rá, hogy a svédek 'előrébb tartanak' a járványban. Amíg ugyanis Svédországban átlagosan 6,39% a fertőzöttség, addig Norvégiában mindössze 1,11%. De - és ezért fontos, hogy mire számítunk - ha a járvány akkor ér véget, ha mindenhol eléri a fertőzési maximumot, és ez a maximum mindenhol közel azonos, akkor a norvégokhoz is meg fognak érkezni a további halálesetek, csak legfeljebb időben később. 

A koronavírus járvány jelentette meccsnek még nincsen vége, és még a várhatóan nyáron alábbhagyó időszak sem jelenti a végét, legfeljebb az első félidőnek. Így nem az számít, hogy ki áll jól 45 perc után, hanem hogy ki hogyan fog állni a meccs végén. És amennyiben nem érkezik vakcina néhány hónapon belül, és a járvány nem tűnik el magától, akkor csak egy forgatókönyv marad, hogy kinél mikor éri el a fertőzés a maximumot. És ebben azok az országok állnak jobban, ahol bármily sajnálatos, de magasabb a népesség arányos halálozás. Valójában ők vannak a legközelebb ahhoz, hogy valóban túl legyenek rajta. 

Utóirat: azok az országok pedig, akik erővel és drákói szigorral fojtják el a járvány terjedését, csak azt érik el, hogy időben később fog hozzájuk megérkezni az elkerülhetetlen halálozás. Sikernek könyvelik el a jelenlegi alacsony haláleset számot, de ez valójában csupán annak indikátora, hogy alacsony náluk a társadalmi átfertőzöttség, ergo ezek az országok sokkal nagyobb veszélyben lesznek az esetleges, ám erősen valószínű őszi második hullámban. Ha ezt a kockázatot csökkenteni akarjuk, akkor engedni kell terjedni a vírust a kevésbé veszélyeztetett csoportokban.

Ellenkező esetben a mostani szigorú stratégia kétszeres kárt okoz: jobban károsítjuk most a gazdaságot, és még az őszi hullám is súlyosabb lesz. Na ezért nem mindegy, hogy melyik forgatókönyvben hiszünk és hogy milyen adatokból dolgozunk.